Ahhoz, hogy a filantrópia és az adakozás ne csak egy szűk réteg „hobbija” legyen, átfogó szemléletformálásra van szükség. Filantrópiában az adatok szerint már a Balkán is előzi Magyarországot. Mikor (és hogy) lesz menő adni? Dilemmák, stratégiák és jó gyakorlatok.
Ez a véleménycikk, ma, a Giving Tuesday napján jelenik meg. A napon, amiről kevesen tudják, hogy az adományozás világnapja. A szerző, a Bridge Budapest vezetője, korábbi írásai itt olvashatóak.
Van valami különös abban, ahogyan ma Magyarországon az adakozáshoz viszonyulunk. Ha valaki egzotikus helyen nyaral, büszkén osztja meg a képeket. Ha valaki adományoz, és arról beszámol, akkor sokan úgy érzik, hivalkodik. Aki akár milliókat adományoz oktatási vagy egészségügyi kezdeményezéseknek, inkább hallgat. Vannak kultúrák, ahol az adakozás státuszszimbólum, itthon inkább titkolni való. Nem jópéldát látunk benne, hanem magamutogatást. Miért van ez így? Hiszen a filantrópia sokkal több, mint pénzügyi adomány: egy olyan morális tőke, amely hosszú távon meghatározhatja egy társadalom erejét és összetartó képességét. Ha nem látszik, nehezebben terjed.
