A magyar gazdaság stagnált 2025-ben, a növekedés elmaradt, az infláció csak lassan mérséklődött. Közben az új amerikai elnök vámháborút hirdetett és tovább fújódott az MI-lufi. 2026 még ennél is nagyobb téttel bírhat: eldőlhet, hová fut ki Orbán Viktor és Magyar Péter rendszerváltás szintjét idéző politikai küzdelme, és az orosz–ukrán háború sorsa is fordulóponthoz érhet. Hogyan látja mindezt Pogátsa Zoltán közgazdász, mit tart az idei év legfontosabb tanulságainak, és milyen töréspontokra számít jövőre?
Tartalmas évet zárunk, ha a gazdaságot nézzük. Januárban beiktatták Donald Trumpot, az Egyesült Államok elnökét, aki bár azt ígérte, hogy már aznap letöri az inflációt, ezt az év végére sem sikerült betartania, 2,9 százalék az előrejelzés 2025-re. Viszont kemény vámpolitikájával hamar betámadta a világgazdaságot. Április elején az „America first” politika jegyében példátlanul kemény ellen-vámintézkedéseket hirdetett meg. A döntés hatására a nemzetközi tőzsdék összeomlásszerű zuhanásba kezdtek, és jelentősen nőtt az esélye egy globális vámháborúnak.
Így nem is meglepő, hogy Pogátsa Zoltán közgazdász és szociológus szerint az idei év legnagyobb fordulatát Donald Trump új vámpolitikája hozta. Kifejtette, hogy az intézkedéscsomag egyetlen lépéssel borította fel a világgazdaság addigi egyensúlyát, aminek hatására iszonyatosan átrendeződnek a kereskedelmi útvonalak.
Kína sokkal többet exportált idén a saját térségébe. Mindenki keresi a helyét ebben a sztoriban, egyszerűen totálisan átszervezi a világgazdaságot.
Arról, hogy mindez Magyarországot mennyire érinti, azt mondja, hogy közvetetten, de nagyon érzékenyen. „A nemzetközi elemzések szerint Kelet-Európában két gazdaság különösen sérülékeny a vámpolitikai átrendeződés miatt: Szlovákia és Magyarország” – mondta és hozzátette, hogy nekünk van egy jelentős autóipari kitettségünk Németországon keresztül: ők rengeteget exportálnak az Egyesült Államokba, mi pedig beszállítóként kapcsolódunk hozzájuk. Szerinte ha ott zavar támad, annak a hatása nálunk is gyorsan megjelenhet, 2026 közepétől pedig valószínűleg sokkal erőteljesebben is érezhető lesz.
Ráadásul már idén is többször szerepelt a mélypont és az autógyártás egy mondatban. December közepén derült ki, hogy a 2008-as pénzügyi válság óta a leggyengébb üzemi eredményt érték el a német autógyártók 2025 harmadik negyedévében. Ráadásul Magyarországon és Németországban is 20 százalékkal csökkent a járműgyártás augusztusban éves alapon.
Osztogatás
A vámháború ellenére Orbán Viktor lelkesen ápolta kapcsolatát Trumppal, november elején Washingtonba utazott, hogy egyeztessen az amerikai elnökkel. Továbbra sem teljesen tiszta, hogy mi zajlott le a két vezető között, mert egymásnak ellentmondó beszámolókat adnak a tárgyalásról. Kiderült például, hogy Donald Trump mégsem ígért pénzügyi védőpajzsot Orbán Viktornak. Az amerikai elnök a Politico-nak adott interjújában szó szerint azt állította a magyar kormány által óriási eredményként tálalt megállapodásról, hogy „nem, nem ígértem neki ilyesmit, pedig nagyon kérte tőlem”.
