A legkomplexebbnek épült budapesti magánkórház, a Duna Medical Center még mindig gigászi pénzeket von el ukrán tulajdonosától. Mennyire türelmes Igor Iankovszkyi? Mit kért a régi-új menedzsmenttől? Miért volt megint váltás az üzemeltetésben? Hartman Gábor orvosigazgatóval és F. Radeczky András gazdasági igazgatóval beszélgettünk a kissé költségesre sikeredett elmúlt két évről, és hogy hogyan lehet nyereséges egy magánkórház.
Forbes.hu: A tavalyi számok, különösen a még mindig kétmilliárdos veszteség láttán úgy tűnik, továbbra is önteni kell a pénzt a Duna Medical Centerbe, holott Igor Iankovszkyinak már eddig is sok tízmilliárd forintjába került a kórház. Még mindig töretlen az elkötelezettsége és az optimizmusa, hogy ez egyszer termőre fordul?
Hartman Gábor (H. G.): Mivel jól ismerem a tulajdonost, mondhatom, hogy igen. De a háttérről annyit érdemes tudni, amit Igor egyszer nekem elmondott, hogy ő valójában mindig orvos akart lenni. Azért nem lett belőle orvos, mert amikor befejezte a középiskolát, az apja felkínálta neki a lehetőséget: mehet az orvostudományi egyetemre vagy a Harvardra. A Harvardot választotta, de az egészségügy mindig a szerelme maradt.
Teljes mértékben tisztában volt vele, hogy egy magánkórházat felépíteni nem rövid távú befektetés. Kicsit talán már hosszabb, mint az első kalkulációk voltak, de nem sokkal az indulás után maga mondta egy interjúban, hogy legalább tíz–tizenöt évre van szükség, mire a befektetés pozitívba fordul. Hozzáteszem, ha megnézzük a makrogazdasági környezetet, az utóbbi öt év nem volt a segítségünkre.
Éppen öt évvel ezelőtt beszélgettem vele, akkor azt mondta, már nagyon közel a nullszaldó, ehhez képest még most is milliárdos mínuszt látunk.
H. G.: Akkor még benne voltunk a covidban, aztán jött az ukrán–orosz konfliktus, az energiaválság, majd az általános itthoni recesszió is.
F. Radeczky András (F. R. A.): De olyan szempontból egyébként igaza volt, hogy akkor költöztünk át ebbe az új épületbe, és a költözés előtti utolsó négy-öt hónapunk már EBITDApozitív volt. Csak hát az előző helyünkön, pár háztömbbel innen, kétezer négyzetméteren voltunk, itt huszonötezer négyzetméteren, a tizenháromszorosán. Fel kellett töltenünk betegekkel, és fel kellett szerelni mindennel, ez nem megy egyik napról a másikra.
Tíz éve menedzselem Igor magyarországi cégeit, akkor is mondtam, hogy a költözés utáni öt-hat év nagyon nehéz lesz.
És őszinte leszek, én mindig azt gondoltam, hogy minél tovább maradunk az előző épületben, pénzügyileg annál könnyebb az életünk. Huszonötezer négyzetméteren, óriási fix költségekkel sokkal nehezebb hatékonyan gazdálkodni. De a mi menedzsmentünk szereti a nehéz feladatokat, és az együtt töltött évek összecsiszoltak bennünket.
Erről szól még az interjú
- Megtörtént-e már a tőkepótlás, amit a könyvvizsgáló is előírt?
- Miért más a Duna Medical Center modellje, mint a többi magánkórházé?
- Miért vette át az üzemeltetést a török LIV Hospital, és miért adták végül vissza?
- Min változtatott a régi-új menedzsment?
- Mire számítanak az új egészségügyi minisztertől, és miért ismerhetik jobban Hegedűs Zsoltot, mint a szektor más szereplői?
- Mit láttak az orosz-ukrán háborúból?
