A webshop elindulása után részben azért kellett fizikai boltot is nyitni, mert sokan egyszerűen photoshopnak és szemfényvesztésnek tartották, amit csináltak. A Green Aqua európai szinten is kiemelkedő üzletet épített fel, ráadásul olyan területen, amiben a piac akkori szereplői egyáltalán nem hittek. Az akvarisztikában.
Az akvarisztika ma már messze nem néhány bánatos halat jelent a szoba hátsó sarkába száműzött akváriumban. Nyugodtan elfelejthetjük a 90-es évek lakásainak lehangoló díszleteit, amikor az előszobában dzsungeltapéta volt a falon, a nappaliban pedig egy gyéren megvilágított akvárium zavaros vizében műanyag növények és giccses kerámiák között úszkált néhány életunt guppi, és a tulajdonos is csak azt várta, hogy végre megdögöljenek, és ki lehessen dobni az egészet.
Az akvarisztika új hulláma (ezt kifejezést jobb híján most találtam ki, a szakértők az akvakertészet vagy az aquascaping kifejezéseket használják) ezzel szemben arról szól, hogyan lehet egy darab természetet, egy akváriumnyi tökéletes nyugalmat és harmóniát megépíteni az otthonunkba. A főszerep a növényeké, a köveké és az ágaké, a halak, rákok és csigák csak kontextusba helyezik a természetes kompozíciót, mozgásukkal dinamikát visznek a lágyan ringó tájképbe.
Ez tehát inkább kertészkedés, mint állattartás, és mivel az otthon és a természet harmonikus összekapcsolásáról van szó, nem nehéz kitalálni, hogy a műfaj Japánból származik.
Abban, hogy nálunk is ismerik, és sokan művelik, úttörő szerepe volt Néder Attilának, aki két társával, Lantos Viktorral és Farkas Balázzsal megalapította a Green Aquát, a mostanra világszerte ismert és elismert akvarisztikai üzletet, az akvaristák kultikus zarándokhelyét.
Hasonló boltért egyébként nem kell nagyon messzire utazni, van egy Bécsben is, teljesen a Green Aqua mintájára húzták fel, még a falak színe is azonos. „Gyakorlatilag egy az egyben lemásoltak minket. Olyan, mintha mi nyitottunk volna meg Bécsben egy második üzletet” – mondja Néder Attila. Azontúl viszont egész Európában talán öt hasonló színvonalú akvarisztikai üzletet találni. Ebben Magyarországnak helyzeti előnye van, nyugaton ezek a termékek ugyanennyibe kerülnek, viszont az üzlethelyiségek bérleti költsége és a munkaerő nagyságrendileg drágább, egy ilyen bemutatóterem karbantartásának pedig kimondottan nagy a humánerőforrás-igénye.
Olyan nincs, hogy én ilyet ne tudjak csinálni
Attila, a Green Aqua ötletgazdája már gyerekkorában halakkal aludt, de nem a keresztapás értelemben, édesapjának hobbija miatt húsz akváriummal kellett megosztania a szobáját. A családnak állateledel-nagykereskedése volt, ebben nőtt fel, és egy darabig ebben is dolgozott. Saját akváriumra viszont csak felnőtt korában támadt igénye, ám biztos volt benne, hogy az akkoriban általános csövekkel teli, buborékoló, algás üvegkockák helyett valami mást szeretne.
Az interneten kutakodva bukkant rá egy japán webszájton a növényes akvakertészetre, és egyből érezte, hogy erre van szüksége. Ezzel egy Európa nagy részen még ismeretlen területre lépett, hiszen akkoriban az akvarisztikának jellemzően a halak tartása és szaporítása volt a lényege, nem a víz alatti tájképek építése.
„Kikérdeztem mindenkit, hogyan lehet ilyen akváriumot csinálni. Mutattam a képeket, és egytől egyig mindenki azt mondta, hogy ez vagy photoshop, vagy hogy ezek kiállításra készült akváriumok, telerakják őket növénnyel, majd utána vége. Nem hittem el, feltűrtem az ingujjam, és azt mondtam, olyan nincs, hogy én ilyet ne tudjak csinálni.”
Attila kikutatta a legapróbb részleteket is, majd megépítette akváriumát. Miután a fórumokon befutó kérdések megválaszolása már tetemes időt vitt el, felesége unszolására elindította a blogját. Ez a blog hozta össze Lantos Viktorral és Farkas Balázzsal.
Mindhárman nagyon korán és mélyen beleásták magukat az akvarisztika növényes ágába, és fontos tudást hoztak magukkal a céghez. Viktor mint informatikai szakember a programozói tudást szállította, Balázs ekkoriban még az RTL klubnál volt rendező (ennek később fontos szerepe lesz a történetben), viszont emellett a szűréstechnika, valamint a növénytápozás szakértője is, illetve a maximalista szemléletét apportálta a cégbe. Attila szaktudása mellett kapcsolati hálójával segített.
2009-ben, a válság közepén startoltak el, akkor még csak webshoppal, ráadásul előremutató módon azonnal fullfilmenttel működtek, vagyis nem volt raktáruk, hanem azt is bérelték a teljes szolgáltatással együtt. Nem véletlenül indultak óvatosan. Bár érezték, egy piaci résbe törnek be, nem tudták, mekkora az a rés. Akkoriban egy növényes akváriumhoz három országból kellett összerendelni a hozzávalókat, ők ezt egyszerűsítették le.
