A szemünk láttára éli át ezekben a hetekben története egyik legnagyobb válságát a folyami szállodahajós iparág. Ahhoz képest, hogy milyen gyönyörű egy dunai út és a fél világ idejár kipróbálni, nálunk szinte senkit se érdekel. Öreg hiba, mihamarabb érdemes pótolni. Ács világa.
Joe bácsi és Sharon néni lázad a Facebookon. Arra fizettek be potom 5 ezer dollárt, hogy egyszer beszállnak, élvezik a folyót, a tájat, meg persze a kikötéseket a szuper látnivalókat nyújtó városokban, közben csúcsminőségű ellátást kapnak, majd egy hét múlva úri módon, tele hassal és élményekkel szállnak ki a hajóról. E helyett, miután csak Bécs környékén lehet hajózni egy rövid szakaszon, háromnegyedrészt buszoznak városról városra, kicsekkolnak-becsekkolnak, kipakolnak-bepakolnak, vándorolnak szállodáról hajóra, majd tovább másik szállodába.
Az iparág legnépszerűbb, kifejezetten kiváló szolgáltatást nyújtó szolgáltatóit érte el a népharag, repkednek a „soha nem utazok többet ezekkel” felkiáltások, az „undorító, vállalhatatlan hozzáállás” minősítések. A Duna és a Rajna nagy része hajózhatatlan, a river cruise szolgáltatók nagy része pedig úgy próbálja menteni a menthetőt, hogy szinte belekényszeríti utasait a pótlóbuszos utazásutánzat elfogadásába. Az ezzel kapcsolatos élménybeszámolók egyik állandó eleme pedig a több órás ácsorgás az M1-es pályán Bécs felé.
Erről szól még a cikk
- A hajós cégek trükkje, hogy mentsék magukat
- Hogy állnak most az árak?
- Ács-csavar: így foglalj sokkal olcsóbban
- Duna: érthetetlen, miért nem hajózzuk végig
