„Vettünk egy telket a családi háznak, de mondtam, hogy most nem az építkezés jön, hanem sajtokkal fogunk kísérletezni” – mondja Domokos Zsolt, a Dunakiliti Agrár Zrt. tulajdonos-ügyvezetője. Ezzel a mondattal nemcsak másik családi cégük, a Profood Flexum lassan húsz évvel ezelőtti indulásáról, hanem a vállalkozói lét esszenciájáról is sokat elárul.
A Profood mosonmagyaróvári irodájában ülünk, itteni telephelyükön készül ömlesztett sajttól reszelt és szeletelt sajton át egészen a vegán termékekig sokféle áru. Saját márkanevük, a Chepke alatt is, de kisebb-nagyobb láncoknak is gyártanak saját márkás (private label) termékeket, például reszelt, szeletelt és füstölt sajtokat.
Odalenn, a gyártó területen nagy változások készülnek, nemcsak azért, mert nemrég megvették Cserpes Istvántól a Cserpes Sajtműhely Kft.-t. A céget, amit Cserpes egyszer már majdnem, aztán mégsem, végül mégis eladott.
Brojlercsirke a padláson
„Emlékszem gyerekkoromból, hogy ki mit kockázatott a családunkban.” Zsolt vállalkozó (szellemű) családból jön a Békés megyei Vésztőről, apja főállattenyésztői állását adta fel, hogy a házuk padlásán brojlercsirkét tartson, majd istállót, hűtött fóliakertészetet és sertéstelepet is létrehozott. Azt hozta otthonról, hogy „ha egy mód van rá, vállalkozzon az ember. Feleségem pedig elfogadta, hogy velem együtt ez is jár” – néz Editre.
Mosonmagyaróvárra jártak a Nyugat-Magyarországi Egyetem (ma Széchenyi István Egyetem) agrárkarára, Zsolt agrármérnök, Edit pedig élelmiszerminőség-biztosító mérnök, de agrárfinanszírozásban is dolgozott. Három gyermekük születése után-közben, 2009 után fokozatosan kapcsolódott be a családi vállalkozásba. „A vállalkozói lét ilyen, nincs szülési szabadság. Emlékszem, még a kórházba is hozta Zsolti az aláírnivalót” – nevet Edit.
Zsolt először a húgával nyitott egy hamburgerező-palacsintázót Mosonmagyaróváron. Ezt további vendéglátóhelyek, házhoz szállítós üzletek követték, egyetemi évei végén pedig – kvázi a Fornetti mintájára – Vésztőn kezdett bele egy mirelitpékárú-üzem megépítésébe. Nyolcvan százalékos készültségnél azonban nem kapott több pénzt a banktól, és csődbe ment.
„A család több tagjának ingatlana be volt vonva fedezetként, innen kellett talpra állni a fiatal házasnak. Nehéz időszak volt 26-27 évesen, de megbirkóztam vele.”
Építkezés – sajtokkal
„Megcsináltuk a mintát, elvittük hajnalban a péknek, kisütötte, és vártuk, hogy jó lesz-e vagy sem” – meséli Edit. Akkor kezdtek sajtokkal kísérletezni, amikor saját vendéglátóhelyeikre rendeltek, és észrevették, mekkora igény van a reszelt és ömlesztett sajtra.
„Ha kereskedni tudunk vele, miért ne gyártanának is?” – tette fel Zsolt a kézenfekvő kérdést. 2008-2009 környékén kezdték kitanulni a sajtömlesztést a Győr-Moson-Sopron megyei Csermajorban. Itt volt az egyetlen, és egyben nagyon színvonalas tejipari szakközépiskola Magyarországon, az itt végzettek – például Cserpes István – kiváló szakemberek lettek.
Editék Csermajor pincéjében béreltek szobát, itt kezdtek kísérletezni a gomolyából és tejszínből álló ömlesztett sajtokkal. Később Mosonmagyaróvárra, egy felújított élelmiszeripari üzembe tették át bázisukat.
Profood Flexum, Domokosné Nagy Edit és férje
„Volt termék, amit a 107. kísérlet után engedtünk el. A sütőiparnak szerettünk volna ömlesztett sajtot gyártani kifejezetten kiflire, ami mire megsül, úgy néz ki, mintha trappista lenne rajta. Ezt az egyet egyszerűen nem tudtuk megcsinálni.” Akkoriban albérletben laktak, és a vendéglátó üzleteik jól mentek. „Az ott megtermelt profitot vittük ebbe az üzembe.” Ekkoriban hangzott el az a bizonyos mondat, hogy egyelőre nem a telken fognak építkezni, hanem a sajtüzemben.
