Ma már nagyjából annyi magyar dolgozik Ausztriában, ahányan Szegeden élnek, és a szám évről évre meredeken nő. De vajon még mindig megéri kiköltözni, vagy kezd telítődni a piac? Erről kérdeztünk kint élő magyarokat és egy ingázót is, akik meséltek a mindennapi életükről, karrierjükről, és arról is, hogy melyik területeken lehet szinte azonnal munkát találni.
„Fél Magyarország itt van. Pincérek, a postásunk, a futár és a húspultos is magyar, a kasszánál is vannak magyarok, és a gyerekeimhez is jár egy magyar tanárnő. Látszik, hogy ők nemrég elégelték meg az otthoni helyzetet, és emiatt jöttek ki” – meséli Rita, aki már hét éves kora óta Ausztriában él. Statikus édesapja és pedagógus édesanyja nem tudott az elképzeléseik szerint boldogulni Magyarországon, ezért döntöttek úgy, hogy egy hatezer fős tiroli településre költöznek.
Az iskolát úgy kezdte meg, hogy egy szót sem beszélt németül, de gyorsan alkalmazkodott. „A szüleim mindig azt mesélik, hogy három hónap alatt teljesen behoztam a lemaradást” – mondja. A kezdeti nehézségek ellenére hamar beilleszkedett: könnyen barátkozott, és jól érezte magát az új közegben. Majd az édesapja elvesztette a munkáját, és a család Linzbe költözött, ott járta ki a gimit.
„Rengeteg lehetőséget adott Ausztria: gimisként kiutazhattam Oxfordba, és Ljubljanában is. Linzben jártam közgáz szakra, az egyetem alatt két-két hónapot töltöttem Kanadában és Tajvanon egy nemzetközi MBA képzés keretében. Aki hajlandó keményen dolgozni, az itt bármit elérhet.”
Magyar férjét még az érettségi után ismerte meg, amikor hazalátogatott, de ő akkor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanult műszaki informatikusként, így évekig távkapcsolatban voltak. Később Rita Bécsbe költözött, és 2010 óta már ott élnek együtt.
Pályája elején egy ingatlanos cégnél helyezkedett el, ahol kifejezetten előnyt jelentett a magyar háttere. „A magyarországi Stop Shopok bővítésében vettem részt, ott nagyon jól tudtam hasznosítani a nyelvtudásomat” – meséli. A gyerekek születése után váltott, és azóta egy állami ingatlankezelőnél dolgozik.
Bécsi városkép. Fotó: Unsplash.
Az országváltás után férje karrierje valamivel nehezebben indult a közepes némettudása miatt, de az erős szakmai hátterének és tapasztalatainak köszönhetően felvették egy egyetemi spin-off céghez, amit később felvásárolt egy nagy nemzetközi tanácsadó vállalat. „Az osztrák cégeknél általában nagyon fontos a német nyelvtudás, de a nemzetközi környezetben el lehet boldogulni angollal is” – mondja Rita. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy aki Ausztriában szeretne elhelyezkedni, annak elengedhetetlen egy legalább B1-es német nyelvtudás.
A nagyvállalatok központjai főként Bécsben és a tartományi fővárosokban találhatók, míg a szezonális vendéglátás inkább Tirolban szívja fel a munkaerőt. „Rengeteg szakmunkás magyar jön ki, de aki diplomával érkezik, annak egyértelműen Bécset javasolnám” – mondja. Szerinte Ausztriában a tapasztalat mindig többet számít, mint a papír, de ennek ellenére az állam komolyan támogatja a továbbképzést is. Rita mindkét gyed alatt részt vett ingatlanfejlesztő -és kezelő képzéseken, amiket teljesen állami programok finanszíroztak. „Ha a munkáltató támogatja, akkor legfeljebb egy évig teljesen ki is léphetsz a munkából vagy részmunkaidőre válthatsz, és az állam kipótolja a kieső jövedelmet.”
A családi pótlékra is kitér, ennek összege a gyerekek életkorától függ: a legkisebbek után 138 euró jár, a nagyobbak után már 200 körüli összeg, amit kiegészít egy havi 71 eurós adójóváírás gyerekenként. „Nálunk ez összesen 227 euró havonta gyerekenként, de ezt relativizálni kell” – teszi hozzá. Ugyanis a magán napközis iskola fejenként 403 euróba kerül havonta, az állami egész napos iskola ugyan olcsóbb lenne, de abból kevés van.
Emellett létezik a középosztályt segítő Familienbonus Plus is, ami évente akár 2000 eurót jelent gyerekenként, illetve egy egyszeri, 121 eurós iskolakezdési támogatás is jár szeptemberben.
Mára mindketten jól keresnek, a férje céges autót is kap, amit a család is használhat „Ez az anyataxi” – nevet. Nem kell stresszelniük a pénz miatt, az a nagyobb kérdésük, hogy mibe érdemes befektetni. A lakással is szerencséjük volt: a 114 négyzetméteres albérletért 1350 eurót (nagyjából 525 ezer forint) fizetnek havonta, plusz 130 eurót a garázsért, ami Bécsben kifejezetten olcsónak számít. „Ez egy támogatott lakás, amit csak akkor kaphatsz meg, ha a jövedelmed a beköltözés időpontjában egy bizonyos sávban van, nem kereshetsz sem túl keveset, sem túl sokat.”
Hazaköltözést kormányváltás esetén sem terveznek, legfeljebb majd nyugdíjasként a szülei mintájára, akik Magyarországon töltik a tavaszt és a nyarat. „Egyszerűen soha nem tudnánk ezt az életszínvonalat megteremteni otthon, illetve azt a flexibilitást, amit a 25 órás részmunkaidő jelent” – mondja, de hozzáteszi, hogy fontos a magyarsága, jelenleg aktivistaként hívja fel a figyelmet a szavazás jelentőségére Ausztriában. „Könnyű helyzetbe vagyok, mert méltatlankodhatok külföldről, de a magyar rendszerben dolgozó barátaink nem tehetik ezt meg nyilvánosan. Emiatt is szeretnék segíteni, a választásokkor külképviseleti megfigyelő leszek majd.”
Bár Ritának évtizedekkel ezelőtt alakult úgy az élete, hogy országot vált, a mai napig rohamosan nő az Ausztriába költöző magyarok száma: közel 23 ezren döntöttek úgy 2024-ben, hogy áttelepülnek a szomszédos országba a KSH adatai szerint. Sorozatban térképezem fel, hogy milyen az élet külföldön, újonnan a munkaerőpiacra fókuszálva. Míg Hollandiában komoly kitartás kell ahhoz, hogy valaki megvesse a lábát, a beszámolók alapján Ausztriában könnyebb beindítani a mókuskereket, akár úgy is, hogy valaki a magyar oldalon él, és onnan ingázik nap mint nap. Ráadásul egy tavalyi felmérés szerint boldogabbak is az Ausztriába kiköltözött magyarok, mint az itthon maradtak.
Az ingázók táborát erősíti
Egy ciprusi tengerparti szállodában kezdte külföldi pályafutását Kristóf rögtön a gimnázium után, de nem találta a helyét, ezért rövidesen hazatért. Magyarországon egy sportklubnál dolgozott, ami mellett szerette volna folytatni a tanulmányait is, de nem volt elégedett az ajánlott szerződéssel, azt érezte, hogy túlságosan kiszolgáltatott helyzetbe kerülne, ha aláírná. Ekkor beszélt néhány Ausztriában dolgozó ismerősével, amitől felbátorodva arra jutott, hogy másodjára is belevág a külföldi munkavállalásba.
