Több mint 360 ezren látták a Fertő-tónál tervezett állami nagyberuházás elleni tiltakozó két évvel ezelőtti videóját, és azóta is aktív zöld ügyekben, nemcsak a színpadon, de az életben, az üzleti ügyeiben is. Litkai Gergely humorista, a Dumaszínház művészeti vezetője ezzel együtt azt mondja, ő nem akciózós típus, inkább szeret álláspontokat közelíteni, mint tovább polarizálni. Interjú tudományos stand-upról, országos hülyeségekről, Mária Terézia férjéről és virágos mezőről.
Forbes.hu.: Te kaptad legutóbb a Bridge Budapesttel alapított Elkötelezett polgár díjunkat, mert olyan elszántan terjeszted a természetvédelem fontosságát. Tudatosan lettél zöld influenszer?
Litkai Gergely: Nem vagyok egy díjorientált valaki, nem is tudtam, hogy létezik ez a kitüntetés, de nagyon jólesik. Érdemes kipróbálnia mindenkinek, az lenne a legjobb, ha otthon is adnánk egymásnak díjakat, például lehetne olyan, hogy A legjobb családanya vagy A legjobb gyerek.
Mennyire gyakran tüntetsz, állsz ki fenntarthatósági ügyek mellett?
Én alapvetően nem vagyok akciózós típus, inkább próbálom közelíteni az álláspontokat, nem pedig tovább polarizálni. Nagyon hiányzik a párbeszéd, az, hogy ügyekben próbáljunk közös nevezőt találni. Ez a képességünk teljesen elveszett, szinte lehetetlenné vált a pólusok mentén összegyűlő vasreszelékeknek az összeterelése. Én humorral próbálkozom, talán azzal könnyebb. Úgy fogom fel, hogy a fenntarthatósági ügyek nem élet-halál kérdések, hanem izgalmas, gondolkodtató feladatok, amik sok felelősséggel járnak.
Szerintem mindent hit alapon, gyűlölettel és hovatartozással megoldani nagyon rossz menedzsmentmódszer.
Még a Viacomnál töltött éveimben sok országban voltam projektmenedzser, amikor az volt a dolgom, hogy ilyen vagy olyan adottságok közt valósítsak meg valamit, mondjuk indítsak csatornát. Minden ország más, mások a hülyeségek, mindenhol más része nehéz a feladatnak.
Azt szokták mondani, legalábbis a kiköltözők, hogy azért a saját országod hülyeségei a legidegesítőbbek.
Én akkor is úgy tekintek minderre, hogy ezek a körülmények, az adottságok, vegyem tudomásul, hogy ezek közt kell megoldani a feladatot. Ideális világban biztos rossz eszközöket használnék, és naivan állnék a problémákhoz.
Fotó: Ránki Dániel
A múltkor egy előadásodban azt mondtad, csak egy vicces videót akartál forgatni a kormány Fertő-tavi megaberuházásáról, aztán az lett a vége, hogy leállt a projekt. Hogyan vonódtál ennyire be?
Még évekkel ezelőtt eljött az egyik zöld estemre a Greenpeace kommunikációs munkatársa, és utána teljesen véletlenül egy kocsmába ültünk be. Ad hoc alakult az együttműködés, és azóta is büszkén tolom a természet szekerét ebben az ügyben, meg minden másban is. A Dumaszínházzal amúgy is régóta vannak civil akcióink. De ez a beruházás már teljesen abszurd volt, a józan ész minden határát átlépte, mondhatni, kritikus momentum lett a hazai természetvédelemben. A covid előtt valamennyire kezdték fontosnak érezni a természetvédelmet az emberek, de ez ebben a polikrízisben megint a háttérbe szorult, hiszen annyira sok bajunk van.
Már nemcsak sok a változás, de maga a változás is gyorsabban változik, mint korábban.
