Jönnek a vármegye- és országbérletek. Ki nyer rajtuk, és ki bukik? Mi fog változni, és hol van ebben bármifajta logika? Ács világa.
Mivel már a jó öreg Google se tud róla semmit, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy bolyongójegynek hívták azt a valamit, amivel úgy 20–25 évvel ezelőtt jó vasútbarát módjára körbeutaztuk az országot. Az biztos, hogy naptári napra szólt 0 órától 24-ig, az útvonal pedig nem keresztezhette önmagát. Kimaxolni úgy tudtuk, hogy egy nyári hétvégén hajnali 3 körül indultunk a Nyugatiból, hogy aztán Kiskunmajsán, Baján, Dombóváron át érjünk Fonyódra, majd az északi part után a Bakonyvasúton át Győrben épp elérjük az utolsó vonatot, amely lerakott Kelenföldön 23:59-kor.
A mellett, hogy balatoni fürdősvonatokkal elkerültük a Bzmotokat, és benne volt a bakonyi mellett a másik kedvenc dombos-kanyargós vonalam is Bátaszéktől Dombóvárig, az emlékezetes még, hogy az összes kalauz percekig nézegette, hogy ez a jegy meg micsoda. Volt, akinek még a tanfolyamról rémlett, hogy van ilyen, más azt hitte, hogy mi gyártottuk magunknak. Az viszont közös volt, hogy soha előttünk senkit se látott még egyikük se ilyen jeggyel utazni.