Pedig bármilyen védőpajzs jól jött volna a kormánynak végig nézve az elmúlt 12 hónapon. Többek között folytatták az árréskorlátozást, ami miatt az Európai Bizottság decemberben kötelezettségszegési eljárást indított a Magyarország ellen. Májusban a háztartási cikkeket árusító nagy boltokra is kibővítették az intézkedést. Az egyik drogériában emiatt hónapokon át állt a bál, a vevők panaszkodtak. De nem csak a nagy boltokat érinti a kormány korlátozása, az Országos Kereskedelmi Szövetség szerint a kistelepüléseken sorra zárnak be az üzletek. A jelenlegi állás szerint február 28-ig van érvényben az árrésstop.
Eközben szeptemberben elindult az Otthon Start állami lakhatási program, amelynek célja, hogy megkönnyítse az első lakás megvásárlását, különösen a fiatalok és az alacsonyabb jövedelműek számára. Legutóbb decemberben nyúltak bele a szabályokba, már külterületi ingatlanokra is fel lehet venni a hitelkonstrukciót.
Pogátsa szerint nincs semmi újdonság a kormány osztogatásában.
A rendszerváltás óta minden választási évet jelentős újraelosztás kísér, és az államháztartás évek óta nagy hiányt görget maga előtt. Ezért az idei intézkedések nem okoztak meglepetést, sem valódi fordulatot.
Kiemeli, hogy magyar szempontból a fordulópontot sokkal inkább az jelentette, amikor egyértelművé vált, hogy a belebegtetett repülőrajt ellenére, nem várható gazdasági növekedés. Szerinte ez nagyjából a második negyedéves GDP-adatok megjelenésekor derült ki, amikor világossá vált, hogy az elmúlt évek mintázata, vagyis a stagnáló gazdaság és a közepes szinten beragadt infláció nem átmeneti jelenség, hanem tartós állapot.
Augusztusban írtuk meg, hogy Ausztria után nálunk a legalacsonyabb (0,2 százalék) a gazdasági növekedés üteme. Régiós összehasonlításban is aggasztó a kép, hiszen többek között Bulgária, Románia és Lengyelország is legalább 2 százalékos növekedést tudhat magáénak.
Bármi pozitívum?
Túlzás sikersztorinak nevezni, de voltak hírek, főleg az év vége felé közeledve, amikre szinte már illett a biztató jelző. Erősödött a forint és novemberben egy év után először sikerült négy százalék alá vinni az inflációt.
A közgazdász azonban árnyalja a képet: „A járvány előtt már volt példa ennél jóval alacsonyabb, sőt átmenetileg negatív inflációra is, így valójában az jelentené az egészséges állapotot, ha ismét 1 százalék körüli szintre térne vissza az áremelkedés üteme” – véli és hozzáteszi, hogy bár a mostani adat messze van a korábbi, koronavírus-járvány alatti 25 százalékos csúcstól, annak hatása miatt a 4 százalék továbbra is magasnak számít. Különösen egy olyan gazdasági környezetben, ahol a drágulás hosszabb ideje érezhetően terheli a háztartásokat.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Míg a forint erősödéséről azt mondja: érdemes látni, hogy ez nem egy váratlan piaci fejlemény, hanem tudatos gazdaságpolitikai döntés eredménye. A jegybank magas szinten tartja a kamatokat, ami vonzóbbá teszi a forintot, és hozzájárul az árfolyam stabilizálásához.
Egyetlen forgatókönyvvel lehet elkerülni a katasztrófát
Pogátsa szerint a jelenlegi gazdasági modell fenntarthatatlansága miatt előbb-utóbb világossá kell tenni, mennyit és mire hajlandó költeni a kormány. Jövőre a valódi fordulópontot a választás jelentheti, ahol akkor is változtatási kényszer alakulhat ki, ha Orbán Viktor marad hatalmon. A teljes foglalkoztatás, sőt a munkaerő-import miatt az eddigi, foglalkoztatás-bővítésre épülő növekedési modell mára már kifulladt.
A szakértő elmondása alapján az sem lehetetlen, hogy a kormányfő akár hirtelen és nagy váltásra is elszánja magát, például azzal, hogy újra hangsúlyt helyez az oktatásra, az egészségügyre és a humán tőkébe történő beruházásokra. Bár erre eddig nem került sor, a gazdasági kényszerek miatt egy ilyen fordulat már nem lenne példa nélküli. „Nem tartom kizártnak, hogy óriásit vált, korábban is megtette. Volt már liberális, aztán konzervatív lett belőle” – mondja.
