„Már két lakás a miénk volt, amikor szólt a közös képviselő, hogy igazán fizethetnénk magasabb közös költséget, mert gyakrabban használjuk a liftet, mint a többi lakó. Aztán kibéreltünk egy harmadik lakást, és így már tényleg jóval többet fizetünk” – meséli Bőhm Zsombor, a Quantum Iskolaszövetkezet egyik alapítója, miközben körbevezet a Veres Pálné utcai társasház második és ötödik emeletén lévő irodáikon. A fenti teraszról pazar a kilátás, ők is innen szokták nézi az utcában gyakorta zajló filmforgatásokat.
Márpedig igencsak fiatalok dolgoznak a Quantumnál, ráadásul az idejük 80–90 százalékát az irodában töltik, legfeljebb egy napot vannak home office-ban. Az átlagéletkor 24,5 év, csak egy X és két Y generációs kolléga húzza fel kissé, mindenki más Z generációs a csapatban. Most nagyjából hatvanan ülnek bent az irodában, és ottjártamkor bőszen telefonáltak, 15 saleses, 15 HR-es, akik a diákokkal foglalkoznak, 15 IT-s, plusz kisebb létszámban a belső operáción, az ügyfélszolgálaton és a pénzügyön dolgozók.
Zsomborék csapattagnak tartják magukat a diákokat is, szerveznek úgynevezett Quantum-menzákat, amikor bárki főzhet, sőt csapatépítőkön rendszerint az egyik barátjuk öccse látja el őket házi ebéddel.
„Sok az alulról jövő szervezkedés nálunk, én például minden fizetésnapon feltöltöm a hűtőt Club Matéval, aztán aki vesz belőle, az átdobja az árát Revón” – mondja Kecskés Csoma, Zsombor alapítótársa, én meg nyugtázom, hogy üdítőitalból is van már Z generációs, ahogy pénzügyi szolgáltatóból, sőt szlengszótárból is. Utóbbit épp ők rakták össze tavaly, és akkora sikere lett, hogy a sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeuma is bejelentkezett egy példányért.
Jégkrém is mindig van a hűtőben, a bejáratnál viszont csöppet sem huszonévesekre jellemző látvány fogad: szövet vendégpapucsok tucatja, még a nyár legmelegebb napjain is.
„Egyik télen, az óriási latyak idején vezettük be, és érdekes módon éppen egy szeniorabb kolléga nem akarta először felvenni, mert ő ingben jár és ügyfeleket fogad. Nálunk nem az van, hogy a fiataloknak kell megismerniük egy bebetonozott vállalati kultúrát, hanem fordítva – nevet Zsombor. –
Három éve nem volt olyan exitinterjú, ahol valaki panaszkodott volna a céges kultúrára.
Úgy próbálunk egyensúlyozni a nagyon intenzív skálázódás és az igazán jó légkör megteremtése közt, hogy egyiket se vigyük túlzásba.”
Még a vállalatirányítási rendszerüket is Gen Z-barát applikációval turbózták fel: fejlesztettek bele egy olyan modult, amin nyomon követhetik a dartsverseny statisztikáját, vérkomoly hőtérképpel, dobáspontokkal. „Ha bejön egy hideghívás, a salesen, dartson döntjük el, hogy ki kezelheti az adott ügyfelet – mondja Csoma. – Mellesleg azt is látjuk az appban, hogy ki mennyit játszik munkaidőben, de szerencsére ebből nincs probléma.”
Azt mondják, hadakozhattak volna, hogy letiltják a túl sok dartsozást, de inkább gamifikált rendszert csináltak belőle. Az lett az eredménye, hogy a kollégák időnként koncentrált, intenzív ügyfélhívóversenyeket tartanak, hogy utána többet dartsozhassanak.
Katolikus ifjúsági szervezet és nagycsalád
Zsombor és Csoma egy katolikus ifjúsági szervezetben ismerték meg egymást sok évvel ezelőtt, ott a harmadikos gyerekektől a 18 évesekig mindenféle korosztály csapatvezetői voltak, és azt mondják, kicsiben jól feltérképezték, hogyan működik a fiatalok között a dinamika. Ráadásul mindketten nagy családban nőttek fel, Csomának négy, Zsombornak öt testvére van.
A harmadik alapítótársuk, Bege Áron Zsombor osztálytársa volt gimiben, igaz, az utolsó két évben demarkációs vonalat húztak a padjuk közepére, és nem is szóltak egymáshoz, annyira összevesztek. „Sosem gondoltuk volna, hogy egyszer majd együtt csinálunk valamit” – mondja Zsombor.
A negyedik alapítót, Szabó Miklóst pedig Áron hozta be, amikor 2020 tavaszán elindították az iskolaszövetkezetet, és igyekeztek úgy összerakni a csapatot, hogy minden fontos kompetenciának legyen gazdája. Zsombor közgazdaságtant tanult az egyetemen, Csoma jogot, Áron mechatronikai mérnöknek készült, Miki fejlesztőnek.
