Közösségi finanszírozásból csinál független színházat, most éppen Péterfy Borival, méghozzá úgy, hogy aki támogatja az előadást, az meg is nézheti – a normál jegyárnál valamivel magasabb összegért. Márfi Márk a covid és az egyetemfoglalás idején diplomamunkának írta meg, milyen volt felnőni a vidéki pulykafarmon, Telik című monodrámája azóta túl van száz előadáson, sőt trilógiává nőtt. És most készül a negyedik darab.
Magyarország 2036
Egy jó vállalkozónak van víziója – egy országnak miért ne lehetne? Ha nem tudjuk elképzelni, milyen országban akarunk élni 10 év múlva, hogyan tervezzük meg az oda vezető utat?
A Forbes új eseménysorozata közös gondolkodásra hív, találjuk ki együtt, mi kell ahhoz, hogy Magyarország 10 éven belül egy fenntarthatóan gyarapodó, szabad és boldog ország legyen. Az első eseményünkön velünk lesz többek között Szendrői Gábor, Veres Tibor, Kozák Ákos és Kapitány István is. Program és részletek >>>
„Egészen eddig természetesnek vettem, hogy élnek a szüleim. Pedig nem az.” Egy tizenöt éves fiú döbbent erre rá, miután megnézte Márfi Márk Telik című monodrámáját, és el is mondta érzéseit az egyik előadás utáni közönségtalálkozón. „Kimondta kerek perec, hogy ha hazaér, ha nem is verbálisan, de megköszöni valami tettel, hogy vannak” – meséli Márk, milyen felismerések buknak ki a nézőkből az előadásai láttán. Márpedig minden alkalommal beszélgetésre hívja a közönséget, bármelyik darabját is adja elő háromrészes, önéletrajzi ihletésű drámasorozatának.
„Szerintem az a színház értelme. Az előadás utáni beszélgetés” – mondja.
A trilógia első részét, a Telik – egy óra az életedből című monodrámát Márk színművészetis diplomamunkának írta meg 2020-ban, a tavaszi karantén idején, méghozzá a családi birtokon, Vas megyében. Aztán 2021 augusztusának végén mutatta be a Lóvasút Kulturális és Rendezvénytérben.
Erről szól még a cikk
- Hogyan lett trilógia a Telikből?
- Milyen volt felnőni a vidéki családi birtokon?
- Honnan lesz pénz az új drámára?
- Hogyan lett Márk Borbás Marcsi műsorvezetőtársa?
- Milyen volt a Hungarian Divide terepkerékpáros ultramaraton?
- Mi Márk legnagyobb szenvedélye?
Néha vaddisznót is látunk
„Felújítás előtt romhalmaz és graffititanya volt, és emlékeztetett arra a régi kastélyra, ahol gyerekkoromban hétvégente aludtunk. Nem volt vezetékes víz, pórias, kalandos élet volt, de nagyon élveztem. Megmaradt valami ebből a régi hangulatból azután is, hogy modernizálták a helyet. Beleszerettem ebbe az egyvelegbe” – mondja a helyszínválasztásról. Egyébként szerinte kimondottan jó, hogy az előadást nem a város közepén lehet látni a legtöbbször (kivéve a nyári fesztiválokon, illetve szeptemberben például a Szkénében is lesz), így a néző ráhangolódik kicsit, mire odaér a Lóvasútra, hazafelé meg esetleg lesétál. „Mi magunk is sokszor gyalog megyünk vissza a városba, néha vaddisznót is látunk” – mondja.
Márfi Márk színész
Ezzel együtt lényegében 4:0-s hátrányból indult. Nem volt túl ismert sem Tóth Péter, a Telik rendezője, sem ő maga mint szerző és színész. „De azt látták, hogy itt van egy huszonhat éves fiú – ma már harminckettő –, aki nemcsak az Instán osztja meg, amit a világból lát, hanem művészetté is formálja. És értékelik. Nehéz kiállni ötven-száz ember elé, és vállalni, hogy ezt én írtam, én játszom, ez az én nézőpontom.
Amikor egy előadás után valaki odajön, vagy ír egy e-mailt, és azt mondja, hogy valamit megváltoztatott benne, vagy segített rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akkor érzem, hogy van értelme.”
Kezdetben már negyven főnél telt házat hirdettek, de aztán átvariálták úgy a teret, hogy ma már kilencvennél többen is elférnek. „Öt év után egyszerűen nem tudok annyit játszani, hogy ötven főnél azt mondjuk, nem férnek be többen” – mondja Márk.