Hozzáteszi, hogy ha Magyar Péter kerül kormányra, akkor számára is gyorsan eljön a pillanat, amikor nem elég ellenzéki pártként működni: konkrét személyi döntésekkel, miniszterjelöltekkel és világos kormányzati programmal kell előállnia.
Egy protest pártból kormányzó erővé válni hatalmas ugrás, és elkerülhetetlenül nehéz döntésekkel jár majd, különösen egy olyan országban, ahol a mozgástér már jelentősen beszűkült.
A közgazdász komoly kockázatnak tartja, hogy beragad majd a választás. Több mint 50 százalék esélyt ad annak, hogy valamelyik párt nem fogadja el az eredményt. „Ez azért is lenne súlyos, mert az Európai Unió történetében még nem volt olyan, hogy politikai patthelyzet alakult ki. Ilyen a harmadik világban szokott előfordulni” – mondja.
Ha Magyarország ilyen állapotba kerülne, az azonnal a nemzetközi sajtó címlapján virítana politikai válságként, aminek a gazdasági következményei rendkívül súlyosak lennének. Példaként említi a szakértő, hogy a forint gyorsan gyengülne, a kamatok megugranának, a beruházások befagynának, a tőke pedig menekülni kezdene az országból. Nemcsak a külföldi befektetők fordulnának el, hanem a magyarok is elkezdenék kimenteni a pénzüket, euróra váltanának, külföldi számlákra, fintech megoldásokba vinnék át a megtakarításaikat. Egy elhúzódó politikai bizonytalanságot a cégek nagyon gyorsan gazdasági veszélyhelyzetként értékelnének.
A helyzetet fokozza, hogy a politikai felek kommunikációja már messze nem egy szokványos, eldurvult kampányvitára emlékeztet. A kölcsönös meg nem alkuvás rendszerszintű: a felek egymás legitimitását kérdőjelezik meg. „Ez már nem pusztán kormányváltásról szól, hanem sok tekintetben rendszerváltás jellegű konfliktussá vált, amelyhez komoly indulatok, egzisztenciális félelmek és hatalmi kockázatok kapcsolódnak mindkét oldalon” – foglalja össze a helyzetet.
Pogátsa szerint ilyen körülmények között szinte bármelyik kimenetel gazdasági kockázatot hordoz. Egyetlen forgatókönyvvel lehet elkerülni a katasztrófát, ha az egyik oldal egyértelműen nyer, a másik pedig elfogadja a vereséget, ami jelenleg nehezen elképzelhető a magyar politikai kultúrában.
Mit csinál majd a világ?
Trump vámjai mellett három fontos dolgot emelt ki Pogátsa, amire érdemes figyelni 2026-ban. Decemberben döntött az EU a hosszú távú orosz gázszerződések kivezetéséről, és 2027 végéig teljesen megszüntetné az orosz gázimportot. A rövidebb távú vezetékes szerződéseket már 2026 júniusától kivezethetik. Mindez Magyarország szempontjából különösen érzékeny kérdés, de a szakértő szerint ez még a jövő zenéje.
Ezzel összefüggésben azt sem tartja kizártnak, hogy véget ér az orosz–ukrán háború.
„Ez nemcsak Ukrajnának, hanem egész Európának komoly gazdasági és politikai nyereséget jelentene. A háború lezárása után ugyanis nem egyszerű újjáépítés következne, hanem sokkal inkább egy előreépítés: Ukrajna nem a háború előtti állapotokhoz akarna visszatérni, hanem egy teljesen új, modernebb pályára állna”
– mondja a szakértő, hozzátéve, hogy az ukránok is rendszeresen hangsúlyozzák, hogy nem a régi struktúrák helyreállítása a cél, hanem egy Lengyelországhoz hasonló, dinamikusan fejlődő, európai értelemben vett ország felépítése. Szerinte ez reális forgatókönyv, ugyanis az európai cégek már most készen állnak arra, hogy részt vegyenek nagyléptékű infrastrukturális beruházásokban, autópályák, gyorsvasúti kapcsolatok – például Varsó és Kijev között – és modern energetikai rendszerek kiépítésében.
