Évtizedekig szellemi pályán, felsővezetőként dolgoztak, mégsem jutottak előrébb Magyarországon. A kiszámíthatóbb élet reményében külföldre költöztek, ami kezdetben túlzsúfolt munkásszállást és Hollandiában végzett, raktári minimálbéres munkát jelentett. Megéri egy ilyen éles váltás? És mi vár arra, aki friss diplomásként indulna el a holland munkaerőpiacon? Erről beszélgettünk kint élő magyarokkal.
Egy hideg, esős téli estén Barbara és Zoltán éjszakai műszakban dolgoztak egy Eindhoven közelében található raktárban. Elhúzódott a munka, így csak másnap 11-kor tudtak hazamenni. Mivel a szállásuk viszonylag közel volt a munkahelyhez, így a cég nem biztosított nekik fuvart, csak egy-egy elnyűtt elektromos biciklit kaptak.
„Hollandiában vagyunk, szóval nem megrázó élmény, hogy esik az eső, kivéve egy hosszú műszak után, amikor már a fáradtságtól is fázunk” – mondja Barbara. Egy természetvédelmi területen hajtottak keresztül, ahol bikák mászkáltak körülöttük.
„Megálltam, leszálltam a bicikliről és elkezdtem fotózni. Úgy voltam vele, hogy ha nem találom meg a szépet a pillanatban, akkor belebolondulok abba, hogy a kényelmesnek hitt életemből, ilyen kilátástalannak tűnő helyzetbe kerültem.”
Barbara éveken át felsővezetőként dolgozott Magyarországon a médiapiacon. „Szépen lassan átszőtte a NER ezt a területet, amivel párhuzamosan elváltak a céljaink, így végül nem láttam lehetőséget arra, hogy tovább haladjak a szakmámban.” Próbált váltani, elvégzett egy coachképzést és szervezetfejlesztést is tanult, de sehol nem tudott elhelyezkedni.
„Szembe jött a magyar valóság, hogy a vállalkozók még mindig a szürke zónában kapirgálnak és borítékban adják a beosztottaknak a fizetésük java részét.”
Zoltán újságíróként dolgozott, de nem látott előrelépési lehetőséget, és kiégett a stresszes pozícióban, ezért felállt onnan. Így alakult, hogy feleségével alig találtak lehetőségeket, felélték a tartalékaikat és sürgős megoldásra volt szükségük. 2023 novemberében landoltak Hollandiában, hátrahagyva Zoltán lányait, unokáit, Barbara idősödő szüleit, és egy macskát.
Hamar lett munkájuk egy közvetítőn keresztül, a korábbi szellemi munka helyett most a DHL raktárában szkennelnek és targoncával mozgatnak árukat. A 14,6 eurós minimálbértől egy tyúklépéssel vannak előrébb, de így is stabilabb a jövőképük, mint korábban Magyarországon.
A kiköltözők gyakran munkaerő-közvetítőn keresztül váltanak országot. Ezek főleg közép-európai cégek, de rendre van magyar központjuk is. Zoltán szerint ők szerencsés időpontban kerestek állást, ősz vége felé sok a lehetőség, viszont az év elején „kutya nehéz” elhelyezkedni. „Várhatóan az első év maga lesz a pokol ” – mondja.
A kiérkezőket egy munkásszállón helyezik el, akik jó esetben 15 négyzetméteres szobákban laknak, közös konyhával és mosdókkal. A jogszabály szerint saját lakást csak azután kezdhetnek el keresni, ha van már három hónapnyi bérpapírjuk. A helyzetet nehezíti, hogy hatalmas a túljelentkezés a lakáspiacon, ezért csak nyolc hónap után tudtak átköltözni egy 28 négyzetméteres stúdióba.
„Gyökeresen más tapasztalattal érkeztünk a kékgalléros közegbe, tudatosítanunk kellett magunkban, hogy mi a célunk, de még így is sokszor megkérdőjeleztük, hogy mit keresünk ebben a méltatlan helyzetben.”
Zoltán mára mégis happy endként írja le történetüket. Az esős, kiábrándító hazaútjuk után vettek egy autót, és várják, hogy elkészüljön új építésű házuk. „56 éves korom ellenére harminc évre kaptunk hitelt, nulla forint önrésszel. Eddig húszezer eurónkba került az emeletes házunk, amit ingatlanosra, hivatalos fordítóra és közjegyzőre költöttünk.”
Eindhoven. Fotó: Alicja Ziajowska
Gyakran utazgatnak, eljárnak koncertekre, már nem figyelik megrögzülten az árakat a bevásárláskor, és így is félre tudják tenni a bevételük harmadát. Idén jutottak el arra a pontra, hogy a végzettségünknek megfelelő munka után néznek, hollandul is tanulnak, hogy könnyebb legyen az álláskeresés. Januárban viszont kiderült, hogy átvenné őket a csipgyártáshoz berendezéseket gyártó, piacvezető ASML, ezért inkább kivárnak és házon belül lépkednek majd a ranglétrán.
