A Forbes csehországi történetében most először került új név a leggazdagabb csehek listájának élére. A 33 éves Michal Strnad lett az ország leggazdagabb embere, vagyonának forrása pedig a rakétasebességgel növekvő hadiipari óriás, a CSG-csoport. Soha ilyen kimerítően nem adott még interjút senkinek. A családi cég fémhulladék-kereskedéssel indult, aztán az alapító mindent rábízott huszonéves fiára, aki új szintre emelt mindent. Miért félnek tőle, venne-e médiát, és mit mond arról, amit politikai kapcsolatairól és a kisrészvényesekkel folytatott vitáiról írnak? A régió legnagyobb tőzsdei sztorija az övé, a részvények értéke a rekordszámaik ellenére is nagyot zuhant – vajon miért? A régió legizgalmasabb üzleti sztorija, ahogy még nem láttad.
Egy toll még kockázat. Kettő már biztosíték. Három maga a teljes biztonság. Négy pedig olyasmi, amit talán csak Michal Strnadnál látni. A leggazdagabb csehek rangsorának élére állt Michal Strnad ugyanis négy (!) kék golyóstollal és két nagy fekete notesszel érkezik a találkozónkra.
„Rettenetesen félek attól, hogy egyszer csak nem fog írni a tollam”
– mondja mosolyogva, amikor szóba kerül a szokatlan mennyiségű írószer. A férfi, akinek az életkor rubrikában 33 szerepel, a vagyonánál pedig 533 milliárd. Korona, természetesen, forintra átváltva is elképesztő összeg: 7940 milliárd. Ez négy és félszer annyi, mint a leggazdagabb magyar, Mészáros Lőrinc becsült vagyona.
Látszik rajta? Nem igazán.
„Keringenek rólunk történetek a repülőutaink miatt”
Jó minőségű, de egyáltalán nem hivalkodó ruhában érkezik az interjúra. Nem dobálózik nagy szavakkal vagy számokkal. A legnagyobb lelkesedéssel a munkájáról beszél, az élvezetek közül pedig visszatérően két dolgot említ: az autókat és a bort.
Az előbbi iránti rajongás már a CSG prágai központjának bejáratánál érezhető. A Red Court épületét a J&T milliárdos csoport fejlesztette, az előcsarnokban pedig egy versenyautó és egy veterán fogadja a látogatókat – két egymásba fonódó korszak szimbólumai.
A veterán egy Tatra, a csoport egyik kulcsvállalatának jelképe. A versenyautó pedig az a Formula-karosszéria és alváz, amelyet Strnad Olaszországban vásárolt. Utalás lehet ez a Fiocchira is, az olasz lőszergyártóra, amelynek megszerzése az első valóban transzformatív akvizíció volt a Strnad-csoport életében – és amely végül lehetővé tette az amerikai óriás, a Kinetic felvásárlását is.
A digitális kijelzőn büszkén világít a CSG tőzsdei tickerje az amszterdami Euronext logójával. A történet folytatódik.
A másik említett szenvedély, a bor iránti rajongás szintén kézzelfogható. Mire belépünk az interjúhoz előkészített tárgyalóba, tökéletesen rendben kikészített poharak várnak pezsgőhöz, fehér- és vörösborhoz.
„Önök is szeretik, nem?” – kérdezi szórakozottan, inkább költői kérdésként.
Rövid vita után, hogy ki válasszon palackot, végül a házigazdára marad ez a korántsem kellemetlen feladat. Egy kiváló burgundi Meursault mellett dönt. Pedig idén januárban még a szomszédos Bordeaux vörösborával koccintott ünnepélyesen a tőzsdei debütálásra. Az IPO először példátlan – cseh viszonylatban egészen történelmi – magasságba emelte a vagyonát, 760 milliárd koronára.
Az álomszerű rajt után azonban jött a kijózanodás.
A részvények a 32 euró feletti csúcsról közel 50 százalékot estek. Erre ismét indokolt a „példátlan” jelző használata: a cseh történelemben korábban egyetlen milliárdos sem „szegényedett” el néhány hónap alatt több százmilliárd koronával.
