A magyar Aldi önként és dalolva lezüllesztette magát, a vásárlók elpályáztak, a Lidl köszöni szépen. De miért? Lesz igazi hard diszkont módra visszaút? Ács világa.
Kedvenc magyar vásárlótípusom a kasszanyitás-sprinter. Miközben a termékeket szedegeti össze a bevásárlókocsijába, még nem látszik semmilyen különös ismertetőjegye, de amikor közeledik a fizetés időpontja, beindul benne az adrenalin-túltermelés. Minden porcikájával arra koncentrál, hogy olyan sorba álljon be, amelytől a leggyorsabb a megközelítése a legnagyobb valószínűséggel kinyitásra kerülő új kasszának.
Amikor pedig eljön a pillanat, felhangzik a „kedves vásárlóink, megnyitjuk az x. kasszát” szignál, beindul a harc, és ő csak akkor elégedett, ha önjelölt akadályfutó-világbajnokként mindenkit beelőzve elsőként dokkolja a bevásárlókocsiját az új pénztárnál.
Sajnos a kasszanyitás-sprinterek vadászterülete az elmúlt években erősen beszűkült. Pár éve, amikor még a Lidl és az Aldi kemény versenyben harcoltak a vevőkért, mindkettőben jelentős számban tűntek fel, de mára az Aldiban már nem tudnak hódolni a szenvedélyüknek.
Hónapról hónapra elképedve figyelem, hogyan zülleszti le saját szolgáltatását az Aldi. Ma már nem lehet új kassza kinyitására bazírozni, ha 4–5 ember beáll a sorba, de akkor se biztos, ha 10. Ahol korábban 3–4 kassza pörgött, most 1–2, kevesebb termék, néhány dolgozó az egész boltban, végletekig kizsigerelt személyzet, nehezen bírom megfejteni, miért ezt az utat választották.
A vásárlók a lábukkal szavaztak, ez jól látszik, ha csak arra ránézünk, hány autó parkol az egymás mellett vagy közel fekvő Lidl és Aldi parkolójában. Az elmúlt hetekben Bonyhádon, Keszthelyen és Budakeszin láttam, hogy a Lidl fullon, az Aldiban meg lézengenek. Korábbi Aldi-fanként én is már szinte csak palackot visszaváltani térek be, mert – a Lidlvel ellentétben – általában legalább működik a Mohu-automata és a korábbi nagy forgalom miatt sok helyen kettő is van belőle.
A múlt héten satótájékoztatót tartottak az Aldi vezetői, hatalmas lelkesedéssel habzsoltam az erről szóló beszámolókat, talán végre kiderül a titok: mi az, ami vásárlóként mélyrepülésnek, tudatos züllesztésnek látszik, miért csinálják azt, amit?
Kiderült, hogy itt, kérem szépen, tudatos átállás zajlik a keménydiszkont-modellre, de a legszebb ez az érvelés: „Az aldis menedzserek szerint minden plusz szolgáltatás – például több működő kassza, magasabb üzlethőmérséklet vagy gyakoribb takarítás – költséget jelent, amely végső soron megjelenik az árakban. Az Aldi ezért azt az ajánlatot kívánja adni a vásárlóknak, hogy az átlagos kiszolgálási szinthez nagyon alacsony ár társuljon.”
Lefordítom: hideg van, dzsuva, nem nyitunk kasszát, állhatsz sorba napestig, cserébe több az akció, próbáljuk lejjebb vinni az árat, hátha ez elég a népnek és visszajön. Félek, nem fog.
Erről szól még a cikk
- Különadók, árrésstop: az egyik nyereséges, a másik veszteséges
- Két dolog, amit az Aldi még mindig nem vállalt be