A házaspár története csak egy a sok közül, a KSH adatai szerint 2024-ben 41 ezer magyar váltott országot, közülük 1845-en mentek Hollandiába. Cikksorozatban térképezem fel, hogy milyen az élet külföldön magyarként. Legutóbb Franciaországról írtam, de ezúttal konkrétabb terület van terítéken: a munkaerőpiac. Barbaráékon túl még két, különböző élethelyzetben lévő emberrel beszélgettem arról, hogyan lett állásuk Hollandiában.
Napi húsz jelentkezés, nulla visszajelzés
Nem csak a tapasztaltabb munkavállalók döntenek a váltás mellett. A friss diplomás Dorka tavaly szeptemberben költözött Groningenbe a barátjával. Huszonhárom évesen fejezte be egyetemi tanulmányait, de kimaradt az életéből az Erasmus. A Budapesten végzett kommunikáció- és médiatudományi alap- és mesterképzés után úgy érezte, hogy kipróbálná magát külföldön is. Hasonló tervei voltak párjának is, aki a holland Groningen Egyetemen nézte ki magának a pénzügyszakot.
Dorka multis környezetben dolgozott gyakornokként az egyetem alatt, főnökei segítettek neki, hogy vállalaton belül maradva szerezhessen külföldi szakmai gyakorlatot. Ebben a formában viszont meg voltak számlálva a napjai, ugyanis csak öt hónapig dolgozhatott az ösztöndíjjal, ami január végén járt le. Szeptember óta megállás nélkül keres állást, de eddig egyetlen helyre sem vették fel.
„Főleg gyakornoki lehetőségek vannak, nagyon alacsony, átlagosan havi négyszáz eurós (152 ezer forint) fizetésért, amihez általában aktív hallgatói jogviszony is kell.”
Sokáig Dorka is ilyet keresett, mert azt hitte, hogy így majd könnyebben bekerülhet a vérkeringésbe, de időközben rájött, hogy három év tapasztalattal már nem elég motivált, hogy ennyi pénzért dolgozzon teljes állásban. A rengeteg jelentkezés ellenére mindössze hat interjúra hívták be, amiből négy online zajlott, és csak egy helyen kértek tőle próbafeladatot. A LinkedInen és hagyományosabb állásportálokon is keresgél, és csatlakozott egy főleg nemzetközi diákokat támogató helyi nonprofit szervezethez, a Make it in the North-hoz is. Ők tartják még Dorkában a lelket, állásbörzéket szerveznek, segítenek tökéletesíteni az önéletrajzokat és a kapcsolatépítéshez is hasznos.
„Sok eseményükre elmentem, ahol megismertem már pár HR-est. Tőlük tudtam meg, hogy nehéz kívülről bekerülni a cégekhez, főleg ajánlás útján töltik be az üres helyeket, és nagyjából havi egy olyan pozíció jelenik meg, amilyet keresek.”
Emiatt azt tanácsolták neki, hogy küldözgesse be magától is az önéletrajzát szimpatikus helyekre. „Szűk kategóriára lövök: angol nyelvű marketinges. A német nyelvtudással ki lehet tűnni, de az enyém csak középfokú.” Egyszer egy eseményen találkozott a nővel, aki visszautasította. „Emlékezett rám, és elárulta, hogy olyan embert kerestek, aki anyanyelvi szinten tud németül.”
Groningen. Fotó: Alexei Maridashvili
Lelkileg vegyesen éli meg a hónapok óta tartó keresést. „Egyik nap nem érint meg az elutasítás, másnap látok egy ilyen e-mailt, és elsírom magam.” Van, hogy naponta húsz jelentkezést is lead, és nem foglalkozik azzal, hogy álmai állása-e, máskor meg a legjobbat keresi. „Otthon általában ajánlás útján lett munkám, vagy a kiválasztás során én bizonyultam a legjobbnak, míg most folyamatos kudarcélményekkel szembesülök.” Ennek ellenére másnap felkel és folytatja.
„Próbálok pozitívan hozzáállni, de egyelőre azt érzem, hogy a 110 százalék sem elég.”
Szerinte hátrány, hogy egy kisebb diákvárosban élnek, mert a legtöbb lehetőség Amszterdamban és Hágában van, északabbra viszont gyakori követelmény a C1-es holland nyelvtudás.
A beugrós bolti eladói munkalehetőségek között is körülnézett, ahol átlagosan 15 eurós órabérrel találkozott, de itt is gyakori elvárás a holland nyelvtudás. A rugalmasabb időbeosztás miatt ez is kedvező opció lenne, mert jutna ideje a saját, szabadúszó marketinges vállalkozására is: LinkedIn-profilok optimalizálásával, építésével is foglalkozik. Hosszú távú célja azonban továbbra is az, hogy junior marketingesként helyezkedjen el.
Bár ez egyelőre nem egy sikertörténet, de nem bánta meg, hogy kiment.
