Az önálló életre kelő AI-ágensekkel kapcsolatos félelmek, valamint a helyi közösségek és politikusok erősödő ellenállása dacára az Egyesült Államok rendületlenül folytatja a példátlan méretű adatközpont-építési hullámot.
Attól függően, kit kérdezünk, a kiépítés összköltségére vonatkozó becslések csak az Egyesült Államokban a 2030-ig elköltendő 2800 milliárd dollártól a 2032-ig várható 10 300 milliárd dollárig terjednek. Könnyen lehet, hogy még ezek is óvatos becslések: az olyan óriáscégek, mint az OpenAI és minden idők legnagyobb tőzsdei kibocsátására készülő Anthropic, egyre többet árulnak el beruházási terveikről. Az Anthropic kibocsátási tájékoztatójának kiszivárgott példánya szerint a vállalat a következő évtizedben 518 milliárd dollárt tervez AI-infrastruktúrára költeni.
A Goldman Sachs közgazdászai szerint az Egyesült Államok AI-beruházásai az idei, GDP-arányosan 1,8 százalékos szintről 2028-ra 2,8 százalékra emelkednek, nagyjából a védelmi kiadások tesznek ki ennyit az USA-ban.
A vasútépítési fellendülés 1880 és 1890 között az amerikai GDP mintegy 2,4 százalékát tette ki. Ha az AI-ra fordított kiadások elérik a Goldman Sachs által előre jelzett 2,8 százalékos GDP-arányt, gazdasági súlyuk már jövőre meghaladja a vasútépítési hullámét – és ez még mindig óvatos becslésnek bizonyulhat.
A Columbia Business School közgazdásza, Stijn van Nieuwerburgh egy friss tanulmányában ennél is magasabb értékkel számol: 2032-re a GDP 3,6 százalékával.
A vasút térhódítása az 1800-as években elhozta az amerikai „aranyozott kort” (Gilded Age), és korábban elképzelhetetlen vagyonhoz juttatta az akkori iparmágnásokat. Az arany helyett használt aranyozott szándékosan ironikus: a látványos gazdagság mögött ugyanis súlyos egyenlőtlenségek és korrupció húzódtak meg.
Amikor az amerikai Forbes 1918-ban először állította össze az ország leggazdagabb embereinek rangsorát, az első harminc közül öten a vasútból szerezték vagyonukat. További heten – köztük John D. Rockefeller és Andrew Carnegie – a vasúthálózat kiépítéséhez és a vonatok üzemeltetéséhez szükséges olajat és acélt biztosították.
Milliárdosokat termel ki, és milliárdos adósságokat is
Most az AI fellendülése termeli tucatjával az új milliárdosokat, és emeli szédítő magasságokba a technológiai óriások vezetőinek vagyonát. Elon Musk vagyona rövid időre elérte az ezermilliárd dollárt a SpaceX tőzsdére lépése után. A vállalat a neve ellenére lényegesen többet költ mesterséges intelligenciára, mint rakétákra.
A harminc leggazdagabb amerikai közül ma tizenegyen olyan vállalatoknak köszönhetik vagyonukat, amelyek központi szerepet töltenek be az AI-gazdaságban.
Közéjük tartozik az Nvidiát vezető Jensen Huang, valamint a Google két alapítója, Larry Page és Sergey Brin is.
Az infrastruktúra-kiépítés finanszírozása ugyanakkor hatalmas adósságállományra is támaszkodik. Az Atrium hitelpiaci információs platform szerint az adatközpont-fejlesztők már legalább 1300 milliárd dollárnyi adósságfinanszírozást vontak be. „Ki veszíti el a pénzét, ha a tervek még a megvalósulás előtt elhalnak?” – teszi fel a kérdést Ryan Alfred, az Atrium vezérigazgatója és társalapítója az amerikai Forbesnak. Hozzáteszi: látott már olyan előrejelzéseket is, amelyek szerint az adatközpontokhoz kapcsolódó hitelállomány akár 10 ezer milliárd dollárra duzzadhat.
Már kisebb változások is tovagyűrűző hatásokat válthatnak ki, ha a cégeknek többé nincs szükségük az általuk bérelt vagy kiépített adatközpont-kapacitásra, vagy nincs elegendő forrásuk annak finanszírozására.