A Telik most kezdi a hatodik évadát, túl több mint száz előadáson, a második részt, a Lassant meg már eleve úgy alkották meg, hogy tudták, mi áll jól a Lóvasútnak mint térnek. Nagyon jól működik ott például az a forgószínpad, amin darabbeli édesanyjával (Tóth Ildikóval) egy régóta halogatott, képzelt beszélgetést eljátszanak. A harmadik részt, Tovább címmel, pedig idén februárban mutatták be.
A gyász különböző módjai, egymás elvesztése és egymásra találás, félreértések, szemrehányások, széthullás és összetartás – ezekről szól a Tovább, ebben az édesanya halála után találkozik a két testvér és édesapjuk. „Nincs benne abszolút igazság. Három igazság van. Szerintem ez a dráma egyik fontos ismérve: megmutatni, hogy akár mindhárom szereplőt elítélheted, akár mindhárommal azonosulhatsz” – mondja Márk. És valahogy mindhárom előadásnak az életigenlés a vége.
Márfi Márk színész
Ez nem ítélkezés
A színpadon szénabálák és egy régi, rozsdás vas mosdóállvány idézi meg a vidéki farm elszigetelt világát. „Bezártság, magány, feszültség, egymáson levezetés van, szomszéd nincs, a postás nem jár.” Egy tragédiával indul a Telik története: egy megsebzett szarvas mezőgazdasági munka közben „kiveszi a sorból” Márk még csecsemő édesapjának édesanyját. Aztán jön Márk felnövéstörténete.
Az öt- és hétéves Márfiúk már crossmotoroznak, később a Zsiguli visszapillantó tükrében lövik be a hajukat jéghideg vízzel.
„Figyeltek ránk a szüleim, csak nem volt sok együtt töltött idő – mondja Márk. – Mindent megtettek azért, hogy nekünk a legjobb legyen, táborokba küldtek, gondoskodtak rólunk. Gyerekkorában az ember ezt nem feltétlenül úgy érzékeli, ahogy később. Meg akkor még nem volt közösségi média, hogy láttuk volna, más családok éppen merre utaznak együtt. De amikor huszonhat évesen megpróbálod összegezni az életedet, már nem csak a saját szemszögedből kezdesz gondolkodni. Megpróbálod elképzelni, milyen lehetett ez az édesanyád szemszögéből. Nem sokat láttunk együtt a világból, állandóan dolgoztak. De ez nem ítélkezés. Éppen ellenkezőleg: nagyon erős szeretet és mérhetetlen tisztelet van bennem a szüleim iránt.”
Amikor Márk a Teliket megírta, és a szülei először elolvasták, kiborultak. „Fél évvel később megnézték az előadást, az már könnyebb volt.”
A bátyja viszont nem olvasta, ő csak látta. „Akkor nem volt jó a kapcsolatunk a bátyámmal, ez azóta változott – mondja Márk. – Eljött az egyik ilyen félillegál előadásra, felhozta Vas megyéből az összes negatív energiáját, azt kétszáz kilométer alatt jól meg is érlelte, és beült a nézőtérre, mint egy bivaly. Van az előadásban az a sztori, amikor kiskorunkban száguldunk a crossmotorral, én megkapaszkodom egy faágban, és leesünk mindketten. Na, ez a huszonhét éves csávó ezt látva jött rá, hogy egyszer mi voltunk együtt jóban. Elmosolyodott, az izmai ellazultak, a szemem láttára megtört. A Lassanhoz már segített forgószínpadot építeni.
Nagy út, amit bejártunk családilag a darabok segítségével.”
Ne mondd már, hogy ez nem te vagy!
Bár idén tavasszal, a Tovább bemutatója után Márk még azt mondta, nem tervez folytatást, most mégis írja a következő drámáját, ami szintén valamelyest önéletrajzi ihletésű lesz, de az eddigieknél sokkal kevésbé kapcsolódik a valósághoz. „Jó adag bátorság kimondani nagyközönség előtt olyat, amit lehet, hogy két héttel korábban még magadnak sem mertél bevallani – mondja. – Ha a trilógia után most egy norvég lovagról írnék egy darabot, és azt mondanám, hogy nem rólam szól, a néző ugyanúgy nevetne, mint most te, hogy »ne mondd már, hogy ez nem te vagy!«”
Az eddigi előadásokhoz is nagy neveket nyert meg játszótársnak (Tóth Ildikót a Radnótiból, Terhes Sándort az Örkényből és Ertl Zsombort a Vígszínházból), most pedig Péterfy Bori lesz a partnere. „És itt jön be a független színház egyik kevésbé látható része” – mondja. Borit az egyéb játszóhelyein kívül egyeztetni kell a zenei menedzserével is, mert tavasszal már elindulnak a koncertjei.
