A jó, a rossz és a csúf – pontosan, itt most az inflációról lesz szó. Világszerte támad az árindex, a legtöbb helyen már rájöttek, hogy szigorítani kell. Kivéve kettőn. Az első helyen azért nem, mert a józan ész helyett a politikai hűség dominál, ami sosem vezet jóra. A másik helyen viszont kompetens emberek ülnek, mégis érhetetlennek tűnik a tétlenség. Pedig igazuk lehet, a monetáris Coelho legalábbis hangsúlyozná: az idő majd eldönti.
Van, aki aggódik az infláció miatt, van, akit teljesen hidegen hagy. Itthon a jegybank rákapcsolt és enyhén megkésve, de már rohamléptekben emeli az alapkamatot. A kelet-közép-európai térség legtöbb államában ugyanígy gondolkodnak a központi bankok, mindenki fél az árindextől. Sőt, a tengerentúlon is a gázra léptek, a Fed kezdi lejjebb tekerni a végtelen pénznyomdát és a hangnem is változik, nincs messze az a kamatemelés.
Két helyen azonban nem foglalkoznak a szigorítással. Az egyik Törökország. A helyi kormányt és jegybankot is foglalkoztatja a drágulás horrorüteme, de Erdogan államfő sajátos gazdasági elképzelései szerint pont a magas kamat okozza a magas inflációt.