De ne tévesszen meg senkit a zuhanás.
Michal Strnad még így is több mint 300 milliárd koronával növelte vagyonát a cseh Forbes listáján, vagyona pedig egyetlen év alatt több mint megduplázódott.
Ami másnak végzetes összeomlás lenne, számára csak enyhe lassulás.
Ráadásul ez egyelőre főként a nyílt piac szemében látszik csupán így: a prágai Rustonka negyedben működő központból érkező számok egészen elképesztőek.
„Rekorderedményeink vannak, történelmünk legmagasabb nyereségességével és rendelésállományával. A CSG minden egyes hónapban jobban működik. Az már más kérdés, hogy ezt a piac jelenleg nem árazza be, de hiszem, hogy végül értékelni fogja” – mondja jéghideg nyugalommal a történet főhőse.
Hasonló higgadtsággal reagál azokra az ügyekre is, amelyek a tőzsdei jelenléttel együtt járó fokozott figyelem miatt kerültek előtérbe. Legyen szó a NATO „feketelistájára” került spanyol lőszergyárról, a szlovák védelmi miniszterhez, Robert Kaliňákhoz köthető állítólagos kifizetésekről vagy a CSG kisebbségi tulajdonosainak állítólagos eltitkolásáról, Strnad mindenre kész magyarázattal érkezik – miközben enyhén csóválja a fejét.
„A jelentéktelen ügyek felfújásáról, versenyharcról és arról van szó, hogy megpróbálnak bűnbakot csinálni belőlünk” – mondja meggyőződéssel. A többórás beszélgetés alatt minden kérdésre fejből válaszol. Nem néz bele a jegyzeteibe, a telefonjára pedig pontosan kétszer pillant rá.
Nem véletlenül.
A találkozó után ugyanis repülőre száll, majd tizenkét órát tölt úton Los Angeles felé.
„Ha lehet, éjszaka repülünk, hogy időt spóroljunk és a lehető leghatékonyabban használjuk ki. Mindegy, hogy keletre vagy nyugatra megyünk. Felszállunk, beszélgetünk egyet a kollégákkal az üzletről, kikérdezem őket, mi újság, aztán alszunk. Reggel pedig már ott vagyunk – vagy közvetlenül a leszállás előtt ébredünk fel” – meséli a Chrudimban született üzletember. Los Angelesből Washingtonba repül tovább, majd másnap már vissza is tér Csehországba. „Egy gyors kis út” – jegyzi meg sztoikus nyugalommal.
A zárt repülőkabin előnye – ahogy az asztalnál szintén szóba kerül –, hogy abból egyetlen menedzser sem tud megszökni, miközben a magángép éppen falja a kilométereket valahol az óceán felett.
„Keringenek rólunk történetek a repülőutaink miatt. Állítólag néhány menedzser számára végzetesek lettek a velem közös utak. Pár éve Indiába repültünk, az egyik cégünk ott üzletet épített, és joint venture-megállapodásokat készített elő helyi vállalatokkal. Hónapok óta győzködtek, hogy menjek ki, támogassam a projektet és zárjuk le a végső megállapodásokat. Csakhogy nem készítették elő rendesen, egyáltalán nem úgy, ahogy megbeszéltük. A visszaút nyolc órája ezért nem volt túl kellemes számukra. Pihenés helyett végig azt elemeztük, mi ment rosszul és min kell változtatni. Hosszú repülés volt. Az adott cég vezetője eléggé megdöbbent. Hatórás folyamatos fejmosást valószínűleg még soha nem kapott” – meséli az üzletember, akinek hírneve jóval megelőzi őt a cseh üzleti világban, nem mindig pozitív értelemben.
Ezt a témát is szóba hozzuk. És erre is megvan Michal Strnad – az elmúlt évtized talán legagresszívebben növekvő cseh vállalkozójának – saját magyarázata. Strnad pontosan tudja, mit írnak róla a cseh médiában. Legszívesebben nem foglalkozna vele, néha azonban kénytelen. Reflektorfényben van. A diadalmas tőzsdei debütálás óta egymás után jelentek meg a különféle narratívák és ügyek. Mindenre van válasza. Az egészet a siker árának tekinti.