A nyugati határszélen
Zsoltnak közben az az ötlete támadt, hogy húsipari cégeknek is szállíthatnának hőkezelt ömlesztett sajtot, mivel például a párizsiban, a virsliben lévő sajt, illetve a rántani való sajt is ömlesztéses technológiával készül. „Olyan piaci rést találtunk, amivel egy év alatt piacvezetők lettünk az országban.” Ma már szinte minden nagyobb húsipari cégnek a Profood szállította-szállítja az ömlesztett sajtot, vevőjük a Sága, a Mastergood, a Gallicoop, a Spar húsüzeme, a Wiesbauer és a Nádudvari.
Nagyot nőttek, de a banktól – induló cégként – nem kaptak hitelt, így „megint jöttek a baráti kölcsönök, mert ha már elnyertünk egy Ságát, akkor ki kell tudni szolgálni”. A tejipari óriáscégekkel ellentétben ők rugalmasabban, proaktívan, gyorsabban reagáltak a vevői igényekre. „Ha egyetlen mintát kértek, mi vittünk hármat. Ha egyik sem volt jó, egy hét múlva vittük a következő hármat”.
Sokszor a szomszédos Óvártejtől vették az ömlesztési alapanyagot, de volt, hogy nem kaptak, ezért itt is önállósodtak. 2012-ben a Komárom-Esztergom megyei Bajnán béreltek ki egy kis tejüzemet, ahol nyerstejből állítottak elő gomolyaömlesztési alapanyagot és tejszínt, de a költséges logisztika miatt két év múlva létrehozták saját nyerstej-feldolgozó üzemüket Mosonmagyaróváron.
Alapos beöltözés és kézmosás után megyünk be az üzembe, ahol Edit és Zsolt odaköszön egyik indiai kollégájuknak. A mosonmagyaróvári üzemben és Dunakilitiben lévő állattenyésztő telepükön is dolgoznak indiai munkavállalók, sokan négy-öt éve itt vannak. Nagyon nehéz szakképzett munkaerőt találni, mert sokan ingáznak Ausztriába, mondja Zsolt.
„Az iparági átlagnál többet keresnek nálunk a kollégák. Itt, a nyugati határszélen muszáj még hatékonyabbnak lenned, mert az osztrák bérekkel versenyzünk” – fejti ki Edit, miközben egy óriási tároló mellett haladunk el. Benne hosszú, narancssárga rudak formájában várja a szállítást a hőstabil sajt.
Az üzemet éppen duplájára növelik, Zsolt a fotózás közben egy pillanatra oda is lép az egyik ablakhoz, hogy ránézzen a munkálatokra. Jövő tavasszal készülnek el a mintegy 2700 négyzetméteres bővítéssel, ezzel duplázzák a mostani területet. Közben elmegyünk az ömlesztett sajtot készítő gépek, a sajtkádak és a gyúrógépek mellett, utóbbiból kerül ki például a pizzára reszelhető mozzarella. 2016 óta csak az ő sajtjukat használja itthon a Don Pepe, de számos nagykereskedésnek is szállítanak.
A szeletelő gépsor elzárt részen van, ott éppen a CBA saját márkás szeletelt sajtjait csomagolják. Szintén külön helyiségben található a reszelő gépsor, egy zsiliphelyiségen keresztül lehet megközelíteni, a reszelt sajt magasabb kockázatú termék.
Bár a húsiparban lettek piacvezetők, a sütőiparnak is sajtbeszállítói, a Fornetti, a Zalaco, vagy épp a Rádi pékség sajtos, túrós péksüteményeibe is a Profood tejtermékei kerülnek.
Több mint 2500 marhát kellett leölni
„Zsolti nagyon innovatív, sok ötlete van. Sokszor mondja, hogy már megint valamit vegyünk a telepre, és nem látom, hogy mikor fog megtérülni” – meséli Edit. A szarvasmarhatelepükre gondol Dunakilitiben. Zsolt gyorsan hozzáteszi, hogy mindig csak megtérülő fejlesztésekben gondolkoznak. Edit lassabban menne előre, de kifejti: „Amilyen nehézségeket megél most a tejipar, lehet, hogy mégis az innováció lesz a módja, hogy talpon maradjunk.”