Péterfy Bori és Márfi Márk
„A Továbbnál például az volt az egyik legnagyobb segítségünk, hogy a Vígszínház kiengedte Zsombit, hogy eljátssza a bátyám karakterét, az Örkény pedig Sanyit, aki édesapámat alakítja. Ezek azt mutatják, hogy valamit jól csináltunk az elmúlt években. Mondhatnák azt is, hogy »ki vagy te, hogy kikéred őket?«, de nem ezt mondják. És ugye akkor az én egyeztetésemről még nem is beszéltünk.”
Ertl Zsombor az SZFE-n osztálytársa volt Márknak, látta az első két részt, és azt mondja, megrendítő volt úgy nézni a történeteket, hogy személyesen ismeri Márkot. „Nehéz időszak volt, amikor diplomáztunk 2020-ban a covid és az egyetemfoglalás idején, és felnéztem Márkra, amiért a megküzdése az volt, hogy leírta a felnövéstörténetét – mondja Zsombor. – Akkor azt sem tudtuk, hogy ha végzünk, lesz-e színház, ahol dolgozhatunk.”
Kicsit hazardírozunk
Péterfy Bori alakította Márk édesanyját A tanár című tévésorozatban. „Kaptam is tőle egy jókora pofont a sorozatban, a közös részünkben – nevet Márk. – Bár a szöveg még nincs meg, csak egy szinopszist látott, vagyis kicsit hazardírozunk, de Bori elég vagány, hogy belemenjen így, ezek szerint megbízik bennem.”
Az előadást most is közösségi finanszírozásból állítják színpadra, a Lassan és a Tovább is részben így készülhetett el. „Ha lenne pályázati lehetőség, alighanem megpróbálnánk. De nem várhatunk, mert már kitűztük a premiert 2027. március 21-ére, a költészet világnapjára” – mondja.
A közösségi finanszírozást ráadásul nem úgy képzelik el, hogy egyszerűen pénzt kérnek az emberektől. Aki támogat, az előadást is kap cserébe. Ha például tízezer forintot fizetsz, abból amúgy is kábé nyolcezer a jegy ára. A fennmaradó összeget pedig az előadás létrehozására fordítják: jelmezre, díszletre, a színészek és a rendező gázsijára, marketingre, próbákra és még rengeteg járulékos dologra. Márk weboldalán többféle támogatási lehetőség közül lehet választani, a legmagasabb összeg húszezer forint, de ebben is benne van a jegy. „Sok kicsi elégre megy talán” – mondja.
Szeretni és szeretve lenni – ez lesz az új dráma fő vezérszála. Az, hogy mi tart össze két embert akkor is, amikor már nem feltétlenül a szerelem a legerősebb köztük. Az előadásban a tervek szerint felbukkan Márk nagy szenvedélye, a kerékpározás is. Azt mondja, nemcsak azért, mert mostanában éppen egy bringás műsorban, az Elgurulva című YouTube-sorozatban látható, ahogy Borbás Marcsival körbetekerik Magyarországot, hanem mert a a bringázáson keresztül talán meg lehet mutatni valami olyat, amit mással nem.
„Amikor valaki azt mondja, hogy kapcsolat érdekében tesz valamit és pont ezzel teszi tönkre azt, az nagyon érdekel. Ebből vannak káros és kevésbé káros verziók is.”
Nincs mögötted senki korbáccsal
Az Elgurulvához Borbás Marcsi azután kérte fel műsorvezetőtársnak, hogy Márk az egyik első vendége volt az Átvinni a napot az égen című beszélgetéssorozatának. Utána azonnal leültették Márkot arról beszélgetni, hogy terveznek egy bringás műsort, és hiteles embert keresnek, akinek a közösségimédia-felületein is transzparensen látszik, mennyit bringázik, milyen ultramaratonokat csinált, milyen tájegységeket járt be, és mindehhez mi a motivációja.
Márk motivációja az első Hungarian Divide terepkerékpáros ultramaratonhoz a gyászfeldolgozás volt.
