Erősen alakult a január. Ahogy a Concorde Podcastban már elhangzott „elfogyott a venezuelai Diplomático, a kolumbiai Dictador nem is volt”. Most a térség egy másik országára fókuszálunk, Kubára. Prémium rumot itt is lehet találni, az ország azonban most nem gasztronómiai értelemben került reflektorfénybe.
Vendégszerzőnk Tunkli Dániel, az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója.
„Ha Havannában élnék, és a kormány tagja lennék, aggódnék” – mondta a venezuelai vezetőcserét követően Marco Rubio amerikai külügyminiszter. Hogy értsük, mire utalt, érdemes röviden az amerikai belpolitikai háttérrel kezdeni.
A migráció kérdése a bűnözéssel összekapcsolva az egyik központi témája lesz a novemberi időközi választásoknak az Egyesült Államokban. Trump már első ciklusa alatt is erre építette politikáját.
Emlékezetes a 2018-as kirohanása a „shithole országokból” érkező bevándorlókról, és a déli határon felhúzott fal is ennek a gondolkodásnak a szimbóluma lett.
Az otromba megfogalmazás mögött azonban van egy statisztikai tény: 1965 és 2022 között az Egyesült Államok bevándorlóinak közel fele Latin-Amerikából érkezett. A lakosság 13,8 százaléka külföldön született – ez százéves csúcs, de nem példátlan, ha a 20. század eleji bevándorlási hullámokat nézzük.
Forrás és ábra: Pew Research Center
Míg 1920-ban két amerikai államban is a norvég származású amerikaiak alkották a legnagyobb csoportot, és számos más államban is az európai országokból érkezettek voltak többségben, mára a leggyakoribb bevándorlók a mexikóiak. És jelentős számban érkeznek Kubából, Hondurasból és más latin-amerikai országokból is.
Forrás és ábra: Pew Research Center
Az elmúlt négy évben közel hétszázezer kubai bevándorló érkezett az Egyesült Államokba, ami nagyjából háromszorosa az 1959 és 1962 közötti, a forradalmat követő kivándorlási hullámnak. Ennek több oka van, de a mindennapokat leginkább a súlyos gyógyszerhiány és a magas infláció nehezíti meg Kubában.
Marco Rubio számára a kubai kommunista rendszer megbuktatása részben személyes ügy. Nemcsak azért, mert családját ez a rendszer üldözte el, hanem azért is, mert politikai bázisának központja Florida, ahol a kubai származású választók aránya kiemelkedően magas. Rubio 2021 és 2025 között az állam szenátora volt.
Nem kizárt, hogy a következő elnökválasztási ciklusban Rubio válik a Republikánus Párt elnökjelöltjévé, és nem J. D. Vance. Ehhez azonban látványos külpolitikai sikerekre van szüksége. A venezuelai gyors és hatékony amerikai fellépés mérföldkő volt ezen az úton, miközben Kuba politikai átformálása szintén egy viszonylag költségmentes, de történelmi esemény lenne. Az orosz-ukrán háború lezárása ezzel szemben már egy másik nagyságrend, az lenne a „hab a tortán”.
A venezuelai lépések egyértelműen Kuba felé mutatnak. Venezuela eddig Kuba olajimportjának mintegy kétharmadát biztosította, ezt az amerikai adminisztráció most elvágta. A venezuelai export tartotta működésben a kubai energia ellátást és az ipar jelentős részét. Ennek kiesése az áramkimaradások mellett tovább súlyosbíthatja az élelmiszer-, gyógyszer- és alapvető fogyasztási cikkek hiányát. Nagyságrendileg húsz napra elegendő készlettel rendelkezik Kuba a Kpler adatai szerint.
Amennyiben az Egyesült Államok gazdasági és logisztikai értelemben tovább fokozza a nyomást, a már most is rendkívül rossz életkörülmények politikai destabilizációhoz vezethetnek, anélkül, hogy egy amerikai katona épségét is kockáztatnák.
Egy esetleges rendszerváltás hosszabb távon radikálisan átalakíthatná az ország gazdasági pályáját, a tízmillió lakosú ország idővel egy új Las Vegas lehet, pont ahogy A keresztapa 2. című filmben tervezte Michael Corleone és Hyman Roth.
Washington saját érdekszférájában kőkemény. Rejtő Jenő regényeibe illő epizód volt az oroszok kísérlete azokkal a hajókkal, amelyek Venezuelából próbáltak az amerikai flotta elől kitérve békésebb vizekre jutni. A sajtó beszámolói szerint a hajókat átfestették, új neveket kaptak, és regisztrálták őket az orosz adatbázisban. Mindez azonban kevésnek bizonyult: az amerikaiak feltartóztatták és lefoglalták az árnyékflotta hajóit.
Az üzenet világos: ha a mi területünkre jöttök, annak ára lesz, fel se merüljön, hogy Kuba segítségére siettek.
Kuba Washington számára nemcsak belpolitikai okokból fontos. A rakétaválság óta az amerikai stratégiai gondolkodás orosz előretolt helyőrségként tekint a szigetre. Egy esetleges blokád újabb erős üzenet lenne Moszkvának, amely az utóbbi időszakban egyre kevésbé képes megvédeni lazább szövetségeseit. Szíriából csúfosan kivonultak, az iráni rezsim helyzete billeg, Venezuela esetében pedig reagálni sem nagyon maradt idejük. Moszkva figyelmét és erőforrásait leköti az ukrajnai háború.
A novemberi választások közeledtével Trump külpolitikája várhatóan egyre zajosabb lesz. Nehéz lesz szétválasztani a belpolitikai figyelemelterelést a valódi stratégiától, de Kuba és a nyugati félteke Rubio számára kulcskérdés. Amit ebben az ügyben kommunikál, a Fehér Ház iránymutatásaként érdemes kezelni.
Az orosz-ukrán béke az amerikai választók számára nem elsődleges téma, az elnöknek viszont az, mert egyik legnagyobb ígérete volt. Rubio számára pedig egy érdemi diplomáciai siker lenne egy valódi ellenféllel szemben. Oroszország előtt jelenleg egy szűk „open window” áll, nagyjából a nyár végéig. Ha nem születik eredmény, könnyen Trump haragját válthatják ki.
A megállapodás, amelyet Trump kínál számukra, valószínűleg a legjobb ajánlat, amit a következő években kaphatnak. Ha ezt nem fogadják el, lehet, hogy három év múlva egy demokrata adminisztrációval tárgyalhatnak kicsivel nagyobb területet birtokában, de rosszabb feltételek mellett.
Tunkli Dániel,
az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója (Concorde Csoport), 30/30 alumni
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
