Huszonévesen az angol királynővel is táncolt, közeli barátjának tudhatta az utolsó jugoszláv királyt, gyerekkorában ministrált egy későbbi pápának, a nagyapja Ferenc Józsefnek adott tanácsokat, ő éveken keresztül Orbán Viktornak. Nem volt olyan ajtó a nemzetközi pénzvilágban, ami ne nyílt volna meg előtte, a huszadik század már rég tankönyvekbe került nagy alakjait pedig csak úgy emlegette, „persze, hogy ismertem, édes pofa volt”. Báró Gelsey Vilmos, vagy ahogy a világban sok helyen ismerték, William de Gelsey az utolsó napokig dolgozott londoni otthonában, az elmúlt hónapokban az emlékiratait rendszerezte. Kilencvenen túl is rendszeres vacsorákat adott, és kedvenc koktélját mindig saját kezűleg shakelte. Idén decemberben lett volna 100 éves, február 26-án a reggeli órákban elhunyt. Egy korábbi portrénkkal idézzük fel hihetetlenül gazdag és színes életét.
Öt évvel ezelőtt beszélgettünk először. Derűs tekintetű, elegáns úr ült velem szemben a Hilton bárjában, teát ittunk, és ő hiheteten történeteket mesélt. A legtöbbet 1939-ről – nem volt még 18, amikor kitört a második világháború, és évtizedekre elszakadt Magyarországtól. Azok az emlékei jöttek elő a legélesebben, amiket a fasizmus árnyékában Berlinben, majd a háború alatt Angliában élt át, és azt szerettem a legjobban, amikor arisztokrata gyerekkoráról, budai palotájukról, Gustav Klimt által is megfestett édesanyjáról, a lovakat imádó apjáról, és felnőtt londoni éveinek társasági életéről mesélt.
Báró Gelsey Vilmos londoni villájában. Fotó: The Orbital Strangers Project / Forbes archív
Nehéz volt olyasvalakit említeni, akit ne ismert volna személyesen az angol királynőtől, Margaret Thatcheren át a Rotschildokig vagy az euró atyjaként emlegetett Lámfalussy Sándorig. Nem akart felvágni velük, de értékelte a barátságukat, a világ gazdasági és politikai elitje olyan természetességgel volt része az életének, ahogy már szüleinek és nagyszüleinek is a maguk korában.