Ezzel kapcsolatban még elmondta, hogy formálisan Ukrajna belátható időn belül valószínűleg nem lesz EU-tag, de a gyakorlatban egyre inkább integrálódik. Ha hozzáfér az uniós programokhoz, például az Erasmushoz, a helyreállítási forrásokhoz, az egységes piachoz, és az ukrán munkavállalók hosszú távú engedélyeket kapnak, akkor szinte minden előnyt élvezhet a szavazati jog kivételével. Így Ukrajna de facto „plusz egy” tagként jelenhet meg az EU-ban: ott lesz a csúcstalálkozókon, része lesz a tervezésnek, és intenzív gazdasági kapcsolatokat épít ki.
„Mindezzel Putyin éppen azt érte el, amit el akart kerülni: Ukrajna évtizedeken át rendkívül szorosan fog kötődni Európához”.
Mesterséges intelligencia minden mennyiségben
Pogátsa szerint az idei tőzsdei történetek közül az egyik legmeghatározóbb egyértelműen az Nvidia legutóbbi gyorsjelentése volt. Az MI-sztori évek óta exponenciálisan nő, és közben folyamatos vita tárgya, hogy valódi technológiai forradalomról vagy egy klasszikus lufiról van-e szó. A piac egyik legmeghatározóbb szereplőjének novemberi jelentése sokakat váratlanul ért, és egyértelművé tette, hogy idén még semmi sem fog kipukkadni.
„Ha az Nvidia negatívat jelentett volna, könnyen elindulhatott volna egy dominószerű korrekció, amely akár az egész MI-sztori csillapodását jelentené. Ehelyett azonban a cég kifejezetten erős számokat tett le az asztalra,
ami tovább erősítette azt a narratívát, hogy itt nem pusztán egy lufiról van szó, hanem a világgazdaság szempontjából is releváns technológiai váltásról.”
Továbbá emlékeztet, hogy a dotcom is szárnyalt fölfelé és mindenki arra számított, hogy kipukkad, de azért még ma is vannak dotcom cégek. Szerinte az MI esetében is inkább az a kérdés, mekkora lesz az elkerülhetetlen visszarendeződés, nem pedig az, hogy lesz-e egyáltalán. Jelenleg a piac még nagyrészt ígéreteket áraz, hogy egyszer majd világos üzleti eredmények születnek. Amíg a növekedési történet felfelé tart, ez elegendő. Ha azonban a lendület megtörik, az MI-cégeken is sokkal keményebben számon fogják kérni, pontosan miből, mikor és hogyan lesz profit. Ez a pillanat előbb-utóbb eljön, csak azt nem tudni, hónapok vagy évek kérdése-e.
Kormányzati körökben sem értik
A szakértő kiemel egy területet, amire szerinte nem figyelünk eléggé Magyarországon. Szerinte a magyar gazdaság kifulladásának egyik fő oka a humán tőke elhanyagolása. Kifejti, hogy az úgynevezett Orbán-modell alapvetően extenzív növekedésre épült: arra, hogy egyre többen dolgozzanak, és ez húzza a gazdaságot. Ez a modell azonban mára elérte a határait, és már jóval korábban át kellett volna térni egy intenzív növekedési pályára, ahol nem a munkaerő mennyisége, hanem a hozzáadott érték növekedése adja a fejlődés alapját.
Ehelyett ennek épp az ellenkezője történt: az oktatásba és az egészségügybe irányuló beruházások elmaradtak, a rendszer leépült, a társadalom egészségi állapota romlott, a tudástőke pedig egyre inkább lemaradt. Pogátsa úgy tudja, hogy már a kormányzati körökben sem értik, hogy Orbán miért hanyagolja el ennyire ezeket a területeket. A közgazdász szerint erre a problémára mindenképp oda kellene figyelni 2026-ban.
