Leopold Aschenbrenner huszonévesen lett az AI-befektetések egyik legfigyeltebb alakja. Egyetlen rossz hónap azonban megmutatta, hogy még egy jó hosszú távú tézis sem véd meg a túlzott tőkeáttételtől.
A szerző részvényelemző.
Van egy sztori, amit a Wall Street szinte mindennél jobban szeret. Egy zseniális, formabontó fiatal besétál, kimond valamit, amit addig senki nem mert felvállalni, ez az állásába kerül, majd elképesztő pénzt keres azzal, hogy bebizonyítja, valójában neki volt igaza.
Ez volt Michael Burry és Paul Tudor Jones története is,
az elmúlt két évben pedig Leopold Aschenbrenner irta újra a sztorit, aminek legfrissebb fejezete egészen elképesztő irányt vett.
Erről szól még a cikk
- Miért rúgták ki az OpenAI-tól, és miért tette ez híressé?
- Miről szól esszéje, ami bekebelezte a Szilícium-völgyet?
- Hogy bukott hetek alatt 35 milliárd dollárt Aschenbrenner, és ki kaszált ezen hatalmasat?
- Miért nem működött az a fedezési stratégia, amit Aschenbrenner alkalmazott?