„Tíz napra tulajdonképpen kicsekkoltam a megszokott életemből, miután édesanyám 2024 januárjában elhunyt. Akkoriban hét előadásban játszottam, és mindegyik egyeztetőjét fel kellett hívnom, hogy ha egy időre nem vonulok ki abból, amiben vagyok, akkor nem tudom folytatni. Nagyon fontos volt, hogy nem picsogásnak vették. Felnőtt dologként kezelték, és azt mondták: megoldjuk. Igaz, már az évad vége felé jártunk mindenhol, de akkor is nagyon hálás vagyok nekik ezért.”
Százharmincan vágtak neki, és alig több, mint húszan teljesítették 2024 júniusában az 1400 kilométeres távot az országon keresztül, nyugatról keletre, terepen. „Nem volt olyan nap, hogy ne sírtam volna. Kicsit olyan volt, mint egy El Camino” – mondja Márk. De megkapta tőle azt az érzést, hogy mégis lesz ereje egy csomó mindenhez, amiről korábban azt hitte, hogy nincs. „A legnehezebb az, hogy nincs mögötted senki korbáccsal. Neked kell menned. Ha a Mátrában, a csúcs felé történik veled valami, akár mentálisan, akár fizikailag, biztos, hogy nem jön érted egy mentőhelikopter. Ráadásul ha visszafordulsz, ugyanúgy le kell menned a sziklákon. Sokszor egyszerűbb megmászni, és bízni benne, hogy a másik oldal lefelé könnyebb lesz.”
A következő évben ugyanezt megcsinálta a másik irányból is. Abban már az a szándéka is benne volt, hogy átvegye legalább részben édesapja fájdalmait, aki éppen egy komoly műtétre készült. „Tudom, hogy ez furcsának tűnik, és nem is hiszek feltétlenül az ilyesmiben, de gondoltam, kipróbálom, hogy inkább nekem fájjon, ne neki. Azt a túrát nyolc nap alatt fejeztem be, kábé 43 órával gyorsabban, mint előző évben.”
Márfi Márk színész
Pörlekedtem a jóistennel
Márk a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumba járt, és nagyon extrovertált személyiségként sokáig az osztály középpontjában volt. „Aztán megváltoztam, bezártam. Állítólag minden ember életében van egy ilyen váltás, nálam eggyel korábban jött el, mint kellett volna, de szerencsére a színházat még abban az időszakban szerettem meg, amikor nyitottabb voltam.”
Gimisként már rendszeresen járt Budapestre színházba. A nagybátyja a vasútnál dolgozik, és részben az ő kezdeményezésére havonta színházi különvonatokat indítottak Győrből, Zalaegerszegről és Szombathelyről, Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestre középiskolásoknak. Néha az édesanyja is vele ment, és musicalt, operettet néztek többek között a Madách Színházban, aztán az előadás után hazavonatoztak. „Fejből tudtam Az operaház fantomja és a Volt egyszer egy csapat dalait. Csak később kapott el a drámák és a lélek színháza” – mondja.
Harmadéves volt az SZFE-n, amikor 2018-ban Kováts Adél látta őt egy vizsgaelőadásban, Zsótér Sándor rendezésében, Az élet álom című drámában. „Álltam egy magas palatetőn a Szentkirályi utcai épület kertjében, és pörlekedtem a jóistennel a nyitómonológban” – emlékszik Márk, és a szakmában sokaknak beégett róla ez a kép. A Radnótiban azóta is benne van Székely Csaba 10 című drámájában – erőteljes színpadi jelenléttel. Dolgozott többek között Tatabányán, Veszprémben, Budaörsön is, és közben tévésorozatokban játszott, például A tanárban, a S.E.R.E.G-ben, a Gólkirályságban.
Azt mondja, főként ezek a forgatások adják az anyagi biztonságot ahhoz, hogy szenvedélyének, a független színháznak éljen.
„Meggajdulnék, ha nem ezt csinálhatnám, nemcsak a játszást, de a sok szervezést, egyeztetést, pakolást, technikai teendőket, a nézőkért izgulást.”
Édesapja soha nem kérte számon, miért ment el otthonról ahelyett, hogy továbbvinné a pulykafarmot a bátyjával. „Csak az hangzott el, hogy »már hol tartanánk, ha mindketten itthon maradtok!« Mert apa látja, hogy végtelen energiát teszek a dolgaimba.”
