Míg mások ásót adnak el az aranylázhoz, az Enerhash a faanyagot gyártja az ásó nyeléhez. Jogg Dániel cége ma már svájci központtal, de magyar üzemben tervez, gyárt és üzemeltet AI-adatközpontokat Európától Ázsiáig, és állítja: ha Magyarország időben kapcsol, évtizedes versenyelőnyre tehet szert. Felfoghatatlan összegek, történelmi lehetőségek és a kényelmetlen igazság: most kell sokat költeni, hogy a jövőben ne váljunk teljesen versenyképtelenné. Egy magyar vállalkozó története a bitcointól az AI-robbanásig.
„Földgáz-kereskedelmi szakemberként dolgoztam a MET csoportnál, így beleláttam az erőművek mindennapi működésébe, és itt vettem észre, hogy mennyire alacsony, 30–36 százalék közti kihasználtsággal mennek is ezek a turbinák. A probléma adott volt, de megoldást még senki nem látott a helyzetre. Aztán megjelent a negatív áramár a piacon, és én megírtam az első LinkedIn-posztom: mi lenne, ha rugalmas áramellátású adatközpontokat telepítenénk a kihasználatlan rendszerekre, amikkel mind a termelők, mind a fogyasztók nyernek?”
Így foglalta össze történetének kezdetét Jogg Dániel, az Enerhash társalapítója, vezérigazgatója, aki ma már Svájcból építi Magyarországon gyártó, de globálisan értékesítő cégét.
Erről szól még a cikk
- Hogy bányászta ingyen a bitcoint egy magyar cég a svéd tundrán?
- Hogy lehetne Magyarország az AI-forradalom egyik legnagyobb nyertese?
- Mennyibe kerül ma egy AI-adatközpont a tervezéstől az átadásig?
- Hol tart a tőzsdére lépés folyamata?