Az egész a covid idején indult egy egyetemi esetoldó versennyel, ami Áronnak és Zsombornak olyan jól sikerült, hogy arról kezdtek beszélni, érdemes lenne együtt valami jóba fogni. Úgyis mindenki otthon van, semmi dolguk, gondolták, de arra is hamar rájöttek, hogy ketten kevesek lennének, kellene egy csapat, olyan társak, akikben megbíznak, és akikkel jól tudnak dolgozni.
„Igazából volt még egy ötödik társunk, ő marketingre specializálódott, de éppen kismama lett, így nem fért bele neki a vállalkozás. Hiányzott is az elmúlt éveinkből egyrészt egy marketinges, másrészt a női szemlélet” – mondja Zsombor.
Szabó Miklós, Bőhm Zsombor és Kecskés Csoma, a Quantum diákszövetkezet társ-tulajdonosai a cég Budapesti irodájában, 2026. augusztus 13-án.
Akkor már mindannyian dolgoztak diákmunkásként különböző munkahelyeken, és látták, hogy igenis lehetne sokkal jobban csinálni az iskolaszövetkezetesdit. Mert zavarták őket az olyan apróságok, hogy például személyesen be kellett vinni a szövetkezetbe a diákigazolványt fél évente lefotóztatni, amikor az új jogviszonyigazoló matrica rákerült.
Piackutatást is végeztek, és arra jutottak, hogy a meglévő szövetkezetek átlagos díja 15–20 százalék. Kiszámolták, hogy jóval kisebb árréssel, akár fele ekkora díjakkal is tudnának nyereségesen működni. „Az volt a célunk, hogy alapítunk egy olyan közvetítő céget, ami az összes érintettnek a lehető legjobban leegyszerűsíti, és könnyebbé, ezáltal pedig olcsóbbá teszi a foglalkoztatást.”
Az első egy-másfél évben nagyjából húsz cég volt a partnerük, és 10–15 millió a havi forgalmuk (ebben benne vannak a diákoknak továbbutalt munkabérek), a tényleges árbevételük (bérek nélkül, csak a díjból) félmillió–egymillió forint volt.
„Volt az elején egy mondásunk, hogy ha egyszer ezt elérjük, tök jók vagyunk, mind a négyünknek jut némi passzív jövedelem”
– mondja Zsombor. Kezdetben nem toboroztak diákokat, mindössze az adminisztrációját intézték azoknak, akik amúgy is dolgoztak már a partnercégeiknél.
Csak láttuk a problémát, és tudtunk rá egy megoldást
Már akkor is sejtették, hogy lesznek hadakozások a versenytársakkal, többen meg is próbálták lebeszélni őket, ne szálljanak be egy nagy játékosokkal telített piacba, de úgy gondolták, rossz döntés lenne nem indulni el, csak mert valamelyest lejáratták a diákszövetkezetek nevét.
„Zsomborék bebizonyították, hogy egy átpolitizált, szűk érdekkör által uralt piacon is érdemes innoválni”
– mondja Balogh Petya, a STRT Holding alapítója, későbbi üzlettársuk.
Zsomborék azt mondják, több helyzetben talán épp a naivitásuk segített, mert nem agyalták túl a dolgokat. Másrészt az első években annyira picik voltak – talán húsz cégnek dolgoztak legalább egy évig, miután úgy indultak, hogy „mindenki hozzon öt ügyfelet” –, így sikerült radar alatt maradniuk. „Szokták mondani, tudod, hogy van a tudásgörbe, és az elején nagy az önbizalom, de amint rájössz, hogy mennyi mindent nem tudsz, lecsökken. Hát mi sokáig a görbe csúcsán voltunk, nem a valós helyzetet néztük” – nevetnek utólag.
Kezdeti ambíciójuk nagyjából az volt, hogy elindítják a szövetkezetet, aztán rászánnak havi pár órát, és minden megy magától, nekik meg meglesz a kajapénzük. „Nativitás lett volna akkor azt terveznünk, hogy gigantikus céget építünk. Csak láttuk a problémát, és tudtunk rá egy megoldást.”
Csakhogy 2022-ben bekerültek a K&H inkubátorprogramjába, olyan startupokkal, mint a Munch és a Diverzum, és nagyon erős katalizátor volt, hogy hasonló életkorú és élethelyzetben lévő fiatalokkal töltik a napjukat, olyanokkal, akik mind a maguk projektjét építik.
„Önmagában a fizikai tér, hogy volt egy irodánk, és nem csak valahol találkoztunk, sokat segített – mondja Csoma. – De nagyon jó mastermind sessionöket is tartottunk, megosztottuk a problémáinkat, és sokat tudtunk egymástól tanulni.”