„Ekkora adósság mellett nincs szükség nagy értékcsökkenésre. Tíz százalék már lenullázza a saját tőkét, és a hitelek megtérülését is veszélyeztetni kezdi”
– mondja a Columbián dolgozó van Nieuwerburgh.
Nézzünk minderre egy példát! Tegyük fel, hogy egy adatközpont értéke 100 millió dollár, ebből 90 millió hitel, 10 millió a tulajdonosok saját pénze.Ha a központ értéke 10 százalékkal, 90 millióra esik, akkor eladáskor a bevétel éppen a hitelt fedezi. A tulajdonosoknak semmi sem marad: a saját tőkéjük értéke lenullázódott. Ha az értéke tovább esik, például 85 millióra, az eladási bevételből már a hitelezőknek is 5 millió dollár hiányzik. Már pedig nem a valóságtól elrugaszkodott, hogy egy 10%-os értékvesztés történjen, ennek oka lehet, hogy elmarad a kereslet vagy éppen túlkínálat alakul ki (egyszerre sok kapacitás áll munkába), elavulnak a berendezések (mondjuk mert kijön egy új, hatékonyabb chipsorozat) vagy egyszerűen csak megdrágul az üzemeltetés (erről lásd lejjebb).
Mennyibe kerül egy adatközpont és kik keresnek rajta?
Az AI-vállalatoknak és a fejlesztőknek folyamatosan újabb forrásokat kell bevonniuk az egyre nagyobb, energiaigényesebb és drágább adatközpontok finanszírozásához. Ám még ezek költségbecslései között is jelentős eltérések vannak.
A Clayco építőipari óriásvállalat szerint egy átlagos, 40 megawattos adatközpont megépítése mintegy 500 millió dollárba kerül.
Ekkora teljesítmény Amerikában egy 40 ezres város áramellátására is elegendő lenne. A Clayco olyan kivitelezői csapatokban vesz részt, amelyek több milliárd dollár értékben építenek adatközpontokat többek között az Oracle és a CoreWeave számára.
A költségek felét a fejlett grafikus processzorok, azaz GPU-k és más informatikai berendezések beszerzése teszi ki. További 35 százalékot emészt fel az áram-, energia- és vízellátási infrastruktúra, beleértve a betont, az acélt, a rezet, a hűtőrendszereket és a turbinákat. A folyamatos üzemeltetés során a legnagyobb kiadást az áram és a víz jelenti: egy ekkora új adatközpont naponta mintegy 60 ezer amerikai gallon, vagyis körülbelül 227 ezer liter vizet használ fel, ez egy 2000 fős magyar település háztartási vízfelhasználásának felel meg.
A Claycóhoz hasonló vállalatok jelentős bevételre tesznek szert ebből a keresletből. A cég idei, közel 12 milliárd dolláros várható árbevételének 75 százalékát az adatközpont-építés adhatja; az üzletág felfutása az alapító, Bob Clark vagyonát 7 milliárd dollárra növelte. Korántsem ő az egyetlen nyertes. Olyan nagy ingatlanfejlesztők is beszállnak az üzletbe, mint a New York-i Hudson Yards negyedet megvalósító Related Companies. A vállalat 55 milliárd dollár értékű adatközpont-fejlesztéssel veszi ki a részét a felfutó trendből, tovább gyarapítva milliárdos alapítója, Stephen Ross és elnöke, Bruce Beal Jr. vagyonát.
Globális léptékben a McKinsey becslése szerint az adatközpontok költségeinek közel kétharmadát a GPU-alapú szerverek és az adattárolás adják: ezekre 2030-ig összesen 4400 milliárd dollárt fordíthatnak világszerte. A tanácsadó cég számításai szerint villamos és gépészeti berendezésekre, energiatermelésre és hálózati infrastruktúrára 1300 milliárd dollárt költenek majd, míg a munkaerő, az ingatlanok felépítése és a földterületek megvásárlása további ezermilliárd dollárt igényel.
Áramhiány és évekre lekötött kapacitások
Nehéz érzékeltetni, mit jelent több ezer milliárd dollárnyi földterület, cement, villamos energia és víz. Az adatközpontok 2024-ben már több áramot fogyasztottak, mint 12 milliós Ohio állam egésze. A várakozások szerint 2030-ra annyit igényelnek majd, amennyit a közel 32 millió lakosú Texas ma felhasznál.
