Ahogyan a földrajzit, úgy az időtényezőt sem tudjuk befolyásolni, bizonyos dolgok már megtörténtek. Amikor odaát a 90-es években nekiálltak az Alzának, vagy a 2000-es években a Shoptet nevű webáruházmotornak, ugyanezeket a dolgokat nekünk is nagyjából akkor kellett volna elkezdeni.
Ilyen szempontból persze nagyon elkéstünk, de csomó minden más is közrejátszott szerintem az ökoszisztémában. A mentalitás, a kockázatvállalás, az eredeti termékek vagy a skálázódás iránti igény, a kockázati tőke, és így tovább.
Groteszk vagy sem, de a magyar kereskedők számait talán kevésbé ismerem, mert ritkábban szokták elmondani, hogy a bevételük milyen része származik külföldről. Pozitív példaként szoktuk emlegetni a Vágyaimat, mögötte Pörzse Norbertet. Ügynökségi oldalon épp Szabó Lászlóval beszéltél nemrég a Growww Digitaltől – szerintem mindenki, aki az expanziót emlegeti, hasonlíthat jobban a cseh mindsetre.
A magyar kereskedők javarészt még mindig zárt rendszerben gondolkodnak. Hogy ez most politikából vagy miből adódik, nem tudom, de akkor kezd el kvázi csehesedni a dolog, amint effektíve a saját piacod nem az első sorban van, hanem először is van egy skálázódási stratégiád.
Melyek azok a legfontosabb gondolkodásbeli vagy kulturális tényezők, amik miatt a csehek merészebbek?
A könyvben megszólalók is sokszor említik, hogy azért muszáj nekik skálázásban gondolkodni, merthogy ők kicsi ország. Ez azért érdekes, mert Magyarország is körülbelül pont akkora ország, mégsem azt érezzük, amit ők.
Sorolhatnánk, mihez állnak még máshogy, például a technológiához, de ha egyet kellene kiragadni, akkor az a skálázódás iránti igény lenne. Ha nem is a nulladik pillanattól, de már a tevékenységük első fázisaitól. A skálázódásra ernyőfogalomként, mindsetként tekintek, azon belül például, hogy ki gondolkodik termékfejlesztésről, folyamatok felállításáról, idő-növekedés vonzatról, finanszírozási struktúráról.
A cseheknél ötvenezer webáruház van. Azt mondják, háromezer belőlük, ami nem hobbiprojekt vagy mellékállás, hanem akik a húzóréteg. Nem mindegy, hogy azt a háromezret vagy a maradék negyvenhétezret vizsgáljuk.
Ha előbbit nézzük, ott már megfigyelhető, hogy az elejétől fogva skálázódási célokkal vágnak neki az egésznek. Lehet, még sokáig nem akarnak belevágni, de a gondolkodásmódjuk már megvan hozzá, így állítják össze a csapatot, a terméket. Ez egy idő után, mint a rakéta, úgy tudja felgyorsítani az üzletet, vagy akár a kockázati tőkének is vonzó lesz.
A könyvvel nem az a célom, hogy bárkit bántsak vagy istenítsek, hanem hogy megtaláljam, mi az, amit viszonylag könnyen, reálisan, fájdalommentesen át lehet venni. És az a mindset. Hiszek benne, hogy döntés kérdése, hogy egy cégvezető akar-e rajta dolgozni. Könyveket olvasni, podcastokat hallgatni, közösségekbe járni, emberekkel beszélgetni. Ez az, amin tudsz változtatni. A történelmen, a földrajzon nem. A Temun vagy az EU-s szabályozáson sem.
Szóval még egyszer, hogy el vagyunk-e késve: biztos, nincs túl korán, de sosem késő dolgozni magunkon.
Kovács Szabó Marianna
Szóval a csehek inkább a lehetőséget látják az említett, fenyegető globális óriásban?
Nagyon sokat foglalkoznak ők is a Temuval, azon belül is inkább azzal, hogy nincsenek fair körülmények. Nálunk is viszonylag régi az e-kereskedelmi szövetség, de náluk már harmincéves, és tényleg nagyon aktívak. Ezzel együtt is sokkal kevésbé érinti őket a Temu.
Tehát azt mondod, hogy az ottani érdekképviseletnek sokkal nagyobb a lobbiereje, és akár kormányzati szinten el tudnak érni törekvéseket?