Fémhulladékkal kezdték
Jaroslav Strnad a kilencvenes években még fémhulladék-kereskedőként indult: leselejtezett katonai eszközöket vásárolt fel a rendszerváltás után, majd felismerte, hogy ezek felújítva vagy alkatrészként sokkal értékesebbek lehetnek a nemzetközi piacon. 1995-ben alapította meg az Excalibur Armyt, amelyből később kinőtt a Czechoslovak Group (CSG), ma Európa egyik legfontosabb hadiipari holdingja. A cégcsoport növekedésének egyik kulcspontja a legendás Tatra Trucks megszerzése volt 2013-ban, majd sorra jöttek a hadiipari, vasúti és repülőipari akvizíciók.
A CSG irányítását 2018-ban adta át fiának, Michal Strnadnak. A hivatalos indoklás szerint azért, mert Michal már évek óta ténylegesen vezette a holdingot, és Jaroslav Strnad hitt abban az elvben, hogy annak kell teljes tulajdonosi felelősséget is viselnie, aki operatívan irányítja a vállalatot. A háttérben ugyanakkor generációváltási és stratégiai szempontok is álltak: a fiatalabb Strnad agresszívebb nemzetközi terjeszkedésben gondolkodott, az apa pedig új üzleti projektek építésére akart koncentrálni.
A CSG átadása után Jaroslav Strnad gyakorlatilag újrakezdte: létrehozta a CE Industries holdingot. A cégcsoport ma főként energetikai, újrahasznosítási, vasúti, infrastruktúra- és ipari vállalatokat fog össze, de az elmúlt években FMCG- és élelmiszeripari területek felé is nyitott. A Balkánon is aktívak, például megszerezték a horvát Đuro Đaković vasúti kocsigyárat.
Másik fontos projektje a Helicopter Alliance, amely katonai és civil Black Hawk helikopterek felújításával, modernizálásával, üzemeltetésével és pilótaképzéssel foglalkozik. A vállalat arra épít, hogy világszerte rengeteg régebbi UH-60 Black Hawk helikopter kerül ki az amerikai hadsereg rendszeréből, miközben sok ország gyors és olcsó alternatívát keres az orosz helikopterek leváltására. A cég ma már tűzoltási, kiképzési és speciális légi szolgáltatásokat is nyújt több országban.
Az idősebb Jaroslav Strnad a generációváltást annyira komolyan gondolta, hogy tulajdonrészét ténylegesen átadta a fiának, így neve le is került a cseh Forbes milliárdoslistájáról. Az idei az első év, hogy mindkettőjük neve szerepel a rangsorban, Jaroslav a fent említett két cége növekedésének köszönhetően visszatért, vagyonát 19,7 milliárd koronára (315 milliárd forintra) teszik, amivel a 34. helyen szerepel.
„A kutyák ugatnak, a karaván halad tovább.”
Forbes Csehország: Mennyire foglalkoztatják ezek az ügyek?
Michal Strnad: Körülbelül egy évig készítettük elő az IPO-t, a végső döntést 2025 júliusában vagy augusztusában hoztam meg. Akkor adtunk megbízást a bankoknak és az ügyvédeknek. Aki átélt már tőzsdei bevezetést, pontosan tudja, miről beszélek. A világ legnagyobb bankjai és ügyvédi irodái készítik elő az egészet, amelyek együtt több százmillió koronába kerülnek. Ők mind aláírták a prospektusunkat és az információinkat.
Ezért teljes nonszensz azt állítani, hogy bármit szándékosan eltitkoltunk volna. Bizonyos cseh médiumok olyan dolgokat írnak rólunk, amelyek a külföldi sajtóban egyszerűen nem jelennek meg. Nem írják meg, és nem is veszik át őket. Mert maguk is arra jutottak, hogy ezek irreleváns információk. Mi ezt tendenciózusnak és célzottnak látjuk.
