Az, hogy állami szervek és politikusok cseszegetik a légitársaságokat, egyáltalán nem hungarikum. De nálunk az derült ki, hogy a nagy káosz nem kis mértékben az állam sara, épp ezért üvölt eszelősen és próbálja másra tolni a felelősséget. Ács világa.
Az évek óta látszik, hogy a nagy késésekről, ott hagyott utasokról szóló cikkek klikkmágnesként funkcionálnak, ha van olyan érintett utas, aki beküldi sirámait valamelyik lapnak, az végigmegy a magyar sajtón. Az okokat és a hátteret nem mindig tartják szükségesnek felderíteni a kollégák, megy egy mail rutinból a légitársaságnak, ha bármit válaszolnak, akkor kopipaszta bele a cikkbe oszt jó napot.
Egyértelmű, hogy az utas nagyon ráfázik, borzasztó kellemetlen helyzet sok órát a reptéren dekkolni, vagy szállás nélkül maradni, másfél napot várni a mentőjáratra, satöbbi. A híresen empatikus olvasó is háborog, persze a légitársaságra, ő a szolgáltató, adja magát, hogy ő a hunyó.
