Miközben a kávétermesztésben mintegy 125 millió ember dolgozik világszerte, a farmok még jelentős százalékán zajlik kényszermunka keretében a betakarítás és a termesztés. Szelei Szabolcs, a Daisuke márka egyik alapítója szerint a fenntarthatóság egyik leglényegesebb, mégis kevés hangsúlyt kapó elemét az emberi értékek adják.
A márka legújabb, óbudai kávézójának csütörtöki megnyitóján Szabolcs elmondta, fájdalmas látni, mi történik a legtöbb farmon.
„A kávétermesztés nagyon komplex üzletág. Nekünk az volt a küldetésünk, hogy megtaláljuk az üzletben a fenntarthatóságot. Ez azonban nem csak a környezeti tényezőkre vonatkozik, hogy például hogyan dolgozzák fel a terméket, használnak-e növényvédő szereket, vigyáznak-e a természeti értékekre, hanem az emberi tényező is kiemelten fontos volt számunkra” – mondta.
Szelei Szabolcs a szenvedéllyel űzött kávéüzletről beszél Fotó: Rácz Tamás
A kávé a világ legnépszerűbb itala a víz után, szinte mindenki érintett benne, viszont a kávé a farmoktól a csészékig tartó útja során rengeteg kézen megy át és annak, aki a végén megissza, fogalma sincs arról, hogy mi történik az elején.
Szabolcs azonban a márka képviseletében minden évben Guatemalába utazik, hogy személyesen válasszon kávét, meggyőződjön a minőségről. Szelei Szabolccsal a februári Forbes-ban olvasható interjú, melyben a fenntartható kávézás elkötelezett híve a szakmai sikerek mellett beszélt korábbi rákbetegségéről és a lelki egyensúly fontosságáról is.
A Daisuke márkát Szelei Szabolcs és Tanaka Daiszuke (Daisuke Tanaka) alapította azzal a céllal, hogy Latin-Amerika legjobb minőségű speciality kávéit etikus és fenntartható módon termessze, majd hozza el Magyarországra. Daiszuke világhírű kávétudor, a japán kávémester zsűritag volt a Cup of Excellence nevet viselő tekintélyes kávéversenyen, majd etikus vállalkozás építésébe fogott közép-amerikai kávétermesztők együttműködésével.
Mi köze van az emberi kapcsolatoknak a fenntarthatósághoz
Litkai Gergely humorista, a fenntarthatóság elkötelezett híve deklaráltan nem volt vicces a Daisuke megnyitóján (na jó, a komoly tények ismertetése után zárásként megnevettetett minket, amikor magunkra ismerhettünk a kávéivó emberek valamelyik őstípusában).
Az egyébként jogász végzettségű Gergely adatokkal sokkolt minket: a kávét főként az ipari társadalmakban, fejlett országokban fogyasztják, miközben a termelés 90 százaléka fejlődő országokban történik, ahol nagy hagyománya van a kizsákmányolásnak.
Litkai Gergely épp mosolyog, de egyébként komoly és szomorú adatokat hozott Fotó: Rácz Tamás
Azt hihetnénk, hogy 2022-ben csak letűnt korokra visszaemlékezve szörnyülködhetnénk a rabszolgatartás intézményén, de ma is 25 millió ember van a világon, akiről tudni lehet, hogy kényszermunka, vagy emberkereskedelem áldozata.
Ebből 9 millióan kormányzati vagy állami szerv által végeztetett kényszermunkát végeznek, 16 millióan viszont magángazdaságban dolgoznak, és e szám jelentős része a kávétermesztésben jelenik meg.
A kényszermunka történhet kifejezetten fogvatartás keretében, amikor a munkás nem hagyhatja el a farmot, de ugyanúgy kényszermunkának minősül a túlzó mértékben alulfizetett munka is, melynek nem teljesítése esetén fizikai erőszakot alkalmaznak a munkással szemben. Aztán létezik az a formája is, amikor szállást és élelmet kap a farmon dolgozó, ám ennek árát folyamatosan törlesztenie kell, így egy állandó adósságspirálban vergődve végül egész életét a farmon tölti.
A gyerekek is részesei
Nemcsak felnőttekről szól azonban a történet, hanem gyerekekről is, és esetükben sem kizárólag az általuk végzett esetleges munka lehet problémás. Ha a szülők ugyanis idényszerűen, vagy akár egész évben a farmon dolgoznak, értelemszerűen az esetek többségében gyerekeik is ott élnek velük. A fenntarthatóság részeként az etikus farmokon a gyerekekre is figyelnek.
„Ha a gyerekek a kávéfarmon dolgozó szüleik mellől eljárhatnak az iskolába tanulni, akkor nagyobb esélyük van arra, hogy felnőve már ne kényszermunkát végezzenek egy másik farmon” – mondta Szabolcs.
Te is elfogadod a kényszermunkát?
A kávétermelés nagy része, mintegy 70-80 százaléka kis farmokon valósul meg, ezek a farmok pedig megkaphatják a fair trade jelölést, amennyiben eleget tesznek a méltányos kereskedelem feltételeinek. Ennek megfelelően létezik egy úgynevezett minimum fair trade ár a nagy kávékereskedőknél: ha ezen összeg alatt vásárolsz kávét, akkor az biztosan nem lehet fair trade, hiszen a ráfordított és megfizetett emberi munka és például a szükséges trágyakomposzt, növényvédő szerek biztosan nem jönnek ki ennyiből.
Fotó: Rácz Tamás
Litkai Gergely ennek is utánanézett: a fair trade ár arabica kávé esetén 1,35 dollár, robuszta esetében 1,01 dollár. 2019 májusában viszont, amikor a rekordalacsony volt a kávé ára, 87 cent volt az átlagár, tehát jóval a fair trade ár alatt is árultak kávét.
A fair trade farmoknak azonban mindössze fél százalékát ellenőrzik. Litkai bevallotta,
„biztosan csalnék adót, ha csak 200 évente jönne a NAV”.
A Daisuke Café & Wine megnyitójára készülve a humorista frappáns idézetet keresett, de végül arra jutott, hogy maga alkot egy idézhető, összegző szólást. Így született meg a címünkben szereplő mondat, amely a cikk végére új értelmet nyer, és immár bölcs tanácsként tekinthetünk rá, nem pedig holmi magyaros búsongásként.
Milyen a kávézó?
A Daisuke Café & Wine három hete nyitott a Kolosy térnél, létrejötte egyfajta hibrid franchise, a Daisuke név alatt Szabolcs és csapata kicsit jobban elengedhette a fantáziáját, beletehették önmagukat – mondta el a Forbes.hu-nak. A Csemete utcában a speciality kávék mellett ezért kézműves és organikus borok, valamint egészséges ételek is várják a betérőket. Az itt kóstolható kávék Szabolcsék által személyesen ismert farmerektől származnak, akiknek munkásai tisztességes bért kapnak munkájukért, ezáltal méltó munkakörülmények között dolgozhatnak.
A megnyitó ízfelismerési versenyének egyik nyertese és nyereménye Fotó: Rácz Tamás