A Dunakiliti Agrár Zrt.-t 2018-ban vették meg, mert elegük lett belőle, hogy kis szereplőként mindig sokkal drágábban jutottak nyerstejhez, mint a nagyok. A telepen most 930 tejelő szarvasmarhát tartanak, és az évek során – az óvári üzemhez hasonlóan pályázatokból és önerőből egyaránt – az öntözést is felfejlesztették, így körülbelül ezer hektáron már az állataik takarmányát is megtermelik.
Profood Flexum, Domokosné Nagy Edit és férje
A tavaly végigsöprő ragadós száj- és körömfájás-járvány az ő farmjukat is érintette. „Öt nagy telepen minden marhát leöltek. Mi voltunk az egyik az ötből. 2510 marhánkat kellett leölni egyik napról a másikra.” Emiatt a mosonmagyaróvári tejüzembe szállított tejük egyik napról a másikra elfogyott, így a gazdaság másik lába is veszélybe került.
A spot piacról (azonnali szállítú piac) tudtak tejet venni – nyilván sokkal drágábban, és ott sem másnapra –, de a Profoodnál is komoly EBIDTA-csökkentő tétel lett a járvány.
Zsolt azt mondja, nagyobb összefogást várt a hazai gazdáktól, hiszen azért nem terjedt tovább a járvány, mert ezeken a nagy telepeken minden marhát elpusztítottak. A környékbeli gazdák mégis a nagyobbaknak adták el a tejet, például az olasz tulajdonú Óvártejnek, vagy kivitték Szlovákiába. Zsolték végül Hegykőről tudtak tejet vásárolni, jelentős felárral.
A kártalanítást megkapták ugyan, és az állomány számszerű visszaépítésének kötelezettségét idén év végére teljesítik, azonban a genetikai visszaépítés még hat-hét évbe fog telni, addig a tejhozam is alacsonyabb. Ráadásul az istállóépületekben is rengeteg kár keletkezett a fertőtlenítés miatt, így máig pereskednek az állammal.
Edit elsősorban a tejüzemet felügyeli, míg az állattenyésztés Zsolt terepe. Igyekszik jó szakértőket is maga mellé venni. Két éve járt Angliában, Oxfordhoz közel egy tanulmányúton, majd az ott látottak alapján alakította át a telepet, mert rájött, hogy kinn harmadannyi ember látott el ugyanannyi állatot magas termelési szinten.
„Többen mondták, hogy ne próbáljam meg átalakítani, de én meg úgy gondolom, hogy tulajdonosként ez is a dolgom, és válságállóbbak is vagyunk így.”
Úgy látja, csak akkor lehet nyugati fizetést adni a kollégáinak, ha elfogadják, hogy hatékonyan kell működni.
Bekopogtak
„Egyetemi szobatársam, barátom volt. Augusztus 9-én hunyt el kerékpárbalesetben.” Zsolt szomorúan meséli, hogyan veszítették el tavaly barátját, Csurgó Zoltánt, a Profood kereskedelmi vezetőjét. „Az ember ilyenkor rájön, hogy hol van ehhez képest a járványprobléma. Sok minden összecsapott akkor a fejünk felett.” Zoltán az a fajta vezető volt, aki akár húsz kiló sajttal is elszaladt külön egy kisebb húsüzemhez, hogy az tudja folytatni a munkát.
Tavaly nyáron a tragédiák után sok mindent átgondoltak. Zsolt felhívta Cserpes Istvánt, hogy üljenek le beszélni, mert nyitottak lennének a Cserpes megvásárlására. Cserpes István évek óta ismeri Domokosékat, a Profood a három évvel ezelőtti majdnem-eladás végén-után a látókörébe került. Maga is járt a tejüzemben és a farmon egyaránt, elismerően beszélt mindkettőről.
Profood Flexum, Domokosné Nagy Edit és férje
Cserpes István tavaly nyáron nem feltétlenül akarta eladni a birodalmát, nyugalmat szeretett volna, ezért időt kért. Zsolttal azonban egyértelműen sok a kapcsolódási pont. A Forbes.hu-nak adott korábbi interjújában kifejtette.
„Zsolt olyan, mint én, elájul egy szép tartályautótól, fejleszt, megy előre, de a felesége, Edit ott áll mellette a matekkal: állj, előbb számoljuk ki. Nekik saját tehenészetük is van, profik a pályázatokban, beruházásokban, ügyvitelben. Viszont nincs ismert és szeretett brandjük, és a mi emberállományunk szakértelme is nagyon komoly érték.”
