Nem sok ideje maradt Kínának, hogy a belső fogyasztásra alapozva átalakítsa gazdaságát, mielőtt a lakosság az elöregedés pályájára fordulna. Hszi Csin-ping elnök hatalma is azon múlik: elhiszi-e a párt, hogy tényleg megerősíthető a középosztály – véli Matura Tamás Kína-szakértő, a Corvinus Egyetem oktatója.
Fordulathoz közelít a kínai gazdaságpolitikai, amit erősít Hszi Csin-ping kínai elnöke keddi, a Kínai Kommunista Párt vezetői értekezletén tett kijelentése:
„Támogatni kell a »közös jólét« ügyét.”
Bár üres lózungnak is tűnhetne a kijelentés, Kína jövőjét meghatározó szakpolitikai és hatalmi kérdések feszélyezik a vezetőséget – nyilatkozta a Forbes.hu-nak Matura Tamás nemzetközi kapcsolati szakértő. Matura szerint a kapitalizmus és kommunizmus között egyensúlyozó, gazdasági önállóságra törekvő ország jövőjét ugyanis több tényező befolyásolja:
- Kína továbbra is komoly gazdasági függésben van, fejlődését és bevételeit főleg a nyugati fogyasztói társadalomra alapozza.
- Egyre közeledik a demográfiai fordulat, vagyis az eltartandó idősek arányának növekedése, amit finanszíroznia kell az államnak.
- Hidegháborúra emlékeztető viszony felé sodródnak az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, tehát fel kell számolni a külső függőségeket.
- A kínai alkotmány szerint eredetileg két cikluson át lehet vezető Hszi Csin-ping, ez pedig végéhez közeledik. Hszi azonban maradni kíván a hatalomban, javaslatára 2018-ban a KKP kongresszusa kitörölte az alkotmányból a két ciklusra vonatkozó korlátozást,
- A kínai társadalom hagyományai nem kedveznek a belsőfogyasztás felpörgetésének.
Miért szükséges a váltás?
Bár maga Hszi jelentette be tavaly év végén, hogy Kína felszámolta az „extrém szegénységet”, ami egy fejlődési korszak lezárásaként is értelmezhető, ez egyben azt is jelentette, hogy a kínai gazdaságpolitikának új célokat kell kitűznie maga elé. Míg a kínai társadalom alsó rétegei ugyan jelentős életszínvonalbeli fejlődést érzékelhettek az elmúlt két évtizedben, a gazdasági javak birtoklásában valójában jobban eltávolodtak az elittől, mint korábban bármikor.
A kínai jövő azon múlik, lehetséges-e fenntartható középosztályt létrehozni, ami nem csak termel, de vásárol is. Forrás: Fauzan/Unsplah
Az CNBC által idézett statisztikák szerint a kínai lakosság leggazdagabb 10 százaléka a jövedelmek 41 százalékát birtokolta 2017-ben, szemben az 1978-as 27 százalékos aránnyal. Ehhez képest a lakosság alsó 50 százaléka mindössze a nemzeti jövedelmek 15 százalékából részesedett, szemben az 1978-as 27 százalékkal.
A szakadékot érzékelteti az is, hogy a tengerparti pénzügyi központban, Sanghajban az egy főre eső átlagjövedelem 1091 dollár, az ország többi városában ennek a kétharmadát, a falvakban pedig kevesebb mint a negyedét kereshetik meg az ott lakók.
A külső függőségek felszámolása és a belső fogyasztáson alapuló kiszámítható fejlődés nem érhető el erős, fizetőképes középosztály nélkül.
Ugyanerre utalhat, hogy Hszi a Kínai Kommunista Párt központi pénzügyi és gazdasági ügyekkel foglalkozó bizottságának legutóbbi ülésén utasította embereit: a kormánynak extra adót kell kivetni kell a túl magas jövedelmekra, ösztönöznie kell a leggazdagabb csoportokat és vállalatokat, hogy többet adjanak vissza a társadalomnak – írja a Guardian.
A fentebb már felsorolt gazdasági, demográfiai és politikai tényezők alapján ésszerűnek tűnik, hogy – nem kevés populizmussal átitatva – a Hszi-kormány megerősítse és szélesítse a kínai középosztályt. Matura emlékeztetett, ezzel részben összhangban is állt a 2011-ben elfogadott 12. ötéves terv, ami meghatározta, hogy mindenki kínai polgárnak nagyobb arányban kell részesednie a gazdasági fejlődés javaiból.
Kommunista sajátosságok
Miközben Kína erősen betagozódott a nemzetközi kapitalista gazdasági rendbe, belső működését továbbra is áthatja a kommunista-szocialista ideológia – ennek tehát önmagában megfelel a Hszi által képviselt újraelosztási vízió Matura szerint. Ez az irány összetart azzal a pártállami hatalmi politikával, ami erővel is igyekszik letörni a szerinte túlzottan megerősödött, elkanászodott gazdasági szereplőket.
„Aligha van ennél szocialistább, kommunistább ideológia, amire populizmus is építhető”
– mondta Matura Tamás. A szakértő szerint erre számos példa is akadt a közelmúltban, az Alibaba tulajdonosának, Jack Manak a tavaly évvégi eltűnése (vélhető fogvatartása) is ennek tudható be. A Forbes.hu is beszámolt arról, hogy a kínai kormány megregulázza a helyi tech-szektort, komolyabb versenyszabályokat tervez életbe léptetni az online szolgáltatóknál, közösségi oldalaknál is, melyek eddig hatalmas haszonra tehettek szert, ami egy újabb megregulázott csoportot takar.
Kételyek
„Kína az első ország lehet, ami megöregedhet, mielőtt meggazdagodna. Ha nem állnak át a belső fogyasztáson alapuló gazdaságra, akkor bedőlhet a fejlődési modelljük, kiszolgáltatottak maradnak” – véli Matura Tamás.
A szakértő hozzátette, a kínai pénzügyi kultúra, illetve a társadalombiztosítás viszonylagos elmaradottsága is fékezheti a változást. Mivel a lakosság nagy része hagyományosan igyekszik idős korára megtakarítani, ezért a hozzájuk átirányított – a gazdagoktól és cégektől beszedett adókból származó – társadalmi jövedelem nem a belső fogyasztói láncba kerülhet, hanem jelentős részét bespájzolhatja a lakosság.
„Kína leszedte az alsó ágakról a gyümölcsöket, a jövőben keményebben kell dolgoznia azért, hogy saját erőből fenntartható pályán tartsa fejlődését” –
érzékeltette Matura, hogy a keleti nagyhatalom nagy elmaradottságból látványosan tudott felzárkózni mások – például a „kistigrisnek” számító Szingapúr – példáján, de a valóban hosszútávú stabilitást már nehezebb lesz elérnie.
Az MSNBC a témában idézte Yue Su, a The Economist Intelligence Unit vezető közgazdászát, aki hasonlóan értékelt.
„A magas jövedelmű csoportokra és a tőkehozamokra kivetett adók megemelése fékezheti a beruházásokat, és potenciálisan tőkekiáramláshoz vezethet”, ezért a kínai kormány nem hagyhatja figyelmen kívül az újraelosztási politikák gazdaságra gyakorolt hatását – írta Yue Su.
Kiemelt kép: Orosz Föderáció Elnöki Hivatala/Wikimedia
