A múlt héten állampapír ügyben már ellőttem a tragikomikus kifejezést, de most se jut eszembe találóbb, amikor az országbérlettel felturbózott magyar vasút produkciójára, pontosabban a MÁV-ért felelős döntéshozók teljesítményére gondolok. Pénzt nem adunk, rohadjon le, de adunk szuper kedvezményt, csődítsük az utast a csődtömegre. Ennek momentán mi értelme? Ács világa.
Az országbérlet, meg a megyebérlet alapvetően egy jó ötlet lenne, csinálnak már hasonlót máshol is Európában. A hibát, buktatóit, igazságtalanságait már sokan kielemezték, lényeg, hogy sok törzsutas tud vele spórolni, a diákoknak pedig szinte ingyen utazgatást tesz lehetővé az országban. Nehezen érthető viszont, hogy miért kellett ezt is rohamtempóban, kapkodva bevezetni, alapvető kérdéseket se átgondolva.
A MÁV rendszere bonyolult, az országbérlet egyszerű
Közismerten röhejesen bonyolult a magyar vasút vonattípus- és jegyrendszere, erre ráeresztették a faék egyszerűségű országbérletet, az eredmény pedig káosz lett. Ember nem tudta megmondani, hogy most több különböző típusú Intercity közül melyikre jó a bérlet és melyikre nem, legutóbb én is próbáltam ezzel kapcsolatban az információkat összegyűjteni közszolgálatilag, ha már a vasút nem tartotta szükségesnek. De aztán jött Lázár János és kiadta az ukázt, hogy meg kell oldani az Intercity-problémát: legyen érvényes az országbérlet pótdíjjal bármelyik IC-re.
