Zsiga Melinda első igazi munkahelyén, ha épp fennakadás van a beléptető kioszknál, akkor az edzést félbeszakítva leszalad, intézkedik, majd pár perccel később úgy áll vissza a sportolók közé, mintha mi sem történt volna. A sportolóval és munkaadóival, egyben barátaival, Vásony Mártonnal és Vásony Ferenccel beszélgettünk sikerekről és mélypontokról, diszkriminációról és bajtársiasságról.
Vásony Márton és Vásony Ferenc Zsiga Melinda kickboxolói karrierjének kezdete óta szerves részei a sportoló életének. „Nekem úgy igazándiból nem volt senkim ekkor. Velük ugrottam be egyből a mélyvízbe. Befogadtak a terembe, mellettem edzettek. Úgy gondolom, technikailag is azért lettem ennyire jó, mert velük kezdtem. Látták a sporthoz való hozzáállásomat és azt, hogy milyen vagyok emberileg. Bármikor felhívhattam őket, akkor is, ha versenyre készültem vagy ha épp kikaptam, őket kerestem” – mondja róluk Melinda.
Itt vagyok az Astorián, merre menjek?
2015-öt írunk. Feri és Marci, egykori kickboxolók, ekkora már edzőterem-tulajdonosok edzőt keresnek. A klub két éve nyitott, a nagy számok alapján Feri több szimpatikus edzőre is ráírt, akiket a közösségimédiában vagy környékbeli konditermek oldalán megtalált. Melcsinek is írt, látta, hogy kinél bokszol, az akkori edzője a testvérek régi edzőtársa volt. „Eljött a terembe szétnézni, aztán fél évre köddé vált, mert fura embereknek tartott minket” – mondja Feri.
