Hét másodperc – átlag legfeljebb ennyi időt töltünk egy hétköznapi termék nézegetésével, mielőtt eldöntenénk, hogy kosarunkba tesszük-e. Ha rá van írva, hogy öko, újrahasznosított vagy környezetbarát, nagyobb eséllyel döntünk mellette. A fenntarthatóság látszata azonban sokszor olyasmit fed el, amit a cégek nem tennének ki az ablakba.
A vállalati greenwashing a reklám és a nyilvános üzenetek használata azzal a céllal, hogy a cég klímabarátabbnak és környezetileg fenntarthatóbbnak tűnjön, mint amilyen valójában, áll a ClientEarth meghatározásában. Ezt a technikát, egyes vállalatok arra használják, hogy eltereljék a fogyasztók figyelmét arról, hogy üzleti modelljük és tevékenységük valójában sok környezeti kárt okoz. Bár a jelenséget magát az 1960-as, 70-es években kezdték megfigyelni, maga a kifejezés először Jay Westerveld New York-i környezetvédő szövegében tűnt fel.
Ha zöld, akkor hajlamosabbak vagyunk megvenni vagy többet is fizetni akár
1986-ban Westerveld elég gyenge látszatintézkedésnek minősítette egy szállodának azt a kérését, hogy a vendégek használják többször a törölközőket, ezáltal is csökkentve a mosásukra fordított energiát. A trend mindenesetre futótűzként terjedt világszerte, vagyis
