Az ügyfél izgatottan várta a bemutatót, a demó pedig látványosan kudarcba fulladt. A Plora AI alapítói, Soós András és Kádár Attila számára azonban a történet legfontosabb tanulsága az lett, hogy az általuk felépített technológiai alap jóval többféle problémára használható annál, mint amire eredetileg szánták. Ma már veszélyes, nehezen automatizálható fizikai munkafolyamatokra fókuszálnak, elsőként elektromos és hibrid autók nagyfeszültségű akkumulátorainak szétszerelésére. Befektetők is csatlakoztak hozzájuk, amihez az is kellett, hogy volt merszük időben irányt váltani, amikor az üzlet úgy kívánta.
András és Attila hónapokig keresték, milyen környezetben lehet az általuk fejlesztett technológiából valóban skálázható megoldást építeni, mielőtt a Plora AI eljutott a mai formájához. Korábban a Continentalnál dolgoztak AI-fejlesztőként, önvezető autók szoftverein. „Andrissal volt egy érdekes ötletünk, amit fel is vázoltunk a vezetőségnek, de nem hagyták jóvá – emlékezett vissza Attila. – Az ötlet viszont annyira izgatott minket, hogy a szabadidőnkben, hétvégén kezdtünk el rajta dolgozni.” Teljes állás mellett nem lehet saját céget építeni, így idővel felmondtak, hogy minden idejükben gépi látásra épülő ötletükön dolgozhassanak.
Teszteltek bolti kamerarendszert és használt termékeket árusító webáruházaknak szánt vizuális keresőt is. Bár a felhasználási területek különböztek, ugyanarra a technológiai alapra épültek: egy olyan rendszerre, amely képes értelmezni a környezetét, felismerni az objektumokat és ezek alapján döntéseket hozni.
Idővel azonban az is világossá vált, hogy önmagában ez nem elég. Az általános célú multimodális MI-modellek gyors fejlődése miatt pusztán szoftveres gépilátás-megoldásokban egyre nehezebb tartós technológiai előnyt kialakítani. A fizikai mesterséges intelligencia viszont olyan területnek tűnt, ahol az AI-nak nemcsak értenie kell a világot, hanem cselekednie is kell benne.
Erről szól még a cikk
- Az első komoly termékötlet több mint egymillió euró befektetés vonzott
- Egy rosszul sikerült demó kellett a sikerhez
- Mit szóltak a befektetők, mikor a csapat pivotált?
- AI-robotok válthatják ki az autóipar legveszélyesebb munkáját
Egy raktárban találták meg az első komoly termékötletet
Az első olyan alkalmazást, ahol ez a fizikai komponens is megjelent, végül egy logisztikai központban találták meg. Még az intelligens keresőmotor ötletével keresték meg az iLogistic Kft.-t, amely webáruházak számára nyújtott logisztikai szolgáltatásokat, és később beolvadt a GLS-be.
Fotó: Sebestyén László
„Egy volt iskolatársam, Csereklyei Bálint volt az iLogistic vezérigazgatója. Írtam neki, hogy egy keresőmotoros megoldáson dolgozunk, és megkérdeztem, találkoznánk-e – mesélte András. – Elmentünk hozzájuk a raktárba, és Bálint elmondta, hogy próbáltak már szoftvert fejlesztetni az optimális csomagolás támogatására, de nem találtak hozzá megfelelő csapatot.”
Ebből született meg a Plora első komolyabb terméke. A rendszer felismerte a különböző méretű és formájú tárgyakat, majd megtervezte, hogyan lehet azokat minél kisebb dobozba csomagolni. Innen már adta magát a következő lépés: ha a rendszer képes felismerni a tárgyakat és megtervezni a folyamatot, megfelelő ipari hardverekkel annak fizikai végrehajtása is automatizálható.
Ehhez eszközökre volt szükség, amit végül a Hesse Trade Kft. biztosított számukra. „Soós Andris telefonon keresett meg és vázolta fel a projektjüket – mondta Mester Dániel, a Hesse Trade Kft. sales menedzsere. A Hesse Trade egy vecsési központú, nyomda- és csomagolóipari gépek, technológiák és fogyóanyagok forgalmazásával foglalkozó vállalat. Mivel a cég maga is foglalkozik automatizálással, így felismerték a Plorában rejlő lehetőséget és kölcsön adtak egy robotkart a fejlesztéshez.