„Összességében a Hollandiában szerzett tapasztalatok olyan élményekben részesítenek, amilyet otthon nem élhettem volna át, vagy nem lett volna bátorságom hozzá kényelmi faktorok miatt.”
Mit mondanak az adatok?
A holland munkaerőpiac az Európai Unió egyik legerősebbike. A közel 18 milliós ország gazdasági teljesítménye tartósan az uniós átlag felett van: az egy főre jutó GDP kiemelkedő, és az elmúlt években is stabil növekedést mutatott. A foglalkoztatási ráta 82 százalék feletti, ami 12 százalékkal több az EU-átlagnál. Mindeközben a munkanélküliség is tartósan alacsony, 2023-ban 3–4 százalék körül mozgott. Ráadásul a nők és a fiatalok munkaerőpiaci részvétele is kimagasló.
A rendszer különlegessége, hogy magas a részmunkaidőben dolgozók száma. A 15–74 éves foglalkoztatottak 44 százaléka dolgozik ilyen beosztásban, ami a legmagasabb arány az EU-ban. Emellett a határozott idejű szerződések aránya is magas, ami rugalmasságot ad a gazdaságnak, de nehezebbé is teszi a hosszú távú tervezést.
Számos ágazatban, különösen az egészségügyben, az oktatásban, az építőiparban és a műszaki területeken tartós munkaerőhiány tapasztalható. Ennek egyik fő oka, hogy sok esetben nem áll rendelkezésre elegendő, megfelelő készségekkel rendelkező munkavállaló. Hollandia ezért egyre inkább támaszkodik külföldi munkaerőre, beleértve a harmadik országból érkező szakembereket is.
Nem lehet csak úgy kiköltözni
„Hollandia abszolút logisztikai nagyhatalom, a városok fele mondhatni raktárváros, számtalan világcég innen bonyolítja a nemzetközi disztribúciót” – meséli Zoltán. A cikk eleji házaspárhoz hasonlóan ő is közvetítőn keresztül váltott országot 53 évesen. Egyedül ment ki, hogy megteremtse az alapokat, majd két évvel később követte őt felesége és két tinédzsergyerekük, akikkel a Hollandia déli részén található, nagyjából Debrecen méretű Tilburgban laknak.
Tilburg. Fotó: Carmen Feria
„Otthon egy viszonylag jó életszínvonalon éltünk, feleségem magyar nyelv és irodalmat tanított. Én egy kis logisztikai céget üzemeltettem, ami főleg külföldi csomagszállításokat szervezett.” Ennek ellenére a 2022-es választások után nem gondolkodott sokáig, amikor szembejött vele egy holland ügynökség árukiszedőket kereső hirdetése. Májusban már ki is utazott.
„Felkerekedésemet az otthoni politikai, gazdasági helyzet miatti kilátástalanság motiválta, döntően a gyerekek jövőjét tartottam szem előtt. Alaposan körbejártam az iskolarendszereket, és úgy láttam, hogy európai viszonylatban Hollandia az egyik legjobb választás.”
Zoltán szerint nagyon ritka, hogy valaki elsőre a valós képességeinek, végzettségének megfelelő állást kapjon, ezért el kell vállalni egy belépő szintű munkát. Ilyet a logisztikában szinte mindig lehet találni. Helyzetfüggő, de szerinte 6–12 hónap alatt fel lehet építeni egy egzisztenciát. Addig neki is el kellett töltenie három hónapot egy bungalószerű munkásszálláson Belgiumban. Összességében pozitívak a tapasztalatai: bár maga az épület kissé lelakott, a konyha például teljesen felszerelt volt, mosó- és mosogatógéppel. A lakótársai gyakran cserélődtek, de jól kijött velük.
„Elfogadtam, hogy én ezt most vállaltam, ki kell bírnom valameddig. Lekötöttem magam, elkezdtem hollandul tanulni, olvastam.”
Egyedül a közösségi transzporttal nem volt elégedett. A szállásról vitték mindennap dolgozni egy gyűjtőfuvarral, ami volt, hogy napi 4–5 óra utazást jelentett. Néhány hét után inkább úgy döntött, hogy saját autóval fog bejárni, és meglepetésére támogatták a benzinköltségét. Mára felesége is hasonló területen dolgozik leltározóként, de összetettebb feladatokat is végez: jelentéseket, összefoglalókat ad le a napi tevékenységükről és részt vesz heti 1–2 alkalommal a vezetői értekezleteken.
Zoltán szerint türelmesnek kell lenni, ami 1-2 éven belül megtérül. „Ha már van ennyi múltad, meg egy alapszintű jövedelmed, találtál albérletet, ahova be tudod magad regisztrálni, akkor jöhet a következő lépcsőfok, le lehet válni az ügynökségről és lehet közvetlenül munkát keresni” – mondja. Azoknak, akik még csak az első lépéseknél tartanak, azt tanácsolja, hogy
mindenképp járjanak utána az ügynökség megbízhatóságának, és ne induljanak el legalább 1–2 ezer eurós tartalék, valamint szabályosan aláírt szerződés nélkül.