„Óriási energiával vágtak bele. Huszonnégy órás sprinteket nyomtak, mert ha valami feladat nagyon elkapta őket, addig nem aludtak, amíg meg nem oldották
– mondja Zwecker Bence, a Munch egyik alapítója. – És mindent automatizáltak és digitalizáltak, rengeteget tanultunk tőlük ebben, felnéztünk rájuk, amiért annyira profin fejlesztettek.” A Munch volt a Quantum egyik első céges partnere, azóta is ők az egyetlen iskolaszövetkezet, akivel az ételmentő startup dolgozik, és már toborzásra is használja Zsomborékat.
Tizenöt milliót kértek
Az igazi fordulatot a Cápák között hozta el: 2022 januárjában szerepeltek az RTL üzleti valóságshow-jában, bár első körben nemet mondtak a megkeresésre, mert féltek, hogy valamit elrontanak az adásban, és amúgy is úgy érezték, pályán vannak enélkül is.
Aztán rájöttek, hogy a láthatóság izgalmas lehet, a tőkét el tudják költeni, és nyilván sokat is tanulnának. Öt százalék részesedésért 15 millió forintot kértek, meg is kapták Balogh Petyától és Balogh Leventétől felesben, igaz, összesen hét százalékot kellett adniuk érte. Két évvel később Leventét kivásárolták.
„Szuper intelligens csapatnak láttam őket az első pillanattól – mondja Petya –, imádtam a karakterüket, a világlátásukat, a gondolkodásmódjukat, és hogy megfelelő alázattal állnak a világ dolgaihoz és az ügyfelekhez is.”
Éppen a Cápák között után jött ki egy friss kormányrendelet, és megszabta, hogy a szövetkezeti díj legalább az aktuális minimálórabér 17,8 százaléka kell, hogy legyen.
„Mi meg olcsók voltunk, úgyhogy 2022 áprilisában abból állt a hónapunk, hogy végighívtuk az összes céges partnerünket – voltak vagy százan addigra –, és közöltük velük, hogy ne haragudjatok, de a szövetkezeti díj mostantól akár a duplája lesz az eddiginek
– mondja Zsombor. – Sose foglalkoztunk ezzel a kelleténél többet, fölösleges, lett volna, úgysem tudunk rajta változtatni.”
Mindig úgy voltak vele, hogy az aktuális új helyzetből hozzák ki a legtöbbet. „Addig könnyű volt növekedni, mert azt ajánlottuk a cégeknek, hogy ugyanazt a szolgáltatást megkapod tőlünk, mint más szövetkezetektől, csak egyszerűbben, kényelmesebben és olcsóbban, onnantól viszont csak azt tudtuk mondani, hogy egyszerűbben, kényelmesebben és nem drágábban.”
A jogszabály-módosítás azért némileg visszavette a növekedésüket, pedig akkoriban épp több multival tárgyaltak. A legtöbbjüknél azt mondták nekik: olyan költséges lett volna az átszerződés más szövetkezetektől, hogy ha nincs nagyobb megtakarítás a díjban, nem éri meg. Ezzel együtt a Quantum mára a tíz legnagyobb iskolaszövetkezet közé nőtt, és az idénre várt hétmilliárdos forgalmukkal (benne a diákok bére) az ötödik-hatodik helyre kúsznak fel, két év múlva pedig szeretnének dobogósok lenni.
Ügyviteli szoftvert is fejlesztettek, több versenytársuk is használja – ezzel együtt ez az üzletág még mindig az árbevételük kis részét adja. Kétezer ügyfelük van, 70 ezer diák keresett már rajtuk keresztül munkát, és 25 ezerrel kötöttek is szerződést. Egy-egy hónapban négy-ötezren dolgoznak a közvetítésükkel, és csak júliusban például 147 új munkáltató céget húztak be. A csúcs nyár eleje, ekkor sok középiskolás is belép a piacra, rengeteg a vendéglátós és a fesztiválos munka.
Azon dolgoznak, hogy lerombolják a diákmunka-sztereotípiát. A legtöbben ugyanis nem azért keresnek gyorsan valami munkát, hogy a holnapi bulit finanszírozni tudják – nyilván van ilyen is, főleg nyáron –, hanem alapvetően egyetem mellett vagy karrierjük első lépéseként helyezkednek el, méghozzá azon a területen, ahol hosszú távon akarnak fejlődni. Rengetegen végigdolgozzák egyetemi éveiket, jellemzően négy- vagy hatórás munkákban.
A diáknak mindössze annyi jogszabály által előírt költsége van a szövetkezeti foglalkoztatásban, hogy egyszeri tagi hozzájárulási díjat kell fizetnie. Akadnak szövetkezetek, akik ezen a címen több ezer forintot, sőt pluszban havidíjat is elvárnak, a Quantum csak száz forintot kér.
