Felmegy a színpadra és énekel. Végülis, minden énekes ezt csinálja, de a friss Womex-díjas Lakatos Mónika – aki a díj történetének legfiatalabb díjazottjaként és első cigány származású énekesként kapta meg az elismerést – tényleg „csak” ezt csinálja. Van a csodálatos hangja, van ő, aki 25 éves tapasztalattal a háta mögött is ugyanúgy izgul minden fellépés előtt, és van egy oláh cigány hagyományok szerint játszó zenekar. A Romengo mindkét lemeze bekerült a World Music Charts Europe legjobb tíz albuma közé, Mónika szólólemezét a World Music Charts Europe legjobb öt lemeze közé választották 2017-ben. A zenekarral Európa-szerte, illetve Dél-Amerika és Ázsia nyolc országában turnéztak az utóbbi években. Pedig náluk nincs semmi álarc, plusz effekt, képzeletbeli vagy valódi füstfelhő, csak a zene és az ének.
„Nem gondolok úgy önmagamra, hogy énekesnő vagyok (…) Autodidakta módon megtanultam valamit a közösségünk, a családjaink által. Valami olyan az enyém, amit tudattalanul kaptam meg. Ez az élet ajándéka” – mondja eddigi pályafutásáról a most 42 éves Lakatos Mónika. A világzenei Oscar-díjként is emlegetett Worldwide Music Expo (Womex) 26 éves történetében Mónika a második magyar, aki megkapta a rangos elismerést: a Muzsikás Együttes – amellyel az idei díjátadón együtt zenéltek – 2008-ban lett Womex-díjas.
Ahogyan elkezdünk
beszélgetni az október végi díjátadóról, rögtön feltűnik a többesszám: „ott
lehettünk”, „átvettük”, „közösen” – bár ő kapta meg a Womex életműdíját,
egyáltalán nem tekinti „one-woman-show”-nak a dolgot. Férjével, Rostás Mihály „Mazsival”
közös, 2004-ben alapított zenekarukban, a Romengoban régóta együtt zenélnek, és
„a díj a Romengo tagjainak is szól, akik az elmúlt 16 évben kitartottak a
zenekar mellett. Ők Lakatos János Guszti, Balogh Tibor és Rosonczy-Kovács
Mihály” – mondja Mónika.
