„Ha mi holnap levonulnánk a vízről, az emberéleteket jelentene”, mondta Bagyó Sándor a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának alapítója.
Mi történt? „Ha mi holnap levonulnánk a vízről, az emberéleteket jelentene” – mondja Bagyó Sándor a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának alapítója.
Miért fontos ez? A Válasz Podcastban Bagyó arról beszélt: miközben milliárdok mentek el balatoni fejlesztésekre, kommunikációra és szerinte szakmailag üres vízbiztonsági programokra, ők a mélyvízi mentést, a búvárszolgálatot és a sürgősségi betegellátást is kiszámíthatatlan, alkalmi támogatásokból próbálták fenntartani.
Azt mondja, ha hajlandó lett volna „visszaadni” a támogatásokból, ma egészen máshol tartanának – de ebbe nem ment bele.
Sőt: ha ezen múlik, ő „Balásy Gyula 2.” is lesz, és elsírja magát, csak végre legyen állami szerepvállalás abban, ami szerinte egyértelműen közfeladat.
Három erős mondat a támogatásokról:
- „Nyilvánvaló, miért nem kaptunk: az elmúlt időszakban divat volt az országban, hogy ha valamit visszajuttatsz, akkor kapsz. A legelején megmondtam, hogy én biztosan nem.”
- „Voltak mézesmadzagok. A legkedvezőbb az volt, hogy csak 10 százalékot kell visszaadni, és azt is céges formában. Nagyon okosan ki volt találva: tanácsadás címszó alatt kellett volna visszafizetni a 10 százalékot.”
- „Ha ez lett volna az ár, akkor én is korrupcióval lennék vádolható. Ha visszaosztottam volna a támogatásokat, ma nem így állnánk: lenne 16 mentőhajó, sürgősségi mentőhajók és tűzoltóhajó is. De ilyen áron nem mentem bele.”