Egyes médiumok szerint az IPO előtt eltitkolták, hogy az egyik spanyol lőszergyáruk felkerült a NATO beszerzési ügynökségének feketelistájára…
A spanyolországi FMG lőszergyár körüli „pszeudobotrány” már több mint egy éve húzódik. Az első naptól kezdve aktívan és transzparensen kezeljük. Még a tőzsdei bevezetés előtt minden részletet ismertettünk a bankokkal és az ügyvédekkel.
Ez egy immateriális ügy, amelynek nincs üzleti hatása. A védelmi iparban tucatnyi ilyen entitásunk van. Információink szerint ráadásul az FMG nem azért került felfüggesztésre az NSPA-nál (NATO Support and Procurement Agency), mert bármit rosszul tett volna. Azért történt, mert az ügynökség egyik tisztviselőjét vizsgálják a saját munkájával kapcsolatos szabálytalanságok miatt. Véletlenül éppen velünk is dolgozott beszerzéseken. A gyanús szerződések miatt pedig minden beszállító belekerült az ügybe, akivel kapcsolatban állt. Üzletileg egyáltalán nem érintett bennünket. Az NSPA-nak továbbra is számos más, tanúsított cégünk szállít. Ez ideiglenes felfüggesztés az ő belső vizsgálatuk idejére, ráadásul nem is a CSG-re vonatkozik. Egy teljesen felfújt, marginális ügyről beszélünk.
Amikor ilyen cikkek jelennek meg, személyesen foglalkozik velük?
Ránézek, elolvasom a címet, és mivel ismerem a hátteret, rögtön látom, hogy megint egy tendenciózus anyagról van szó. Néha magát a cikket már el sem olvasom.
És mi a helyzet a szlovák kormányzati kapcsolatokkal? A hírek szerint a FinGood befektetési társaság – amelybe ön is befektetett – több százezer koronát utalt Robert Kaliňák szlovák védelmi miniszter ügyvédi irodájának. Állítólag valamilyen ellenszolgáltatásként.
Ezt egyetlen médiacsoport írja. A történet nagyon egyszerű. A FinGood nem az enyém. Az igaz, hogy korábban segítettem őket és társfinanszíroztam a működésüket. Az információim szerint az ügy eredete az, hogy amikor a FinGood belépett a szlovák piacra, több ügyvédi iroda közül kiválasztott egyet – történetesen Kaliňák jelenlegi miniszter irodáját. Csakhogy ez még 2021-ben történt, amikor ő nem volt politikus.
Az iroda a mai napig dolgozik a FinGoodnak. Valamilyen havi díjat kapnak, néhány ezer eurós nagyságrendben, ami globális nézőpontból nevetséges összeg. Szerződéseket és jogi támogatást biztosítanak számukra. A részleteket nem ismerem, és nem is ismerhetem. A FinGood egy peer-to-peer hitelezési platform vállalkozók számára, Szlovákiában pedig számos befektetési aktivitásuk van. Az ügyvédi iroda nekik dolgozik. Ennyi az egész.
Ezt azért nyilván elolvasta…
Miután megjelent, és más médiumok is elkezdtek kérdezni róla, utánanéztünk az egésznek. Kaptam egy összefoglalót.
A cikkek nem mondják ki nyíltan, de nem implicit korrupciós vád ez? Azért ez csak felbosszantja az embert.
Bosszantani bosszant… Kellemetlen, persze. De azok után, hogy évek óta mindennap jelennek meg rólam cikkek, elég rezisztens lettem. Egyedül én tudom, mi az igazság és hogyan történtek valójában ezek a dolgok. Ezzel nem azt mondom, hogy nem zavarnak. Ebben az esetben például főleg azért zavar, mert a környezetem is látja. Az emberek a cégnél olvassák és foglalkoznak vele.
Jó kapcsolatot ápol a szlovák védelmi miniszterrel?
Ismerjük egymást, korrekt a kapcsolatunk. A szlovák védelmi minisztériumon keresztül partnerünk a ZVS lőszergyártóban, közös vállalataink vannak (a CSG máshol is fektet be állami szereplőkkel együtt, legutóbb Görögországban kötöttek ilyen megállapodást – a szerk). Együtt fektetünk be Szlovákiában. Mondhat róla bárki bármit, szerintem többet tett a szlovák védelmi iparért, mint bármelyik miniszter előtte.
