Szórakoztató volt a Musk-O’Leary cicaharc, ami amúgy egy óriási és sikeres Ryanair-marketingakciónak tekinthető. De azért tegyük fel a kínzó kérdést is: lesz ingyen net a repülőn? Ács világa.
Nagy Márton miniszternek biztos nem volt jó hete, hiszen egy újabb pocsék GDP-adat nyomán kellett bizonygatnia, hogy mindenki hülye, csak ő a helipoter (= a magyar gazdaságpolitika maga a tökély, csak az átkozott külső körülmények és az országunk ellen mesterkedő gyíkemberek fojtják el a repülőrajtot). Az viszont akár örömmel is eltölthetné, hogy a világ leggazdagabb embere is belépett abba a klubba, ahol ő már régi szereplő: azok közé, akiket a Michael O’Leary leidiótázott.
A Ryanair-vezér az elmúlt 20 évben szép lassan építette fel az idiótázás művészetét, amiből mára marketingfegyver lett. Eleinte csak a saját utasaira használta, akik például nem nyomtatták ki a beszállókátyájukat, vagy csak volt képük bármit kifogásolni a Ryanair fenomenális szolgáltatási színvonalában. Aztán jöttek a légibiznisz képviselői, a túl drágának tartott repterek vezetői, végül előbb kispályás, majd egyre ismertebb politikusok, akik nem a cége kedvére való intézkedéseket hoztak. Előbb csak úgy általában név nélkül mindenféle bürokraták, aztán névvel és egyre magasabb szinteken. Mostanra úgy tűnik, kimaxolta a dolgot, mert Elon Musk is idióta lett, Donald Trump pedig hazug.
Valljuk meg, egészen szórakoztató volt a Musk és O’Leary közti szócsata, és nem csak a hajdani magyar reakcióval összevetve. (Nagy Márton bedurcizós válasza annó ez volt: „a Ryanair vezérigazgatójának stílusa elfogadhatatlan, és hagy maga után kivetni valót. Bárcsak akkor is ilyen gyorsan születnének meg a légitársaság válaszai, amikor a magyar állampolgárok fordulnak hozzá ügyfélpanasszal.”) Ebben a műfajban nehéz O’Learyt megfogni, bárkinek tud még viccesebben és mélyebbre ütőbben válaszolni egészen frappánsan. E mellé ráadásul – például a nárcisztikus Muskkal ellentétben – kellő öniróniát is bevet, a kedvencem, amikor a kölcsönös idiótázás után Musk „retardált seggfejnek” becézi, mire O’Leary:
„Hosszú hosszú sor végére kell beállnia Elon Musknak, amelyben olyan emberek állnak, akik szerint retardált seggfej vagyok – köztük a négy tinédzser gyerekem.”
Ezt egyébként már azon a sajtótájékoztatón puffantotta el O’Leary, amit épp azért hívtak össze, hogy a médiaérdeklődést kihasználva tovább pumpálhassák az ügyet. Musk is megfutotta a tőle várható köröket, megkérdezte a rajongóit, hogy megvegye-e a Ryanairt csak azért, hogy kirúghassa O’Learyt, és a helyére egy Ryan nevű embert ültethessen, de igazából az egész nem volt egyéb, mint a Ryanair sikeres marketingakciója. Fun fact: a Ryanair névadója nem az Tony Ryan, aki sikeres repülőgép-lízing vállalkozásából pénzt tett bele és sokáig finanszírozta, hanem egy másik ötletgazda, Declan Ryan, aki viszont ragaszkodott hozzá, hogy a saját nevét lássa a gépeken – mondjuk az alapításkor, 1984-ben O’Leary még a dublini kocsmákban viccelődött, egyetemista volt és kontrollernek készült.
A Ryanair, ahogy kell, meghirdette az idiótáknak szóló nagy akcióját, ami az én kis tesztem alapján természetesen semmi árengedményt nem tartalmazott, de nyilván felfuttata az eladásokat valamennyire. Ezt be is jelentették, azt se titkolták, hogy milyen nagyokat röhögtek, de a médiahekk méltó lezárása az volt, amikor arról is elkezdtek beszélni Ryanair-vezetők, hogy amúgy simán vehetnek Musktól Starlink-internetet. Az egész beszólogatás ugyanis onnan indult, hogy O’Leary bejelentette, neki nem kell a Starlink, mert a szükséges antenna túlságosan megnöveli a gép súlyát, ami költségnövekedést okoz – ezen pöccent be Musk.
Biztosan ők lesznek az utolsók
Csak hogy az ügy valódi üzleti vonatkozása is terítékre kerüljön, az alaphelyzet az, hogy most lett komoly kérdés a légitársaságok számára a fedélzeti internet. Eddig is voltak kísérletek rá, még fapadoson is (Norwegian), de a technológia mostanra lett olyan fejlett, hogy normális minőségű és sebességű netet lehet a gépekre varázsolni egészen alacsony költség mellett. A vezető szolgáltató, aki ezt elhozta, a Starlink, nemrég írtam arról, hogy a nyaralóhajók piacát gyakorlatilag másfél év alatt bevette, mindenki átállt rá, és ma már az ócánok közepén is megbízható netszolgáltatás érhető el.
A légitársaságoknál a matek máshogy jön ki, senki se akarja plusz költségbe verni magát, ezért többynire fizetős többletszolgáltatásként tekintenek a netre.
De rövid utakon kibírják az emberek net nélkül, marha nagyokat lehet horpasztani is a gépen, nem biztos, hogy tömegesen lesz kedvük akár csak néhány eurót fizetni a netért. Váradi József, a Wizz Air vezére épp pénteken tartott egy sajtótájékoztatón, ahol felmerült ez a kérdés is, és azt mondta, nem szórakoznak az utasok pár eurós fizetésekkel, csak ha ingyen van, akkor használják a netet. Ezért a Wizznél várhatóan pár év múlva lesz net, amikor még fejlettebb lesz a technológia és jönnek mások is a Starlink után, a verseny pedig alacsonyabb árakat hoz.
A legtöbb nagy európai légitársaság már bejelentette, hogy bevezeti a netet és aki most siet, csak a Starlinket találja a piacon. Igazából már csak az a kérdés, hogy megmarad-e extra fizetős szolgáltatásnak a fedélzeti wifi, vagy idővel az alapszolgáltatás részévé válik. Szinte biztos, hogy a Ryanair és a Wizz Air lesz az utolsó, akik behozzák, és csak akkor, ha azt látják, hogy a költsége beépíthető a jegyek vagy egyéb kiegészítők árába, vagy ha a net hiánya utasvesztéshez vezet.