Igen. Követem a cseh e-kereskedelmi szövetség elnökét, Jan Vetyškát, vele is interjúztam a könyvhöz. Sokat posztol, társadalmi szinten is aktívan kommunikál, kormányzati téren sokat egyeztet, de a szövetségen kívül is erős a szakmai önszerveződés.
Ezt is nagyon hiányolom itthon: kint jobban összefognak, megosztják az ötleteiket, a kínkeserves gyötrelmeiket is, segítik, biztatják egymást. Sokkal támogatóbb a szakmai közeg – hozzáteszem, van is miből, tényleg nagy a merítés.
Nálunk is látni összefogást, törekvéseket.
Megszorozhatod tízzel, hogy megkapd a csehekét. Összehasonlításként a legnagyobb e-kereskedelmi eseményünk, az Ecommerce Expo – korábban a Lurdy méretei is behatárolták, jövőre már a Bálnában tartják meg, de – kicsivel több mint kétezer fő körül fut. A cseheknél a legnagyobb esemény ötezer fő feletti. A merítésből jön a verseny is mint olyan, ami szerintem brutálisan jó dolog, mert hajtotta őket, volt miből ötleteket meríteni.
Igen, a verseny mindig sokat segít. Pedig, ahogy mondod, egy ötvenezer webshopos piacról beszélünk, magas a belépési küszöb, mégis azt látjuk, hogy a hőn áhított nemzeti bajnokok melegágya, hogy hagyod őket versenyeztetni. Itthon ez miért nem valósult meg? Piacméretből fakad? Vagy az állami ösztönzők hiányából?
Nagyon elengedném ebből az államot. Annyiban látom a felelősségét, hogy kint sokkal lazábban kezelik a jogi kereteket. Mondjuk, néhány cseh webshop már Magyarországon is megütötte a bokáját, nem tudom, hogy ez csak trehányságból fakad-e, de otthon nem feszülnek rá arra, hogy elcsípjenek és megbüntessenek akár az ÁSZF miatt.
Talán kevesebb a stresszhelyzet, mint nálunk, ahol az MPL-rendelettől kezdve rengeteg dolog miatt már azelőtt aggódnod kell, hogy bármit csináltál volna.
Itthon ez talán szektortól független.
A válasz az eredeti kérdésre: nagy szerepet tulajdonítok a technológia demokratizálódásának, ez szerintem a versenyhez is nagyon hozzájárult. Persze, kellett hozzá az is, hogy akarjanak vállalkozni, akár teljes állás mellett is mindig agyalnak valamin, nagyon tevékeny nemzet.
De kaptak mellé hülyebiztos rendszereket, és azt látják, hogy a szomszéd meg a padtárs is csinált Shoptet-shopot, márpedig „ha ő meg tudta, akkor én is!”. Az önbizalom megvan bennük, a technológia adott, egy rakás mentális energia felszabadul, amivel a termékre meg az üzleti modellre fókuszálhatnak.
Kifejlődött az ökoszisztéma, nem kellett ráfeszülniük arra, amire nagyon sok magyar ráfeszült. Ebben sokan nem értenek velem egyet, de az egyedi fejlesztésű rendszereknek nagy kerékkötője, hogy leterhel, számolod, mennyi pénzed fog rámenni, mikor lesz kész, és hogy miben fog téged akadályozni. Ahelyett, hogy moduláris rendszert használnál, ami lehet, nem tökéletes, de addig sem a technológián kell agyalnod. És ehhez most már az AI is hozzájön segítségként.
Örülök, hogy a csehek webshopkölcsönzőjét, a Shoptetet felhoztad, a könyved egyik legérdekesebb bepillantása volt a platformok hozzáférhetőségének fontosságáról. Egy időben dolgoztál is a Shoptetnek, nem is az a kérdésem, hogy mennyire tudtál így objektíven írni, kérdezni tőlük – bízom benned –, de közben azt is mutatja, milyen jól be lehet mutatni egy területet, ha az ember a kellő tudás és kapcsolatok birtokában van. Hogy férkőztél ilyen közel prominens cseh alapítókhoz, cégvezetőkhöz, befektetőkhöz, mi volt a taktika?
Ez igazából a szenvedélyem, minden romantika nélkül állíthatom. A Shoptethez még annyit, hogy már felhasználóként is ismertem, kint mindig voltak webshopos projektjeim, amikhez használtam, amióta megjelent. Rengeteg másik motort áttanulmányoztam, így döntöttem mellette.
