Hallom a hangokat, hogy a hülye média így tolja túl a vasútösszeomlás-témát meg úgy, eddig is ez volt, nincs itt semmi látnivaló, hiszti az egész. Még ha van is ebben némi igazság több napnyi totál káosz után, mégis rendkívül örömteli, hogy a napi közbeszéd kiemelt témája lett a MÁV állapota. Legalább egy icike-picikét nőtt az esélye annak, hogy végre történik is valami előremutató. Ács világa.
Az alapsztori amúgy egy bővített mondatban összefoglalható lenne: az elmúlt sok évben – igen, 2010 előttre visszanyúlóan is – tart a vasút szisztematikus lerohasztása azáltal, hogy nem allokálnak oda elegendő forrást. Még a szinten tartáshoz se. Egyre több a pályákban a lassújel, nőnek a menetidők, egyre öregebb a gördülőállomány, ezért aztán egyre gyakrabban vannak problémás napok. Minek is közlekedési múzeum Debrecenben vagy Budapesten, ha elég elcsípni egy random vonatot szerencséseknek fecske kocsikkal 50 éves Csörgővel, vagy Szilivel, szerencsétlenebbeknek meg robbanó Bzmottal.
Az elmúlt 14 év annyiban hozott változást, hogy amit pénz toltak vasútfejlesztésbe, annak is egy része félrement, értelmetlen volt.