Cserpes István most azt mondja, Zsolt nagyon kitartó volt, és „egyszer csak felhívott megint, hogy vételi ajánlatot adhasson. Ami mellettük döntött, az a kitartása, és hogy már az első ajánlata is abszolút méltányos volt”.
Az eladásról szóló tárgyalások és látogatások során Istvánban már korán kialakult, hogy „jó helye lehet itt a Cserpesnek” – ahogyan haladtak a folyamatban, ez szilárd meggyőződéssé alakult. Most, hogy eltelt némi idő, azt mondja: a márka a lehető legjobb helyre került. Ahogyan István fogalmaz, a Cserpes love brand, elsősorban azt kellett látnia, hogy ez Zsoltékkal is működni fog.
„Egy eladásnál arra is gondolni kell, hogy a tulajdonosváltás után a gazdaságossági szempontok mennyire írják felül az én elképzeléseimet a minőséggel, a csapatmunkával és a munkavállalókkal, vásárlókkal kapcsolatban. Ezek nekem nagyon fontosak, ezekre az ember nagyon figyel, amikor döntést hoz.”
„A Cserpes olyan, mintha a gyermeke lenne. De megbizonyosodott róla, hogy jó kezekbe kerül, mi pedig örültünk, hogy mint tanácsadó, a jövőben is segít minket”
– fejti ki Zsolt Istvánról, aki még öt évig segíti őket tanácsaival.
A vételárat nem árulják el, csak annyit, hogy mivel mezőgazdasági bevételeik nagy része épp kiesett, nehéz volt hitelezőt találni az akvizícióhoz, de „találtunk egy olyan bankot, amelyik bízott bennünk.”
A Profood brandje, a Chepke (korábban a Lajta menti, a Lajta és a Magyaróvári is az ő márkaneveik voltak) 2018-ban született, de a kiskereskedelemben kevésbé lett sikeres, habár a tejipari cég bevételeinek harmadát ez a csatorna biztosítja.
„Több tudatosság, akarat, energia kellett volna, mert sok szempontból inkább autodidakta módon fejlődünk” – mondja Zsolt. A Cserpes bejáratott márkanév, jól illeszkedik a Profood kiskereskedelmi stratégiájába.
Magyarország egyik legjobb teje
Dunakilitiben hamarosan végeznek az állomány visszaépítésével, így az összes Cserpes-terméket is az ellenőrzött farmjukról fogják kiszolgálni. „Ez egy progresszív fejés- és tartástechnológiájú telep. Arra törekszünk, hogy innen kerüljön ki Magyarország egyik legjobb teje” – mondják.
Kapuváron is terveznek fejlesztéseket az ottani üzemvezetéssel egyeztetve, miután összehangolták a két üzem működését. Edit a tejivók és mozgóboltok (Cserpes-autók) területén is lát fejlesztési lehetőséget, utóbbi például hosszabb útvonalon, több termékkel is megjelenne.
Zsolt szerint fontos megértetni az emberekkel, hogy a technológiai fejlesztéssel nem munkavállalók elküldése a cél, hanem így van lehetőség tovább bővülni. A Cserpessel 165-170 munkavállalót vesznek át, a Profood létszámának háromszorosát.
A Profood és a Dunakiliti Agrár régóta át akarja fogni az egész termékpályát a takarmánytermesztéstől az erős kiskereskedelmi értékesítésig, ami most a Cserpessel lett teljes. Edit azt mondja, sok időt fordítottak István és a Cserpes működésének megértésére. „És ami jól működik, azt tovább is szeretnénk fejleszteni.”
Profood Flexum Kft.
Tulajdonos: Domokosné Nagy Edit
Alapítás: 2007
Létszám: 49 fő
Árbevétel:
- 2024: 7,4 milliárd forint
- 2025: 7,2 milliárd forint
Adózott eredmény:
- 2024: 0,6 milliárd forint
- 2025: 0,3 milliárd forint
Forrás: Opten
Dunakiliti Agrár Mezőgazdasági Termelő és Kereskedő Zrt.
Tulajdonos: Domokos Zsolt
Alapítás: 2000
Létszám: 35 fő
Árbevétel:
- 2024: 3,6 milliárd forint
- 2025: 1,4 milliárd forint
Adózott eredmény:
- 2024: -0,4 milliárd forint
- 2025: 1,7 milliárd forint
(A magasabb adózott eredmény oka a száj-és körömfájás-járvány után kapott kártérítés.)
Forrás: Opten
