A Rakun Dobozközösség projektjében nem az a legnagyobb vaszizdasz, hogy gatyába rázták és modernizálták a klasszikus ételhordó műfaját, hanem hogy azt a körforgásos gazdasági modell részeként képzelik el. Az alumínium dobozok főszereplésével indult étel-elvitelesrendszer a fenntarthatóságon és a megosztáson alapul, a költségeket pedig a vendéglátóhelyek és a vendégek egymás között dobják szét.
Klasszikus jelenség a hazai vendéglátóhelyeken az üres jégkrémesdobozt markolászó vendég, aki sokszor a már rendesen leharcolt egyedbe kérné elviteles adagját. Egyre több étterem kergeti ki konyhájából a próbálkozók dobozait, mert se kapacitásuk, se engedélyük nincs arra, hogy a behozott edényt tisztára mossák. A vevő által koszosan hagyott doboz az étterem konyhájában is fertőzéseket okozhat, de a bent ragadt konyhai dzsuva a kiadott ételekre is káros hatással lehet. (A balhét pedig az étterem viszi el.)
A legtöbb helyen egyszer használatos dobozokkal intézik el a problémát, a műanyag pedig méretes szeméthegyekben gyűlik tovább.
