Zsuzsa, a proli kocsmáros (Kovács Patrícia) az előadás elején a nézőket buzdítja, mégpedig egészen megdöbbentően prosztó stílusban (a finom Kovács Patríciától aztán a legkevésbé vártunk ilyen alakítást), hogy menjenek fel a színpadra, és rendeljenek a pultnál, miközben a „Gajdics-hasonmás” lomis (Borbiczki Ferenc) mindenféle vackot behord a helyiségbe, kezdve a lámpavastól az iratmegsemmisítőig. Ötvös András pedig úgy járkál a kocsma törzsvendégei és alkalmi látogatói között, mint a Berlin felett az ég című Wim Wenders-filmben Damiel, az angyal: figyeli őket, hallgatja a beszélgetéseiket, és közben ő is emberré válik, és beavatkozik – legalábbis megpróbál.
Ha Pogány Indulóval nem csábítják be a fiatalokat a színházba, akkor semmivel. Az előadásra ráadásul diákigazolvánnyal 1500 forintért lehet jegyet venni (persze nem a legdrágább helyekre). A Vígszínház több mint ezer fős nézőtere mindenesetre november végéig tele, és ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a szünetben tényleg felmehetnek a nézők a színpadra bulizni, közben Pogány Induló a pulton rappel, aztán a prostituáltat alakító Márkus Luca egy szintis, mulatós popdallal szórakoztatja a felsereglett tömeget.
Nagy megoldásokkal nem szolgál az előadás a korosztályos életérzésre, viszont elképesztően szórakoztató, tele gegekkel, dalokkal, aktuálpolitikai ábrázolásokkal. No meg kreatív, buja díszlettel (Schnábel Zita műve): az előtérben mocskos piszoársor és zenegép, hátul, az ajtón át látszik, ahogy elhalad az utcán a négyes-hatos villamos.
Csillagrulett (Szkéné Színház, Ördögkatlan Produkció)
Bérczes Lászlónak több rendezése szólt az utóbbi pár évben az elmúlásról (például Háy János: Elem című novellájának színpadi változata, vagy a tavaly ősszel a Reggel és este, Jon Fosse művéből), és a most bemutatott Csillagrulettben is az idő lett a főszereplő. Egy nő és egy férfi történetét meséli el a darab, méghozzá lényegében több verzióban, afféle mi lett volna, ha? kérdésekkel.
Pál András és Mészáros Sára a Szkénében.
Ahogy a kozmológiával foglalkozó tudós (Mészáros Sára) elmagyarázza méhész szerelmének, párhuzamos univerzumok léteznek, a relatitvitáselmélet és a kvantumfizika összeegyeztethetetlen, úgy zajlanak le a pár életének fontos epizódjai is több változatban.
Mert mi lenne, ha az időt vissza lehetne forgatni, ha másképp történt volna, ami történt, és ha lenne más választásunk akkor, amikor kiderül, hogy valójában már nincs?
Pál András és Mészáros Sára játékos könnyedséggel mesélik el (Rozs Tamás csellójátéka közben), hogy amikor az ember elveszít valakit, akit szeret, nem veszíti el az együtt töltött időt. „Szét kell választanunk a veszteség fájdalmát attól az örömtől, amit az együtt töltött idő jelentett, és hogy ne feledjük, ez a közös idő most is megvan”, írta Sarah Wansley, aki 2024-ben Londonban rendezte meg Nick Payne világszerte játszott darabját.
Kodály – Hegyi éjszakák (Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)
A Kecskeméten művészeti vezetőként dolgozó Kovács Lehel maga is Gálffi László tanítványa volt – és aligha oszthatta volna alkalmasabb színészre a magánnyal küzdő, idősödő zeneszerző szerepét. Pontosabban különleges rendezői koncepciójában két Kodályt vonultat fel: a fiatalabbat Koltai-Nagy Balázs alakítja, és a jelenetek nagy részében mindketten ott vannak, egyikük szemlélőként.
Gálffi László az idősebb Kodály Zoltán szerepében. Fotók: Benkő Emese
Az előadást néptáncbetétek, népzene, hangszeres dalok gazdagítják, időnként maga a fiatalabb, még a népdalgyűjtés időszakában alkotó Kodály is táncra perdül. Az előadás nagyobb részt azonban a zeneszerző idősebb korában, az ötvenes években játszódik, amikor első feleségét, Sándor Emmát (Danyi Judit) ápolja,
Az idős Kodály pedig szenved a hatalommal való állandó kényszerű konfrontáció miatt, hiszen visszavonulása ellenére a minisztérium emberei gyakran felkeresik, együttműködésre próbálják rávenni.
A magányos hétköznapokban szinte életmentő az új szerelem a fiatal Péczely Saroltával (Vajda Boróka), csakhogy a nagy korkülönbséget nem nézi jó szemmel a hatalom, nem passzol a nyilvánosságban élő Kodály-képhez és a korszellemhez. Mi történik, ha az idős alkotó mégis nyilvánosan felvállalja a kapcsolatot?
Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek (Átrium, Füge és Orlai Produkció)
Aki látta a Jurányiban a MILF-et Pető Katával, alig várta a Kovács Ikrek (Dominik és Viktor) új darabját, ami részben szintén Kata életéből inspirálódott. A zenés dráma a Wonderland Lélekparkban játszódik, ahová az addig szuperül teljesítő Alízkát elviszik a szülei, hogy javítsák meg, ha kell, Prozaccal, Rivotrillal, Xanaxszal, hogy a család társadalmi megítélésén ne essen csorba. Hiszen ő egy jól nevelt lány, zongorázik, énekel, és húst sem eszik, helyette inkább lencsesalátát.
Az Átrium-beli Alíznak nemcsak a kamaszkorral, de a patriarchális társadalom elvárásaival is meg kell küzdenie a 90-es évek Magyarországán, a rendszerváltás után.
A Lewis Carroll csodaországából ismert nyúl, a szívkirálynő, a hernyó és a többiek a kamasz önsorsrontó rémálmának szereplőiként bukkannak fel. Hernádi Judit egyszerre az anya, a mindenható Szívkirálynő, dr. Antal Edit, a pszichiáter, illetve a helyi viszonyokat meghatározó polgármester, Porkolábné is – és minden szerepében pazar. Rohonyi Barnabás, aki a MILF másik főszereplője volt Pető Kata mellett, most Freudtól a Kalaposig mindenféle csábítót eljátszik, Gergye Krisztián pedig többek közt az apa, aki sosem szólal meg, ha családi konfliktus van, máskor meg tohonya macska.
Hernádi Judit, Rohonyi Barnabás, Pető Kata és Gergye Krisztián, az előadás összes szerellője. Fotó: Dömölky Dániel
A szívfájdító kamasztörténetet Gergye Krisztián koreográfiái teszik abszurddá és így elviselhetőbbé, bár a zenei betétek miatt itt-ott megakad a cselekmény. de az alapkérdés marad: összeegyeztethető-e a szabadság és a családi harmónia?
Októberben jön a következő ajánló, újabb premierekkel.