Szerencsére a Fertő-tónál például nem nekem kellett a bíróságra járni, szegény Udvaros Dorottya sokkal rosszabbul járt. Méltatlan volt az egész ügy. (Udvarosék 2021-ben figyelemfelkeltő és mentőakciójuk során egy lebontásra ítélt Fertő-tavi cölöpházról vágták le a madárhálót, hogy az Afrikából hazaérkező füsti fecskék visszatérhessenek korábbi fészkeikre és tojást rakhassanak. Emiatt négy évig jártak bíróságra, végül felmentették őket – a szerk.)
Mikor és miért kezdtél a Dumaszínházban is fenntarthatóságról beszélni?
Régóta érdekelt a téma, és egyszer csak elkezdtem a színpadon is foglalkozni vele.
Valójában harminc éve arról beszélek, ami engem érdekel, és a közönség mérete a legkevésbé sem definiál. Azért az jó érzés, hogy még ilyen témákra is eljön ennyi ember, végighallgatnak szinte hardcore előadásokat.
Nyilván sokkal olcsóbb és egyszerűbb lenne sima vicces estekkel fellépni. Hol éri meg ilyen hardcore show-t csinálni környezeti témákból?
Azt látom, hogy sokaknak csak egy kis lökés hiányzik, hogy figyeljenek ezekre az ügyekre, mert még nem az a normális, hogy a nagy nehezen megkeresett pénzt vagy felszabadított időt ilyen dolgokra szánjuk.
Azt mondtad, épp egy céges estre rohansz, ezek mennyit hoznak a bevételből? A 2025-ös 3,6 milliárd elég szép szám.
Csak egy szám. Mondjuk nem mi vagyunk az Audi vagy az OTP cégméret szempontjából, csak egy tisztességben megőszült kkv.
Egyre többet hoznak egyébként. De a céges estjeimet úgy árazom, hogy a fenntarthatósági témájúak olcsóbbak legyenek, így tényleg többen választják ezeket.
Fotó: Ránki Dániel
A klasszikus humoros standupok mellett egyre több a komolyabb estetek, Mérő Lászlótól Oszkó Péteren és Pogátsa Zoltánon át Surányi Györgyig a tudományos és üzleti élet nagyágyúi vonulnak fel a Dumaszínház színpadán. Van erre kereslet?
Óriási mennyiségű felületes tartalom ömlik ránk a világban, és pont emiatt az emberek egy idő után igénylik az elmélyülést. Az agyunk úgy van kialakítva, hogy ha mindig minden egyforma, még ha sokszínűen egyforma is, akkor az ellenkező irányba fordít minket.
A Tudománys stand-upot még Mérő László és Puskás Réka indította el, és mi csak a forgalmazásban segítettünk. Mi pedig 2025-ben elkezdtük a Duma Akadémiát, ahol olyan példaképeket, teljesítményeket mutatunk be, akik ebben a fogódzót nehezen adó világban segítenek orientálódni. Például Neszmélyi Emil hegymászót, aztán lesz majd Simonyi Balázs ultrafutó is.
Mi zavar a legjobban a magyar természetvédelemben, pontosabban annak hiányában?
Talán az, amit a talajjal csinálunk. Tönkretesszük a mezőgazdasági területeink nagy részét, a vízbázisunkat. Ez generális probléma. Az meg abszurd, hogy vannak ilyen méretű projektek, és a termőföldjeinkre építünk, sokszor az előírásokat már az engedélyezésnél megkerülő projekteket. A gödi Samsung-gyárnál nem volna szabad ilyen határokat átlépni, de Debrecenben is sokat áldozunk be a vélt növekedés érdekében. A saját jól felfogott érdekünk ás alkotmányos alapjogunk egészséges környezetben élni.
Ehhez képest a lombkoronasétányok már csak nevetséges apróságok.
Tudsz annak örülni, ha egy beruházás nem valósul meg?
