Folyamatosan nőnek a magánegészségügyben elköltött összegek, ma már minden harmadik magyar részben vagy egészében magánrendelésekre jár. Ehhez képest az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó megtakarítási formák, mint az egészségpénztári befizetés vagy egészségbiztosítás nem követik ugyanezt a dinamikát. Miért?
Futás közben fájt a térdem. Az orthopéd szakorvosnál 25 ezer forint volt a vizsgálat díja, utána még legalább ennyi a CT. Annak függvényében, hogy mi a vizsgálat eredménye, vagy kapok egy névjegyet egy gyógymasszőrhöz – ez esetben megúsztam az egészet 50-60 ezer forintból –, vagy beutal a doki lökéshullám-terápiára, injekciós kúrára – kezelésenként 30-50 ezer forinttal számolhatok –, vagy műtenek – több százezer forint lesz a számla plusz a rehabilitáció. Hasonló példát lehet hozni szemészeti, allergiás vagy bármilyen belgyógyászati problémára a szívműtétig vagy a tüdőtranszplantációig bezárólag, mert azt még nem lehet magánba elintézni.
Átlag havi 29 ezret költünk magánegészségügyre – így lehet kevesebb
Ez senkinek sem újdonság – a lakosság harmada jár esetenként vagy rendszeresen magánrendelésekre. A legtöbben fogorvoshoz, és valljuk be, ezt más nem is soroljuk a magánegészségügyi ellátások körébe, annyira nyilvánvaló, hogy doktor X a mi fogorvosunk sok éve. Szintén kiemelkedők a különböző szűrővizsgálatok, majd a szakrendelések közül a szülész-nőgyógyászati kezelések igénybevétele, a bőrgyógyászat, szemészet.
