A legkisebb vagyok a legnagyobbak között – így jellemzi vállalkozását Szőllősi Péter, a Vagabund Kiadó alapítója. Utcai könyvárusként kezdte, majd írónak állt, később könyvkiadással próbálkozott. A Vagabund ma már az alapító másik szenvedélyével, a társasjátékokkal foglalkozik.
A Vagabund Kiadó története tökéletes példája annak, hogyan lehet a hibákból tanulni. Az alapító, Szőllősi Péter a Forbes.hu-nak azt mondta, négy-öt komoly pofon kellett, hogy vállalkozása eljusson a mai sikereihez. Mesélt arról, miért mondott nemet a Harry Potter könyvek kiadására, illetve milyen elvek mentén dönti el, mely társasjátékokat hozza el a magyar közönségnek.
Forbes.hu: Hogyan indult a Vagabund Kiadó? Mik voltak azok a lépcsőfokok, melyeken keresztül egy könyvkiadóból társasjáték kiadó lett?
Szőllősi Péter: Gyakorlatilag utcai könyvárusként kezdtem, még a 80-as évek végén, a 90-es évek elején. Másfél-két évig árultam a könyveket, és azon gondolkoztam, hogy ilyeneket én is tudnék írni. Talán jobbakat is. Azonban kezdő vállalkozóként, üres zsebbel, kapcsolatok nélkül nem könnyű elindulni, így azt találtam ki, hogy szerkesztek egy In memoriam Jim Morrison könyvet. Ebben az ikon saját, valamint a hozzá kapcsolódó versek fordításai és dalszövegek lettek összeszerkesztve, a végén pedig már a saját gondolataimat és világlátásomat is belevittem. Ez lett az Indián Varázsló című könyv, ami 1999-ben jelent meg. Ebből akkor elkelt 80 ezer példány, és mivel a saját verseim is szerepeltek benne, így akár azt is mondhatnám, hogy az egyik legsikeresebb kortárs magyar költő vagyok. Természetesen nem mondom ezt, hiszen a kötetet Jim Morrison neve adta el. Ez volt az indulás.
Évente 4-5 ezer társasjáték jelenik meg világszerte, ebből hazánkba körülbelül 400 fut be. Ráadásul egy magyar kiadónak a külföldi kiadókkal is versenyeznie kell. Fotó: Sebestyén László/Forbes
Innentől követték egymást a bukások és a sikerek – főként a kudarcok. Beszéljünk előbb arról, hogy mi működött. Feltűnt, hogy Magyarországon nem lehetett a könyvesboltokban IQ-teszteket kapni. A 90-es évek végén indítottam el egy IQ-teszt sorozatot, ami őrületes siker lett. Ekkor azt gondoltam, hogy minden jól működik, és majdnem tönkrementem. Kiadtam néhány komolyabb könyvet, végül visszatértem a könnyedebb irányhoz, és kitaláltam egy második világháborús könyvsorozatot, amiből rengeteget adtam el. Ez a sorozat mentette meg akkor a Vagabundot.
Később, amikor futott a szekér, lehetőségem lett volna kiadni a Harry Pottert. Gondolkodtam rajta, de végül nem kértem belőle. Ki a fenét érdekelne egy varázsló fiú sztorija?
Hozzáteszem, hogy akkoriban nem futottak az ifjúsági regények, így nem csak én nem láttam benne fantáziát. A legtöbb nagy kiadó nemet mondott a Harry Potterre. Az Animus Kiadó végül remek munkát végzett a könyvekkel. Ma már csak nevetek ezen, amikor éppen nem sírok, de láthatjuk, hogy ilyen kevésen múlik a siker.
Közel 500 könyvet adtam ki, mindenféle témában. Sok magyar szerzővel dolgoztam együtt, volt, akinek a történet alapjaiban is segítettem. Tíz évvel ezelőtt volt olyan év, amikor 50 könyvet jelentettem meg, szinte minden héten egyet. Ekkor éreztem, hogy kezdek kiégni, és rátaláltam egy másik gyerekkori szenvedélyemre, a társasjátékokra.
