Häring Ottó fotósnak az utóbbi tíz évben marketingköltések nélkül sikerült elérnie, hogy sorra adják egymásnak a nevét az Egyesült Államokban házasodni készülő indiai párok. Az amerikai multis mókuskerékből váltott a fotózásra, mert nem akarta, hogy elszaladjon mellette a saját élete. A Forbes.hu-nak elmesélte, hogy találta meg ezt a piaci szegmenst, hogyan zajlik egy akár egymillió dolláros költségvetésű indiai esküvő az Egyesült Államokban és miben hasonlít egy Zala megyeire.
„Mondtam, hogy nekem is van két lányom, de remélem, nem indiai fiú fogja elvenni őket. Összenevettünk és tudta, hogy értem a kultúrájukat” – idézi fel Häring Ottó Miamiban élő esküvői fotós az egyik indiai menyasszony édesapjával folytatott párbeszédét. A hagyományok szerint az ilyen, fél-, de akár egymillió dolláros költségvetésű amerikai esküvőket a menyasszony családja állja. Az indiaiak jellemzően saját ismerősi körükből választanak esküvői szolgáltatót, – fotóst, videóst, virágost, dekorost – mégis, Ottónak reklám nélkül sikerült elérnie, hogy sorra adják egymásnak a nevét az Egyesült Államokban házasodni készülő indiai párok.
Az amerikai álom helyett
„Hagyni kell egy kiskaput a visszatérésre, de mindig kell kockáztatni is” – mondja saját karrierváltásáról. Ottó eredetileg jogász, nem fotósnak készült, máig nincs is fotós végzettsége. Itthon rendőrtisztként dolgozott a korábbi Köztársasági Őrezrednél, ahonnan századosként szerelt le, amikor 2005-ben egy ösztöndíj miatt New York államba, a Buffalo-i Egyetemre ment külkereskedelmet tanulni. Aztán dolgozni is kinn maradt: a Deloitte-nál nemzetközi adójogászként az adótervezésre specializálódott, de pár év után eléggé mókuskerékben érezte magát. Közben hobbiból elkezdett fotózni, először csak barátoknak.