A következő négy évben áramigényük további 457 terawattórával nőhet – ez Kalifornia közel kétéves áramellátására lenne elegendő.
Számos adatközpont-fejlesztő számára az a gond, hogy ez a kapacitás egyelőre egyszerűen nem áll rendelkezésre.
A hiány azoknak a cégeknek kedvez, amelyek már hozzáférnek a szükséges villamos energiához. Köztük számos korábbi bitcoinbányász-vállalat is van, amely bányászati létesítményeit adatközpontokká alakította, és most AI-cégeknek adja bérbe őket.
„Jelenleg akkora az áramhiány, hogy úgy tűnik, szinte bármelyik cég szerződéshez juthat, ha rövid időn belül biztosítani tudja az áramellátást” – mondja Greg Lewis, a BTIG pénzügyi szolgáltató elemzője. Példaként említi a Cipher Digital és a TeraWulf részvényárfolyamának elmúlt egy évben tapasztalt meredek emelkedését.
Az amerikai vállalatok több tízmilliárd dollárt költenek az áramellátás fejlesztésére, hogy lépést tartsanak az adatközpontok kielégíthetetlen keresletével. Az azonban továbbra sem világos, hogy elég gyorsan ki tudják-e építeni a szükséges infrastruktúrát. „Számos közműszolgáltató vállalta, hogy a következő tíz évben megduplázza a kapacitását a már engedélyezett projektek kiszolgálására” – teszi hozzá Alfred, az Atrium vezetője.
„Csakhogy a közműcégek általában nem szokták tíz év alatt megkétszerezni a villamosenergia-kapacitásukat. Sokuknak ez nem is fog sikerülni, számos hitelező pedig addig nem nyújt hitelt, amíg a projekt hálózati áramellátása nincs biztosítva.”
Az ekkora mennyiségű villamos energia továbbításához szükséges kábelek gyártói is jól járnak. A georgiai Richards család tulajdonában álló, tőzsdén nem jegyzett Southwire kábelgyártó tavaly rekordösszegű, 9,7 milliárd dolláros árbevételt ért el az emelkedő rézáraknak és az adatközpontok növekvő keresletének köszönhetően. A Richards család vagyona így 13,1 milliárd dollárra nőtt.
Amerika hatalmas ország, de a kiépítéshez szükséges földterület és cement mennyisége is óriási. Tavaly az adatközpontok összesen valamivel nagyobb területet foglaltak el, mint Manhattan szigete.
A várakozások szerint 2030-ra már Washington szövetségi fővárosi kerületének teljes területénél is többet vesznek majd igénybe. Az ország méretéhez képest ez kevésnek tűnhet, a fejlesztők azonban igyekeznek annyi földet felvásárolni, amennyit csak tudnak, hogy évekre előre felkészüljenek.
„2026-ra, 2027-re és 2028-ra nincs szabad villamosenergia-kapacitás. Mindent lekötöttek, mert ebben az üzletágban többéves fejlesztési ciklusokkal dolgozunk” – mondja Raul Martynek, a dallasi székhelyű adatközpont-építő DataBank vezérigazgatója. „Mi 2030-ra és az azt követő évekre tervezünk.
Már most olyan földterületeket vásárolunk, amelyeknél úgy számolunk, hogy 2030-ban, 2031-ben vagy 2032-ben kezdődhet meg az üzemelés.”
Még ha a földterület rendelkezésre is áll, a létesítmények felépítéséhez szükséges munkaerő biztosítása újabb komoly szűk keresztmetszet. „A munkaerő valóban kritikus pont, mert nem lehet egyik napról a másikra több képzett villanyszerelőt előteremteni” – teszi hozzá Martynek. Hasonló gondot jelent az alapvető villamos berendezések, például a generátorok beszerzése is: ezek szállítási ideje a néhány évvel ezelőtti 12 hétről mára közel két évre nőtt.
Az adatközpontok hatalmas épületeihez szükséges beton előállítása óriási mennyiségű cementet is igényel. Ennek egyik haszonélvezője a Tennessee állambeli SRM Concrete, amely jelenleg 13 adatközpont betonozását végzi olyan, óriási informatikai infrastruktúrát üzemeltető technológiai cégeknek, mint a Meta, az Oracle és a Google. A megrendelések elősegítik a vállalat növekedését, alapítója, Mike Hollingshead vagyonát pedig 7,2 milliárd dollárra emelték.