Megjegyzem, a magyar piacon közel sem a Shoptet a legjobb választás, a magyar verzió töredékét tudja annak, amit a cseh vagy a szlovák rendszerből használtam.
A 2000-es évek elején azért a tágabb magyar tech piac is kereste a nagy magyar platformot, Iwiw, Blog.hu, Vatera, több-kevesebb sikerrel. Mit gondolsz, hol maradtak itthonról a cseh Shoptethez hasonló, helyi alapítású sztorik?
Várkonyi Balázs az Edigitallal, Kis Ervin Egon a Számlázz.hu-val – nyugodjék békében –, belőlük kéne sokkal több. Írj hozzá két nullát, szorozd meg ötvennel, és megkapod a cseh sikersztorik számát.
Az összefogás hiányzik? Vagy az edukáció? Nem lehet hozzáférni a tudáshoz, csak terepen?
Utóbbinak biztos multiplikáló hatása van. Volt nemrég egy folyosói beszélgetésem arról, miben voltak szerencsések a csehek: hogy ők egy generációból jöttek. Majdnem egy időben, plusz-mínusz pár év eltéréssel nagyon sok olyan arc volt a piacon, akiknek sok ötletük van, jól együttműködnek, szakmailag sok a párhuzam – azt nem tudom, mennyit járnak közösen teniszezni –, és ez tuti ad egy dinamikát az iparágnak.
Hogy ez nem edukáció kérdése, az egészen biztos, a cseh összefogásból sem ezt látom. Ezek laza, motivált csávók, valamiért megvan bennük, amit nálunk nem annyira látok:
megcsinálja a bizniszt, öt év alatt eladja felfoghatatlan összegekért, és aztán másnap ugyanúgy pólót, farmert húz, és elkezdi a következő vállalkozást, nyomja tövig a gázt, mintha mi sem történt volna.
Ha valamennyi edukáció van is ebben, akkor itt: nagy lángon pörögnek, így húzzák és nevelik közben egymást is.
A kockázati tőkét brutálisan fontosnak tartom az egész cseh sztoriban. Ha exitálnak és sok pénzük van, akkor legalábbis a többség igyekezett Csehországban tartani a pénzét, tudatosan ügyeltek erre a típusú lokálpatriotizmusra. A kockázati tőkét is a skálázhatóság vonzza.
Én itt látok még problémát a magyar e-kereskedelemben: hogy skálázható legyél, ahhoz nem árulhatsz csavarhúzót meg tollat, vagy bármit, amit viszonteladói modellben próbálsz meg. Tisztelet a kivételnek, de ha megnézed az e-kereskedőinket, két kezeden meg tudod számolni az egész országban, hogy hány olyan termék van, ami saját, és nem csak megegyezik egy ázsiai gyártóval, hogy a logóját tegye rá, és változtassa meg a színét. Attól az még nem lesz eredeti, nem lesz érdekes a kockázati tőkének.
Kovács Szabó Marianna
Tudsz mondani példát arra, amikor a csehek eredetiek voltak?
Jan Fabini: huszonéves srác, a cseh Forbesban címlapsztori volt. Edények saját anyagból, saját dizájnnal – gondolnád, hogy ennyiből? Márpedig számít, hogy nem csak kiszervezte a gyártást és logót rakatott rá.
Vagy ott a Goldea, méterárut árultak online, azt hinnéd, megőrültek, ők is rájöttek, hogy önmagában ez nem fog menni. Felvettek egy varrót, akivel ágyneműket, huzatokat varratnak, és rájöttek, hogy ez marhára megy. Most hatvan varrónál tartanak, Európa talán egyik legnagyobb ágyneműgyártó cége lettek full online működéssel.
Mert rájöttek, hogy az európai piac nem standard, mindenütt más a párnaméret, az igények, más anyagot vagy minőséget szeretnek, ebben tudnak ők versenyezni az olcsóbb ázsiai gyártókkal.
Jó példa a Mixit és a Grizly is, egészséges magvakat dolgoznak fel, nagy gyáruk van, megveszik az alapanyagot és saját receptek alapján kismillió kombinációt tudnak készíteni. A termék és márka mellett humoruk is van, sajátos stílussal, kabalákkal. Érdekes, hogy mindketten csehek és ugyanazon a piacon mozognak, mégis brutálisan növekednek.
Akit még megemlítenék, az az Angry Beards. Férfikozmetikumok, mindenhova készítenek szert, ahol tesztoszteron megjelenik a testeden. Frenetikus a kommunikációjuk. Mindenki, akit említettem, sok országban fut, Magyarországon is.