Mester Dániel elmondta, hogy sok együttműködésük volt már, de olyat ritkán tapasztaltak, hogy ezen a területen startupok jelennének meg automatizálási megoldásokkal. „A partnereinktől tudtuk, hogy van igény ilyen technológiára, azonban ez az igény nem volt akkora, hogy bárki magának lefejlessze. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen megoldással állnak elő. Ha olyan automatizált robottal állnak elő, ami a partnereinknél is alkalmazható, abból mi is profitálunk” – magyarázta Dániel.
Arról is beszélt, hogy az ipari robotika, illetve az automatizáció Magyarországon lemaradásban van. Ez lehetőséget jelent, hiszen bőven van tér az új ötleteknek és a kísérletezésnek. „Április óta érződik, hogy van egy kis előrelépés ezen a területen. Hozzánk is több ajánlatkérés érkezik, az uniós pénzek érkezésével a cégek vizsgálják, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg Magyarországon.”
A logisztikai projekt így nemcsak egy konkrét terméket adott a Plora csapatának, hanem összeállt közben az a technológiai stack is, amelyre ma is építenek: 3D érzékelés, objektum- és környezetfelismerés, feladat- és mozgástervezés, összekapcsolva ipari robotikai komponensekkel.
A rosszul sikerült demó többet ért, mint egy hibátlan bemutató
Igény egyértelműen van a Plora AI megoldásaira, de a csapatnak be is kell bizonyítania, hogy a rendszerük tényleg képes elvégezni a rábízott feladatokat. Így történt, hogy a csomagolórendszer egyik bemutatóján a program kiszámolta az optimális elrendezést, csakhogy az ügyfél azonban a helyszínen egy jóval kisebb dobozba pakolta ugyanazokat a termékeket.
Ha ott élesben nem kapunk visszajelzést, nem biztos, hogy rájövünk a hibára. Rengeteget segített
– mondta András. Ez egyben rámutat a fejlesztési-üzleti szemléletükre is.
A technológiai problémákat idővel meg tudták oldani. Ez a folyamat, viszont időt és teret adott annak, hogy előtérbe kerülhessen egy másik kérdés: elég nagy-e az üzleti lehetőség ahhoz, hogy érdemes legyen erre a piacra céget építeni?
A Plora 1,5–2 millió eurós befektetési kört tervezett a logisztikai termék skálázására. A befektetőkkel folytatott beszélgetések során azonban többen arra jutottak, hogy a megoldás túl komplex az általa automatizált feladathoz.
„Különösen a nyugati befektetők mondták azt, hogy a termékünk olyan, mintha ágyúval lőnénk galambra”
– fogalmaztak az alapítók.
A Hesse Trade számára sem volt probléma, hogy a csapat a pivotálást fontolgatta. Mester Dániel elmondta, hogy a logisztikai termékben láttak fantáziák, azonban a kezdetektől tisztában voltak vele, hogy egy startupnál változhatnak az irányok. „Nem éreztük azt, hogy ezen bármit buktunk volna, amit belefektettünk az teljesen belefért. Egy lelkes, korrekt csapat, akik mernek segítséget kérni, ha elakadnak, ez pedig nagyon imponáló. Ha tudunk segíteni nekik, akkor szívesen tesszük” – mondta a sales menedzser. (A Hesse Trade tőkével nem, csak technológiával segítette a csapatot.)
A Plora végül elismerte, hogy a rendszerük fejlesztése és integrációja drága volt, miközben sok piacon viszonylag olcsó emberi munkát váltott volna ki. A technológia működött, az üzleti érték viszont nem indokolta ezt a komplexitást. Ezért olyan problémát kezdtek keresni, ahol a technológiai alap összetettsége valódi üzleti előnyt jelenthet.
Elengedték a logisztikát.
A befektetőket kevésbé lepte meg a pivot, mint őket
Az irányváltás után fel kellett hívniuk azokat a befektetőket, akik már pénzt tettek a cégbe. Az első befektetési körben másfél-kétmillió eurót terveztek bevonni, és eddigre ennek nagyjából a fele már összejött. András és Attila komoly ellenállásra számított, de nem ezt kapták.
Jól fogadták a hírt. Azt mondták, örülnek, hogy ilyen hamar pivotáltunk
– mondta Attila.