Persze, bár az elképesztő, hogy például a Közlekedési Múzeum építését nagyjából fél évente bejelentik, közben a régit már rég lebontották – én mondjuk vártam volna addig a lebontással, amíg nem készül ez az új. Azt lehet látni, hogy sokszor azért vannak ezek a monumentális bejelentések, hogy a meglévő intézményeket el lehessen hanyagolni. Nézd meg a Természettudományi Múzeumot: kiváló szakemberek dolgoznak ott, évek óta létbizonytalanságban, közben pusztul le a gyűjtemény. Olyan az egész, mint egy lelakott pláza.
A legújabb estedhez, a Változáshoz pont oda mentél be kutakodni.
Igen, ilyenkor nézelődöm, utánaolvasok, inspirációt szerzek a múzeum. Tényleg jó szakemberek vannak ott.
Kivéve a teremőrök – legalábbis ezen poénkodtál egyet a műsorban.
Igen, mert az egyiket hallottam, amint azt mondta egy látogató gyereknek a kiállított vizáról, hogy nézd, erről kapta a nevét a Vizafogó és a bankkártya is.
Amúgy volt már, hogy az esteden elhangzottakkal kapcsolatban valaki jelentkezett? Most például elég keményen kifigurázod a Noé kertje nevű élményparkot, ahol patakkal, vízeséssel érzékeltetik az özönvizet, és tucatnyi élő tengerimalac várja a gyerekeket egy berendezett malacfaluban.
A szomszédunk, Tibi, az erdész hívta fel a figyelmemet a helyre. Elmentem, megtekintettem, és hogy elfogulatlannak tűnjek, a wikipédiás oldalukat használtam. Szóval én nem manipuláltam semmit, ezeket magukról állítják, a szabadon sétáló törpepónitól a szőrborítású állatszobrokon át az Úr hatméteres szobráig, ami haragos tekintettel és kinyújtott kézzel jeleníti meg az özönvíz földre szabadítását.
Pont ott voltam aznap este a Változáson, amikor egy néző bekiabált, hogy összekeverted a piros kígyószisz és a borzas szulák fotóját. Előfodult máskor is, hogy tévedésen kaptak?
Képzeld, azóta is levelezünk vele, hogy végül is a kettő közül melyik növényben lakik a budai szakállasmoly nevű lepke, már a Természettudományi Múzeum lepkészeinél is kutakodott. Egyszer amúgy ajándékot is kaptam egy nézőtől, mert előzőleg elrontottam Mária Terézia férjének a nevét, Lotaringiai Ferenc helyett véletlenül Károlyt mondtam. Nagyon kedves volt, legközelebb könyv formájában hozta a vaskos helyreigazítást.
Olyan emberek nézik az estjeimet, akiknek ezek a tévedések feltűnnek, és ez sokkal jobb érzés, mintha csak mondanám a hülyeségeket és mindenki bólogatna. Végül is az a célom, hogy gondolkozzunk.
Melyik ested volt eddig a kedvenced?
Mindig nagyon szeretem azt, amit épp játszom. De talán a Túlzás, ami épp mostanában fut ki majdnem két év után, már inkább csak vidéki előadások lesznek belőle. Azt nagyon élvezem csinálni.
Volt, ami megbukott?
Nem tudom, inkább azokra emlékszem, amik sokáig mennek. Két év már sok idő, ezek a stand-upok jellemzően egy-másfél éves életciklusra vannak tervezve, addig körbeérik az országot. De mondjuk kivételek mindig vannak, a Jurányiban A fériak szexuális világa Vinnai Andrástól 2013 óta megy, és az Irodai patkányok is évek óta. Ezek a kisebb színházi projektek örvendetesen hosszú időt bírtak ki.
A Jurányiban a kezdetektől ott vagytok, a nagyszínpadi nézőteret is a Dumaszínház támogatásával alakították ki, az Átriumban is sok éves együttműködésre rendezkedtetek be, mint üzemeltető partnerek?