„Mi úgy fogjuk fel, hogy a szövetkezet érdekképviselet is, szóval nem építenénk arra üzleti modellt, hogy diákoktól szedjünk be sok pénzt” – mondja Csoma. Ha pedig valaki kilép a szövetkezetből, még ezt a száz forintot is visszafizetik, igaz, általában félévente, tömbösítve teszik, amikor a diákjogviszonyok lejárnak.
„Volt már, hogy valaki jelezte, ő előbb kéri, akkor odaadtuk. Szoktam mondani, hogy milyen jó mentalitás, igenis kérje el, jár neki, az az ő pénze”
– így Csoma.
Legkésőbb 10-éig átutalják a diákok bérét, akkor is, ha a cég később fizet. Ha pedig előbb, azt huszonnégy órán belül továbbutalják, hogy ne parkoljon náluk a diákok pénze. „Mára hozzászoktunk, hogy havi 600–800 millió folyik át rajtunk – mondja Zsombor –, de az első hónapokban remegett a kezünk az utalásnál, hogy biztos jó számot írjunk be.”
Bőhm Zsombor, a Quantum diákszövetkezet alapító társ-tulajdonosa a cég Budapesti irodájában, 2026. augusztus 13-án.
Nyugdíj? No way!
„Már nagyot tisztult a piac, de még mindig vannak nem túl elegáns eszközök is, szóval nem könnyű. Azt szokták mondani, a HR-ben vagy te ölsz, vagy téged ölnek, és ezt érezzük is” – mondja Zsombor. Tudják, hogy a diákmunka-közvetítésnek van plafonja – „több diák nem lesz” –, már csak ezért sem akartak megmaradni ezen a szűk területen, igyekeznek más üzletágakat építeni.
Ebbe a törekvésükbe belepasszolt a Dreamjobs-sztori. 2024 őszén többségi tulajdont szereztek Balogh Petya covid alatt meggyengült állásportáljában, a Dreamjobsban, és amíg náluk volt a cég, stabilizálták, visszahozták a csőd széléről. Aztán másfél év után továbbadták, amikor romániai franchise-partnerük, a Mobility Group ajánlatot tett az egész cégre, mert ők meg éppen Magyarországon akartak terjeszkedni.
„Jó kiszállási pont volt – mondja Csoma. – De úgy értékeljük azt a másfél évet, amíg nálunk volt a cég, hogy becsületes munkát végeztünk, sziszifuszi munkával minden egyes partnerrel, akiknek tartozott a Dreamjobs, egyezségre jutottunk, és szép pályára állítottuk a céget.”
Balogh Petya szerint a Dreamjobs-ügyből is az derült ki, hogy Zsomborék fő ambíciója nem egy állásportál üzemeltetése, hanem úgy általában az automatizálás a HR-ben. „A szövetkezeti piac csak az első terep, ahol hatékonyan digitalizálni és automatizálni tudták a folyamatokat, bárhol képesek lesznek hasonló sikerre.”
„Éppen jöhetett volna a skálázódás, csakhogy azt láttuk, a Quantumban több a potenciál – így Zsombor. – Akárhányszor erőforrást akartunk allokálni, azon találtuk magunkat, hogy leginkább a Quantumra érdemes. És nehéz úgy kísérletezgetni, hogy minden egyes nem odafordított perc vagy forint a költség-haszon elemzés szerint negatív. Most is nehéz elvonatkoztatni: ha egy hónapban 147 céges partnert tudunk szerezni, lehet, hogy nem is itt kéne ülnünk, hanem lent, és telefonálgatni cégeknek. Persze közben diverzifikálni is akarunk, és szeretnénk, hogy a brandünk ne csak diákok körében legyen ismert.”
Azt mondják, a HR piacon sok területen már annyira lecsökkentek a belépési küszöbök, hogy ha nulláról kéne munkaerőkölcsönzőt vagy mondjuk AI tanácsadó céget létrehozniuk, akkor egyik pillanatról a másikra át tudnának allokálni erőforrást. „A mai napig rendszeresen felhívnak, ha fontos útelágazáshoz érnek, és nagyon becsülöm bennük, hogy felkészülten kérdeznek, nem pazarolják az időmet – mondja Petya. – Miután pedig meghallgatják a tapasztalataimat, képesek önállóan döntést hozni. Igazi önjáró csapat.”
Nem zárják ki, hogy egyszer majd exitelnek, de egyelőre nem keresik megfeszülve a lehetőségét. Azt pedig el sem tudják képzelni, hogy negyvenévesen nyugdíjba menjenek.
„Ki van zárva, hogy aki vállalkozószellemű, az két hónapnál tovább bírná – mondja Zsombor. – Biztosan elkezdenénk unatkozni, és kitalálnánk valami újat.”
