Nagy utat tett meg Joeben Bevirt a kaliforniai, LSD-s hippiközösségtől a légitaxit fejlesztő startupig és a high-tech tanyáig. Pár sikerterméken már túl van, de most készül élete legnagyobb dobására: légitaxi hálózatot akar 2023-ig.
Joeben Bevirt akkor gondolt arra először, hogy helikoptert épít magának, amikor hétévesen sokadjára tette meg az iskola és az otthonául szolgáló kaliforniai, az LSD-t népszerűsítő hippiközösség közti hét kilométeres utat. „Nagyon-nagyon hosszú volt” – meséli évtizedekkel később Bevirt a Forbes.com-nak: „egy sokkal jobb megoldásról álmodoztam.”
Most, negyven évvel később Bevirt és startupja, a 2009-ben alapított Joby Aviation meglepően jó úton van. Bevirt kaliforniai tanyáján, közel a szülővárosához, félig titokban fejlesztette ki a hatpropelleres, tisztán elektromos meghajtású minihelikopterét, amivel – állítása és a tervek szerint –
négy utast lehet majd 250-300 kilométeres óránkénti sebességgel reptetni akár 200 kilométeres távolságba. Mindezt úgy, hogy a jármű elég halk lenne ahhoz, hogy ne zavarja a városi életet.
Bevirt mert nagyot álmodni: járművét úgy képzeli, mint a tetőtől tetőig tartó taxizás óriási hálózatának fundamentumát – amely hálózatot persze ő maga akar kiépíteni és üzemeltetni. Azt ígéri, hogy a légitaxija nem kerül majd többe egy Uber-útnál – avagy nagyjából négy dollárnál kilométerenként. Ehhez hozzátartozik, hogy mivel tömeggyártható verzió még nem készült a gépből, csak elképzelések vannak a végleges fogyasztói árról: elég nagy szórással 400 ezer és 1,5 millió dollár közti összegbe kerülhet majd a repülő.
A 47 éves Bevirt ambiciózus tervéhez már elég komoly befektetőket is talált. Összesen 721 millió dollárnyi bevont forrásnál tart már a Joby Aviation, a befektetői kör pedig elég változatos: az Intel kockázati tőkealapjától, az Intel Venturestől Steve Jobs özvegye, Laurene Powell Jobs társadalmi szervezetéig, az Emerson Collective-ig tart.
A legnagyobb név a befektetői kalapban idén érkezett: a Toyota nagyjából 400 millió dollárt pumpált az üzletbe januárban.
Nemcsak az üzlet, hanem a közös gyermekkori ábrándok is fűtik az együttműködést. A Toyota vezérigazgatója, Toyoda Akio többször is elmondta, hogy nagyapja, aki a céget is alapította, gyerekkorában sokat mesélt neki: egyszer majd a városi közlekedést is kis repülőkön bonyolítják.
A Toyota nem csak forrást biztosít, de mérnöki tudást is. Egyrészt részt vesznek a Joby Aviation kaliforniai gyárának felépítésében és üzemeltetésében – a gyár a tervek szerint évi ezer gépet tud majd legyártani. Másrészt a Toyota szakemberei abban is támogatják Bevirtet, hogy a gép alkatrészeit tömeggyártásra alkalmassá tegyék.
A Joby Aviation a Forbes szerint a legértékesebb és forrással legjobban ellátott startup a VTOL (vertical take-off and landing), azaz a függőleges le- és felszállásra képes járművek piacán.
A céget az amerikai Forbes 2,6 milliárd dollárra értékeli úgy, hogy bevételt egyelőre nem termel. A startup weboldala szerint 500 munkavállalója van.
A kisméretű, elektromos meghajtású személyi helikopterek piaca egyelőre nem nagy, alig pár tucat cégből áll – igaz, olyan nevek is vannak az ágazatban, mint a Boeing, az Airbus vagy az Aston Martin. Ugyanakkor a Joby Aviation azon kevesek egyike, amelyik csatlakozott az Uber ambiciózus tervéhez, miszerint 2023-ra legitaxi-szolgáltatás működik az Egyesült Államokban.
A Morgan Stanley iparági becslése szerint a légitaxik piaca 2040-re évi 670 milliárd dolláros lehet. Bevirt – már amúgy vagyonos emberként – azonban a pénznél tovább lát:
„ha végre repülünk, az utcákat parkokká, zöldfelületté alakíthatjuk, így a városaink is élhetőbbek lesznek.”
A kísérletező kedvű feltalálók évtizedek óta próbálkoznak levegőbe emelni az utcai autókat. A szkeptikusok szerint a Joby jó 10 évvel jár a lehetséges megvalósítás előtt. A legjobb akkumulátorok ma tömegre arányosítva ugyanis tizennégyszer kevesebb energiát képesek tárolni, mint a sugárhajtőművek üzemanyaga. A kétkedők szerint a légitaxiknak annyira kicsi lesz a hatótávjuk, hogy üzletileg nem is éri meg fejleszteni őket. Ráadásul a hatóságokat is nehéz lesz meggyőzni arról, hogy érdemes lesz engedélyt adni nekik a repülésre.
Bevirt a kiritkákat mosolyogva rázza le magáról. Szerinte a most használatos lítium-ion akkumulátorokkal is képes lesz a gép értelmezhető távolságokat megtenni, valamint teljesen biztosra veszi, hogy a sikeres tesztek után egyből megszerzi a szükséges engedélyeket a Szövetségi Légiügyi Hatóságtól (FAA). Legalábbis a prototípus első repülései biztatóak. A gépnek hivatalosan még nincs neve, prototípus Rachel néven futott – egy Rachel nevű hölggyel állítólag többen is randiztak a fejlesztőcsapatból.
Ugyan hasonló, légitaxis vállalkozás még senkinek sem sikerült, Bevirt már túl van pár sikerterméken. Vagyona leginkább két cégből származik: a Velocity11-ből amely folyadékokat kezelő robotokat épített gyógyászati kísérletekhez, valamint korábban alapított cége, a Joby fejlesztette a Gorillapodot, amely egy rugalmas, állítható, háromlábú fényképezőgép-állvány. Bevirt a termékek értékesítéséből elég pénzt halmozott fel, hogy nyugodtan foglalkozhasson álmával és hobbijával.
Ugyan Joeben Bevirt hosszú utat tett meg a hippiközösségtől a légitaxiig, meglepően közel áll még gyermekkora szellemiségéhez. Otthon már tízéves kora előtt kint dolgozott a tanyán, a mezőgazdasági kisgépeket és szerszámokat javította apjával, aki Merry Pranksters nevű, Amerika-szerte híres, LSD-t népszerűsítő hippiközösség egyik alapítója volt.
Ma Joeben szintén egy természetközeli, hippikolóniához hasonlító tanyán él, csak a kezdetleges viszonyokat high-techre cserélte.
A Csendes-óceán partján lévő, 440 hektáros birtokára gyakorlatilag a teljes cégét beköltöztette, nemcsak a fejlesztést és a gyártás egy részét, de az alkalmazottakat is. És nemcsak a sajátját: több kisebb startupnak nyújt támogatást a tanyán irodákkal, munkaállomásokkal, az infrastruktúra biztosításával. Vagy akár reggeli gyanánt a tanyán lévő, high-tech baromfiudvarból és méhészetből származó tojással és mézzel.
Képek: Joby Aviation // Facebook