A logisztikai alkalmazás kiesett, a mögötte álló technológia viszont megmaradt. Ezután azt kezdték vizsgálni, hol találkozik ugyanez a stack egy elég nagy piaccal, magas komplexitású feladattal és veszélyes vagy nehezen skálázható emberi munkával.
Visszaültek az asztalhoz és további kutatások, illetve iparági interjúk után jutottak el az elektromos és hibrid autók akkumulátoraihoz kapcsolódó szétszerelési problémához. A nagyfeszültségű akkumulátorok szétszerelése ma jellemzően manuális munka. Egy modern akkumulátor pakk akár 800 voltos feszültségen is működhet, ezért a rajta végzett munka komoly biztonsági kockázattal jár.
A veszély önmagában is indokolttá teheti az automatizációt, a feladat technikai nehézségét azonban az akkumulátorok nagy változatossága adja. Eltérhet a méretük, felépítésük, a modulok elhelyezkedése és a cellakémiájuk, miközben az autóipar folyamatosan új konstrukciókat vezet be.
Ez azért fontos, mert egy hagyományos automatizált gyártósor akkor működik jól, ha ugyanazt a mozdulatsort kell ismételnie. A szétszerelésnél viszont minden új konstrukciónál újra meg kell érteni a feladatot.
„Ha beérkezik egy új típus, meg kell találni, hol vannak a csatlakozók, mit milyen sorrendben lehet leszerelni, és hogyan lehet biztonságosan hozzáférni az egyes komponensekhez. Mi azt akarjuk, hogy ezt ne minden alkalommal az embernek kelljen újraprogramoznia” – mondta András.
A Plora ezért olyan rendszeren dolgozik, amely érzékeli és azonosítja az akkumulátort, megtervezi a biztonságos szétszerelés lépéseit, majd ipari robotikai komponenseken keresztül végrehajtja azokat. Az iparági validáció során azt látták, hogy a problémának az üzleti oldala is jelentős. Egy akkumulátor javításának költségét sok esetben nem maga a hibás alkatrész, hanem a pakk biztonságos megbontásának munkaigénye növeli meg. Az automatizáció így egyszerre csökkentheti a költségeket és a képzett munkaerőtől való függést.
Ehhez társul egy másik szempont is: nem minden használaton kívüli akkumulátor hulladék. Egy autóipari használatra már alkalmatlan pakkban maradhatnak működő modulok, amelyek például helyhez kötött energiatároló rendszerekben kaphatnak második életet. Minél gazdaságosabban bonthatók szét az akkumulátorok, annál több értékes komponens menthető meg a közvetlen újrahasznosítás helyett.
A magyar piacon a volumen egyelőre nem mindenhol indokol teljes automatizációt, az alapítók szerint viszont a nagyobb nyugat-európai piacokon azonban már exponenciálisan nő az igény.
A pivot után további befektetők érkeztek a projekt mögé. Az első befektetési körében több mint 1,2 millió eurót vontak be a Day One Capital és az Underline Ventures vezetésével, és a német Tiny Supercomputer Investment Company részvételével.
Nem egyetlen alkalmazásra fejlesztik a technológiát
Az akkumulátor szétszerelés azért különösen érdekes a Plora számára, mert ugyanazokat a képességeket követeli meg, amelyeket később más ipari folyamatokban is használni szeretnének.
Fotó: Sebestyén László
A rendszernek fel kell ismernie, mi van előtte, meg kell értenie a jelenlegi állapotot, majd meg kell terveznie egy hosszú, többlépéses folyamatot
– mondta András.
A cél egy olyan keretrendszer, amely a műveletek közben érkező új információkhoz is képes alkalmazkodni, ahelyett hogy egy előre rögzített mozdulatsort hajtana végre. Lényegében ez az a szoftveres réteg, amely az AI döntéseit fizikai cselekvéssé fordítja.
Ha ezt sikerül az akkumulátoroknál megoldani, ugyanaz a technológiai alap később más összeszerelési, szétszerelési és karbantartási folyamatokra is alkalmazható lehet.
A cég hét-nyolc fős csapattal dolgozik a technológián. Több ipari robotikai háttérrel rendelkező mérnök is csatlakozott hozzájuk, köztük a KUKA Robotics és a ThyssenKrupp korábbi szakemberei. A csapat tagja Pásztor Aurél is, aki befektetőként és az OptoForce történetén keresztül robotikai vállalat építésében és sikeres nemzetközi exitben szerzett tapasztalatot.