Robert Kaliňák rendkívül szigorú partner, nagyon kemény a feltételekben és a szállítási határidőkben. Nagyon professzionális a kapcsolatunk, és úgy gondolom, együtt óriási munkát végeztünk Szlovákiában.
Csak a mi csoportunk idén a teljes szlovák GDP több mint két százalékát adja majd. Ez azért jelent valamit.
Több ezer embert foglalkoztatunk ott, több százmillió euró adót fizetünk. Csak azért mondom ezt, hogy érzékeltessem, milyen a valós kapcsolatunk.
Sokat foglalkoztak Petr Kratochvíl kisebbségi tulajdonossal is, aki körülbelül tíz százalékot birtokol a CSG Land Systemsben és a szlovák MSM lőszergyártóban. A hírek szerint „eltitkolták” őt az IPO során, ő pedig most több tízmilliárd koronát követel a részesedéséért.
Petr hosszú távú partnerünk, a részesedéseit még az apám adta neki annak idején. Körülbelül huszonöt éve van velünk. Az elmúlt években már nem vett részt aktívan a menedzsmentben – más kisebbségi tulajdonosokkal ellentétben –, csak részvényes maradt.
Volt köztünk egy beszélgetés arról, hogyan tovább, akar-e továbbra is tulajdonos maradni. Megértem, hogy látta: tőzsdére készülünk menni, ezért kivárt, és – hogy egyszerűen fogalmazzak – megpróbálta a maximumot kihozni a helyzetből. Ezt megértem és tiszteletben tartom.
Van köztünk egy részvényesi megállapodás, amely alapján most eljárunk. Az IPO előkészítése során mindezt teljes körű jogi átvilágítás keretében átadtuk az aláíró bankoknak és jogi tanácsadóiknak, beleértve a részvényesi megállapodást is. A világ legnagyobb befektetési bankjai és ügyvédi irodái dolgoztak az IPO-nkon, teljesen elképzelhetetlen, hogy hagyták volna, hogy bármit eltitkoljunk.
Petr lehívta a put opcióját, és a részvényesi szerződés pontosan meghatározza, hogyan kell kiszámítani a részesedés értékét, milyen szakértői vélemények szükségesek, milyen határidőkkel, és így tovább. Ennél többet nem mondhatok, titoktartás köt bennünket. Részemről ezzel az ügy lezárult.
Kapcsolatban állnak még egymással?
Nem, nem tartjuk a kapcsolatot.
Azért kérdezzük, mert az egész történet kívülről nézve ismét úgy hat, mintha valamit a háttérben próbáltak volna intézni.
Mindent megfelelően és teljesen transzparensen kommunikáltuk, ez része volt az amszterdami IPO előtt publikált prospektusnak. Bárki elolvashatja. Ma is szabályosan járunk el, teljes összhangban a szerződésekkel és az előírásokkal. Most mindenki minket figyel, de kisebbségi tulajdonosok kivásárlása cégek millióinál történik világszerte.
Azt is írták, hogy rossz volt a viszonyuk Petr Kratochvíllal.
Ez nonszensz. Mielőtt a médián keresztül elmérgesítette volna az ügyet, barátok voltunk, együtt nőttünk fel. Jártunk együtt versenypályákra, együtt autóztunk, együtt töltöttük az időt. Fogalmam sincs, miért érezte szükségét annak, hogy a médiába vigye az ügyet. Nekem erre nem volt szükségem, de mindenki azt teszi, amit szükségesnek tart.
Ez csak azt bizonyítja, hogy Csehországban a sikert nem bocsátják meg.
Nem ingyen jutottunk el idáig, felépítettünk valamit. Nyilvánosan jegyzett cég vagyunk, felelősséggel tartozunk a befektetőink felé is. Tévedés azt gondolni, hogy nyomásgyakorlással bármilyen reakcióra rá lehet bennünket kényszeríteni.
Az ön szemszögéből tehát egyszerűen kihasználta a pillanatot és a lehetőséget?