Igen, a tavalyi évadban százezer néző volt és brutális telt házak, amiben biztos nagy szerepük van Pintér Béláéknak, ők nagyobb helyről jöttek ide (az Újpesti Rendezvénytérből – a szerk.). Már van ott koprodukciónk is, a Burn Out Baby Ónodi Eszterrel, a Delta Produkcióval, és Rába Rolanddal tervezzük a következőt tavaszra.
Viki (Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház alapítója és vezetője, A legbefolyásosabb nők listánk oszlopos szereplője, aki az Átriumot is működteti – a szerk.) reálisan tud gazdálkodni és lehetetlen körülmények közt is navigálni, ami igencsak becsülendő dolog.
Fotó: Ránki Dániel
Te magad mennyire élsz fenntarthatón?
Az utóbbi időben sok mindent másképp csinálok, főleg a lényeges életmódbeli dolgokra figyelek, ahol nagyokat lehet csökkenteni a kibocsátáson. Ha a céges ügyeket nézzük, Dumaszínháznál például zöldáramot vásárolunk, és van ugye a közösségi közlekedési akciónk a nagy helyszíneken, hogy aki eljön az előadásainkra, az ingyen használhatja a BKK járatait. Csináltunk csomó zöld minősítést is.
A magánéletemben is a legnagyobb környezetterhelő tényezőket igyekszem kiiktatni, belevágtam a másfélfokos életmód projektbe, és a legnagyobb lábnyomot hagyó repülős utazást is hanyagolom, lassan hét éve egyáltalán nem repültem.
Nincs benzines autóm, komoly életciklus-elemzéseket folytattam, hogy ha veszek villanyautót, mikor jön vissza – hát eleget megyek vele, hogy ha csak a karbont nézzük, akkor is visszajön, de légszennyezésben még hamarabb. A mátrai kisvállalkozásomnál, a panzióban is használok napenergiát, hőszivattyút, van szigetelés, tanúsítás, biodiverz kert, vízmegtartás. Szóval abszolút tudatosak vagyunk.
A gyerekeid vevők az ilyen ötleteidre?
Ők sem nagy fogyasztók, azt látom, hogy minél több barátja van valakinek, annál kevésbé érzi a fogyasztás szükségességét. A társadalmi kapcsolatok, a jó közösségek is segítik a dopamintermelést, amit sokszor a fogyasztásból próbálunk előteremteni. És egyiknek sem sikerült még jogosítványt szereznie, valahogy mindig elhúzódott a projekt, abbahagyták, újrakezdték – én meg nem lökdösöm őket.
A parádsasvári rendezvényhelyszínetek mennyire zöld, azon túl, hogy a zöldben van?
Két éve kezdtük építgetni, és valójában eddig nagyrészt építkezés ment, csak annak a szünetében tartottunk időnként előadásokat. Lényegében egy ötszáz fős színházat hozunk létre a Mátra közepén, már nagyjából készen is van. Profitorientált vállalkozás lesz ez is, hogy ne rokkanjon bele a Dumaszínház, de organikusan épül a hely is, a közösség is. Nem is hiszek az olyan projektekben, amik hirtelen berobbannak, azok hamar ki is égnek. Nálunk az a lényeg, hogy hosszú távon fenn tudja tartani magát, ne nyomasszon minket bankhitel. Amit ki tudott termelni a cég, abból fordítottunk erre.
A zöldséget, fenntarthatóságot illetően semmilyen kompromisszumra nem vagyunk hajlandók, sőt vissza is vettünk a tervekből.
Eredetileg ugyanis azt gondoltuk, hogy majd nagy fesztiválok lesznek ott, food trackekkel, aztán végül arra jutottunk, hogy inkább vadvirágos mezőt és játszóteret csinálunk, és megmaradunk emberi léptékben. Ráadásul akkor tartunk előadást, amikor fűtés vagy hűtés nélkül lebonyolítható. Itt kicsit összeér a természet, a közösség és az épített környezet szövete.