Klekner Péter (ex-Kifli) jól mondta nekem két éve: a befektetők azokban a cégekben látnak nagy fantáziát, akik gyártanak valamit, de a disztribúciójukból eddig kimaradt az e-kereskedelem. Mindegyik általad említett sztori szinte legyárthatatlan a Távol-Keleten.
Szándékosan hoztam ilyen példákat. Amikor itthon ügyfélélményről, gyors szállításról, hűségprogramról, AI-chatről beszélünk, mert az megkülönböztet, az szerintem még mindig egy gyenge ajánlat.
Remélem, hogy majd egyszer rájövünk, ahhoz, hogy izgalmas legyél egy kockázatitőke-befektetőnek, és védhető legyél a Temuval szemben, muszáj valami eredetit kigondolnod. Ha alapjáraton a terméked nem elég erős ehhez, ha Kínából ugyanazt tudják adni, onnantól mindegy, milyen hűségprogramot kínálsz.
Ugyanakkor szerintem kevésbé kellene ráfeszülnünk erre a Temu-dologra. Ha ugyanazt az energiát, amit stresszel töltünk, önmagunk fejlesztésére fordítanánk, szerintem előrébb lennénk.
De végső soron miért maradjon optimista egy magyar e-kereskedő, ha az ő piacán nincs meg az a lokálpatriotizmus, mint a csehekén? Itthon két éve még azt mérték, hogy csak a Temun vásárlók 32 százaléka úgy gondolja, hogy nem külföldi webáruházból rendelt, tudatosságban ég és föld a különbség. Nagyon sok új fogyasztói réteg lépett be a hazai e-kereskedelembe a Temuval, de mennyire vannak tisztában a vásárlói döntéseik, a költéseik következményeivel?
Ha jól értem, szerinted az lenne a jó, ha a magyarok azért választanának magyar e-kereskedőket, mert ráeszmélnek, hogy az egyik kínai, a másik magyar, ezért nem a kínait választják, hanem az utóbbit.
Csak legyenek tisztában azzal, hogy mire szavaznak a forintjaikkal. Most leginkább a globális ellátási láncokra, a közvetlen M2C (gyártótól a fogyasztóig) kereskedelemre. Értse mindenki, mi ennek a következménye.
A cseheknél valóban jobban létezik lokálpatriotizmus, szimpatizálnak a helyi kereskedőkkel, de nem nonprofit jelleggel, hanem ezek a projektek nagyon is erős okot adnak a vásárlásra. A csehek nem azért vásárolnak cseheknél, mert támogatni akarják őket, nehogy tönkremenjen a biznisz, hanem mert egyébként is marha jó, amit csinálnak.
Ezt most megint próbáljuk meg pozitívan értelmezni, és inkább inspirációnak és motivációnak felfogni, semmint kritikának – de ha a Temu tényleg jobb, olcsóbb, gyorsabb, akkor függetlenül attól, hogy kínai vagy nem, de ez van. Kereslet-kínálat.
A piac szerintem gyönyörű, felesleges nacionalista gondolatokat belevinnünk, hanem arra kell törekedni, hogy csináld a dolgod, és minél jobb legyél, ne csak az értékajánlatod, de a terméked is. Abban bízni, hogy majd a vásárlók megszánnak, mert helyi vállalkozó vagy, szerintem nem visz messzire.
Bármit ki kellett vágnod a könyvből, amiért fáj a szíved? Egy jó cseh anekdotát?
Nincs ilyen rész, minden benne van igazából. Nem finomkodtam, amit meg akartam kérdezni, azt megkérdeztem, nem ugrottak el semmi elől. Eredetileg úgy terveztem, az egész könyv interjúkönyv lesz, mert bőven vannak izgalmas arcok. Végül rájöttem, hogy az én célom a gondolkodásbeli különbségek bemutatása. Ha ehhez nem írhatom mellé a saját gondolataimat, akkor lehet, hogy nem annyira lesz érzékelhető a különbség az egyes sztorik között.
Tomáš Hodboď – a Miton kockázatitőke-cégtől – több sztoriban is megjelent, a Heurékánál, a Glaminál vagy a Bonaminál is. Tőle tartom fontos gondolatnak a könyvből, hogy tíz projektből egy fog csak bejönni, és ehhez nekik is ugyanúgy végig kell csinálniuk azt a tízet. Egy vagy két befektetésből nem fog kijönni ugyanaz a sikerráta.