Így látom. Tényként kezelem, és megyünk tovább. Ahogy mondják: a kutyák ugatnak, a karaván halad tovább. Valószínűleg még egy ideig rugdosni fognak minket és próbálnak mindenfélét kitalálni. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy mindenki helyett a munkánk eredményei beszélnek.
Milyen most a kapcsolata Denisával Materovával, a Tatra kisebbségi tulajdonosával, akivel jelenleg vitában állnak?
Múlt héten is találkoztunk itt nálunk. Teljesen korrekt a kapcsolatunk, nem vagyunk ellenségesek egymással. Leülünk kávézni, vizet inni vagy akár bort is. De tudom, mire gondolnak. Nem örülök annak, hogy idáig jutottunk. Sajnálom, hogy nem akarnak velünk együtt befektetni a Tatrába és továbbfejleszteni a céget. Ez az egész probléma lényege.
A Tatrának ahhoz, hogy hosszú távon sikeres maradjon és teljesíteni tudja a már leszerződött vagy potenciális megrendeléseket, jelentős beruházásokra van szüksége. Növelni kell a működőtőkét, bővíteni a kapacitásokat, új logisztikai központot építeni… rengeteg feladat van.
A cég elérte az eladósodottsági plafonját, ezt már másfél éve elkezdtük kezelni. Ez logikusan azt jelenti, hogy a tulajdonosoknak a részesedésük arányában kell pénzt betenniük. Vagyis 65 százalék jut ránk, 35 százalék rájuk. Ők azonban számunkra teljesen érthetetlen módon elutasítják a befektetési tervet. Pedig helyiek, ismerik a céget. PR-szempontból talán számukra még fontosabb is a Tatra.
Ha nem akarnak pénzt invesztálni, akkor ki kell vásárolnunk őket, mert beruházások nélkül a Tatra ma – egy olyan világban, amely tele van lehetőségekkel számára – egyszerűen nem tud előrelépni. Ugyanakkor Denisával normálisan kommunikálunk, és próbáljuk közösen, a Tatra történelmének és jövőjének érdekében megoldani a helyzetet. Hiszem, hogy végül sikerülni fog.
Tehát lényegében olyan árat próbálnak találni, amelyre Denisa Materová rábólint?
Mi a Tatra számára legjobb megoldást keressük. Sokféle lehetőség van, de időt veszítünk, és ez a cégnek nem jó.
Azt a narratívát tehát, hogy Michal Strnad ki akarja szorítani Denisát a Tatrából, elutasítja?
Teljes mértékben. Ha ez igaz lenne – ahogy gyakran írják –, akkor egészen máshogy nézne ki a helyzet. Nem tudnánk normálisan tárgyalni egymással. Továbbra is tisztelem René Materát, Denisa édesapját, aki az elmúlt években az üzleti partnerem volt. Mi ketten jártunk a Tatra közgyűléseire. Sajnos az történt, ami történt, René meghalt. De biztosan nem arról van szó, hogy tisztességtelen módon járnánk el velük szemben. Egyszerűen összehívtunk egy közgyűlést – jogilag hogyan másként tudnánk rávenni őket arra, hogy tárgyaljanak velünk? Ez teljesen legitim.
Hogyan magyarázza azokat a támadásokat, amelyekről beszél?
Ez az irigység és az elmúlt években elért sikerre adott reakció kombinációja – az enyém és az egész CSG-é. Emellett konkurenciaharc is. És ott van az is, hogy bármit írnak rólam, azt olvassák az emberek, mert szenzáció. Ha nem lennénk sikeresek, senkit sem érdekelne. Ma viszont eladja az újságot az a cím, hogy: „A fegyvergyáros Strnad megint csinált valamit, megint megszegett valamit.”
Vagyis ön szerint ugyanígy írnának bárkiről, aki a leggazdagabb cseh lenne?
Szerintem ez a fegyveripar és a mostani sikerünk kombinációja. Listájuk első helyét sokáig Petr Kellner, majd a családja birtokolta. Mindenki hozzászokott ehhez, természetesnek vették. Most viszont a változás reakciókat vált ki, szenzációként kezelik.
