Évről évre egyre többen költöznek Franciaországba, köztük magyarok is. Jó és drága élet, bosszantó bürokrácia. Megéri? Hogy jön ki a matek, mennyire drága az élet és mi az, ami nélkül nem éri meg belekezdeni. Kint élő magyarokkal beszélgettünk.
Párizs pár óra alatt teljesen otthonossá válik, majd a Louvre felé sétálva a háttérben észreveszed az Eiffel-tornyot és újra rájössz, hogy nem itt élsz, csak turista vagy. Nagyjából így lehet összefoglalni az élményeimet arról, amikor először a francia fővárosban jártam, majd volt szerencsém egy hónappal később is visszamenni, amikor ismét úgy viselkedtem mintha oda születtem volna. Rutinosan vettem a metrójegyet és – egy kis térképes segítséggel vagy a táblákat figyelve – otthonosan közlekedtem a városban.
A rövid utazás ellenére is rengeteget költöttem, és legalább ennyit mutogattam is a helyieknek, ha akartam valamit, hiszen franciául nem beszélek. Elgondolkodtam, vajon milyen lehet egy ekkora világvárosban élni, aminek hatalmas a kulturális öröksége, relatíve nehéz a nyelve és ahol olyan gyakorisággal bénítja meg a hétköznapokat egy sztrájk, mint amilyen sűrűn váltják egymást újabban a kormányfők – hetente.