223 milliárd liter víz
Az Egyesült Államok-szerte terjedő adatközpontokkal szembeni ellenállás egyik fő oka a vízkészletekre nehezedő terhelés. A Gallup friss felmérése szerint az amerikaiak 70 százaléka ellenezte, hogy a lakóhelyén AI-adatközpont épüljön. Az ellenzők fele az erőforrásokra gyakorolt hatásokat, köztük a túlzott vízfelhasználást hozta fel indokként.
A Rystad Energy tanácsadó cég szerint az adatközpontok tavaly világszerte 59 milliárd amerikai gallon, azaz mintegy 223 milliárd liter vizet használtak fel. Ez New York városának 58 napi vízfogyasztásával egyenértékű. Még a legszigorúbb víztakarékossági forgatókönyvek mellett is 102 milliárd gallonra, vagyis körülbelül 386 milliárd literre nőhet ez a mennyiség 2030-ra. Ha pedig a fejlesztők nem tesznek lépéseket a vízfelhasználás mérséklésére, ennél jóval magasabbra is emelkedhet.
Egyes befektetők már vízellátási kapacitásokat kötnek le, hogy profitáljanak a keresletből.
Nyugat-Texasban, amely egyre jelentősebb adatközponti térséggé válik, a milliárdos David Capobianco olyan vállalatokat vásárolt fel, amelyek együttesen több mint 6 millió hordónyi szennyvizet kezelnek. Ezt a vizet adatközpontok hűtésére lehetne eljuttatni. Emellett 320 ezer acre, azaz mintegy 129 500 hektár földterületet is megszerzett, ahol saját maga építhet ilyen létesítményeket.
A cégek ma már korszerűbb, kevesebb vizet használó hűtőrendszereket telepítenek, ezek azonban több villamos energiát fogyasztanak. Ezzel tovább fokozzák az adatközpontok miatt az elektromos hálózatra nehezedő, már most is óriási nyomást.
Egy 1 gigawattos adatközpont nagyjából annyi áramot használ fel, mint Seattle, vízfogyasztása pedig a város éves vízfelhasználásának közel 3 százalékát teszi ki. Ilyen méretű a Meta egy-egy indianai és texasi adatközpont-komplexuma is, amelyek még csak nem is tartoznak a vállalat legnagyobb projektjei közé.
Szinte példa nélküli, hogy egyszerre ekkora új igény jelenjen meg – ez olyan, mintha Seattle egészét egyetlen lépésben csatlakoztatnák a hálózatra. „Amerikában nagyon ritkán láttunk olyat, hogy a villamos hálózat egyetlen pontján hirtelen egy gigawattnyi fogyasztói igény jelenjen meg” – mondja Kiran Bhatraju, az Arcadia digitális energiaszolgáltató vállalat vezérigazgatója.
Fel fog épülni minden?
Vannak, akik azt is kétségbe vonják, hogy a tervezett kiépítés valaha teljes egészében megvalósul. A Bernstein részvénypiaci elemzőcég munkatársai egy augusztusi elemzésükben több mint 400 gigawatt összkapacitású tervezett adatközpont-projektet vettek számba az Egyesült Államokban. Ez bőségesen elegendő lenne egész Japán áramellátására. Becslésük szerint azonban a tervezett kapacitásnak mindössze 35 százaléka épül meg ténylegesen.
Ha mindezek az adatközpontok megépülnek, a beruházásokból származó gazdasági haszon óriási lehet. A Bain & Company becslése szerint a mesterséges intelligencia több mint 1500 milliárd dollárnyi növekedést és új gazdasági értéket teremthet. Ennek forrásai a fizikai világban működő AI-rendszerektől, a robotikától és az önvezető járművektől a keresésen és a hirdetéseken át az új gyógyszerek felfedezéséig és a tudományos áttörésekig terjedhetnek.
Továbbra sem világos azonban, hogy ez a növekedés mikor következik be – vagy bekövetkezik-e egyáltalán. „2032-re évi 3700 milliárd dollár árbevételt kell termelnünk ahhoz, hogy ez a rengeteg beruházás 10 százalékos hozamot hozzon” – mondja van Nieuwerburgh. „Ez pedig egyszerűen csillagászati összeg.”