Én így értelmezem. Másképp nem tudom megmagyarázni. A kisebbségi tulajdonosok kivásárlása vagy az üzleti viták teljesen hétköznapi üzleti ügyeknek számítanak. Ráadásul tőzsdén jegyzett cég vagyunk, ezért valaki könnyen azt gondolhatja, hogy ebből valahogy profitálhat. És ahogy mondtam: a cseh közeg ebből a szempontból sajátos.
Félnek tőle
A gyorsan növekvő cseh fegyveripari vállalat vezetését akkor vette át, amikor generációjának tagjai leginkább még a diplomamunkájuk témáját keresték, vagy junior pozíciókban próbálták megszerezni első szakmai tapasztalataikat.
Michal Strnad eközben apját követve átvette a családi csoport irányítását, amelyet a következő tizenhárom évben a világ legnagyobb kiskaliberű lőszergyártójává és Európa leggyorsabban növekvő fegyveripari vállalatává épített.
A fölöslegessé vált katonai felszerelések kereskedelméből kinőtt egy hatalmas szárazföldi haditechnikai divízió, amely licencmegállapodások révén például a Pandur páncélozott járművek gyártásáig jutott. A kulcsvállalatok között ott volt mindenekelőtt a kopřivnicei Tatra és az átvett, csődbe ment katonai javítóüzem Přeloučban. Ma már indiai, amerikai és számtalan európai érdekeltség egészíti ki a csoportot.
A gyártási vertikumok türelmes kiépítése békeidőben még viszonylag észrevétlen stratégia volt. Aztán kitört az ukrajnai háború – és ezzel együtt megindult a CSG robbanásszerű emelkedése gyakorlatilag minden elképzelhető gazdasági mutatóban. Egészen addig a nagy mérföldkőig, amelyet a történelmi IPO jelentett. Egyetlen nap alatt Michal Strnad személyes vagyonát is több tízmilliárd koronával növelte.
Ma Csehország leggazdagabb embere már saját nagybefektetéseivel is foglalkozik – még ha el is ismeri, hogy vagyonkezelői meglehetősen szabad kezet kapnak, mert neki kevés ideje marad saját tőkéjének menedzselésére. A volt Penta-menedzser, Marek Šmrha felügyelete mellett azonban Strnad pénze már önállóan is dolgozik.
Portfóliójába tartozik például a Viktoria Plzeň futballklub, a Renáta Kellnerová-féle PPF-csoport tulajdonában lévő prágai Four Seasons luxushotel 40 százalékos részesedése, valamint az olasz szupersportautókat forgalmazó Scuderia is. Vannak fenntartásai azzal kapcsolatban, amit bizonyos cseh lapok írnak róla, ugyanakkor könnyen el tudja képzelni azt is, hogy egyszer valamelyik médiavállalat is bekerülhet a portfóliójába.
Michal Strnadot arról is kérdezzük, miért mondja róla a cseh üzleti elit egy része, hogy fél tőle. Erre kivételesen nincs válasza. Azt mondja, maga sem tudja, de hallotta már ezt. Ugyanakkor rögtön hozzáteszi: nem az a típus, aki lefekszik a földre és hagyja, hogy belerúgjanak. El is hisszük neki.
Közben megtanulta pontosan elválasztani azokat a dolgokat, amelyeknek valóban nyomasztaniuk kellene, azoktól, amelyek fölött egyszerűen túl kell lépnie. Az utóbbi kategóriába tartozik például az is, hogy a lendületesen növekvő vállalat részvényei nehéz hónapokat éltek át a tőzsdei bevezetés után.
Michal Strnad azonban ugyanazt teszi, mint az elmúlt tizenhárom évben.
Előre néz.
Januárban nagy felhajtás mellett léptek tőzsdére, azonban a részvények értéke azóta jelentősen csökkent. Annak ellenére, hogy az önök által közölt eredmények rendre felülmúlják a várakozásokat, és szinte hetente jelentenek be milliárdos szerződéseket. Hogyan értelmezi a piac kételyeit?