„Kérdeztük az akkori kereskedőket, nagykereskedőket, nem akarják-e ezeket ők behozni. Úgy gondolták, erre annyira kicsi a kereslet, hogy nem nyúlnak rá. Utólag szerintem fogják a fejüket, hogy ezt meg kellett volna lépniük” – mondja Attila. Akkor még ők is csak a főállásuk mellett bejövő mellékesnek tartották a vállalkozást, de egy év alatt rájöttek, hogy ennél sokkal több van benne.
Másfél évvel később megnyitották az első boltot, akkor még Törökbálinton, egy családi házban. A döntést nem kis részben a szkeptikus hangok motiválták.
„Ahogy raktuk ki a képeket az akváriumainkról, egyre többen mondogatták, hogy azok nem igaziak, meg hogy nem lehet őket életben tartani. Úgyhogy jött a fogd meg a söröm pillanat: csináljuk egy boltot!”
Ez az időszak megmutatta, hogy ha egy üzlet elég erős a weben, szinte mindegy, hol van a bolt. Aki akar, el fog menni személyesen. Ekkor még nagyon látványos volt, mennyire egyedül vannak a piacon, nemcsak itthon, európai szinten is. A fizikai bolttal pedig meg tudták mutatni, hogy amit kínálnak, az nem photoshop.
„Nekünk a végeredményt kell megmutatni. Nem azt, hogy milyen szuper szűrőd lehetne, vagy milyen szuper világításod lehetne, hanem a teljes végeredményt. Hogy amikor bejön ide valaki, azt mondja, hogy igen, én is akarok otthonra ilyet” – magyarázza Attila, miért kulcsfontosságú, hogy ne csak a termékek legyenek kirakva, hanem legyen külön bemutatótér kész akváriumokkal.
A növények dedikált farmokról származnak, jellemzően Nyugat-Európából. A legnagyobb ilyen vízinövényfarm Dániában van, de a hazai termelők is nagyon magas szinten vannak, ám technológiában egyszerűen nem tudnak versenyezni a több tízezer négyzetméteres üvegházakban termelő, nyugati high-tech konkurenciával.
Ezzel szemben az édesvízi halak 90–95 százaléka dél-kelet-ázsiai tenyészetekből jön, annyira olcsón állítanak elő halakat, hogy lényegében tönkre is tették az európai szaporítókat. Mára csak nagyon kevés specialista maradt, ők a kuriózumnak számító, nehezen tenyészthető fajokkal foglalkoznak. A tengeri halaknál a tenyésztettek és a vadon befogottak aránya éppen fordított, csak kevés fajt szaporítanak.
Az első években minden pénzt visszaforgattak a növekedésbe, így túl tudták élni a kezdeti érzékeny időszak megingásait. De a negyedik évben már akkorára nőtt a Green Aqua, hogy fel kellett adni az addig elsődleges állásaikat. Évente megduplázták a forgalmat, és kinőtték a törökbálinti boltot. Elfogytak a raktározási kapacitásaik, és állandósultak a konfliktusok a szomszédokkal, szintet kellett lépniük.
2018-ban költöztek át a mostani, újbudai üzletbe, amit azóta is remek döntésnek tartanak. „A webshop abszolút életben tud tartani egy nem budapesti céget, de amikor bekerülsz Budapestre, és a bolt elérhető metróval, busszal, gyalog, vagy akár autóval, az egy újabb szint”.
A négyszer nagyobb alapterületű bolt és az ismét megduplázódó forgalom újabb feladatokat hozott. Korábban apró, családias cégként működtek, de a rendszer ezt a méretet már nem tudta kiszolgálni, át kellett alakítani a cégstruktúrát, részlegeket és hierarchiát kellett kialakítani. „Eleinte nem volt meg a tudásunk hozzá, sokkal bonyolultabb volt, mint a magát a céget működtetni” – mondja Attila.
| Green Aqua Kft. | Árbevétel (millió forint) | Profit (millió forint) |
| 2022 | 808,6 | 4,7 |
| 2023 | 789,7 | 15 |
| 2024 | 858,9 | 15,4 |
Forrás: Dun & BradstreetElmondom, hogy mit és miért vegyen meg
A hobbiállat-üzletágra rálátók egyetértenek abban, hogy a Green Aqua üzletmérete közel ideális: az akvarisztika jó üzlet, de nem hatalmas, ez pedig az a méret, amivel jól lehet érvényesülni. A hobbiállatok közül a legnagyobb pénz a kutyában van, utána jön a macska, és csak sokkal alatta következik az akvarisztika. Ez egy húsz főt foglalkoztató cégnek még kellően nagy piac, pláne, ha ki tud lépni az országhatárok közül, de túl macerás, és különösképpen nem elég nagy ahhoz, hogy a kutya-macska területen erős multik lehajoljanak érte.
A covidból megerősödve jöttek ki, hiszen otthonukba bezárkózva sokan fordultak az akvakertészet felé. Ekkor inkább az okozott gondokat, hogy a leálló ellátási láncok miatt nehéz volt mindenkit kiszolgálni. Felfutottak a külföldi vásárlások is, mivel egész Európa bezárt, és sokan náluk találták meg a szükséges elemeket.
Válságnak vagy stagnáló időszaknak inkább a 2022-ben kezdődőt tekintik az inflációval és az elszálló energiaárakkal, mindkettő nehéz helyzetbe hozta őket a külföldi konkurenciával szemben. Az e-kereskedelemben hagyományosan erős csehek árban alájuk tudnak menni, amire a szolgáltatásokkal tudnak válaszolni.
„Azt gondoljuk, a magyar vevőknél ér annyit, hogy bejön a boltba, és ugyan nem ezer, hanem ezeregyszáz forintért lát valamit, akkor meg fogja venni, mert én nemcsak eladom, hanem elmondom, hogy mit és miért vegyen meg. Tehát a szakmai tanácsadással és a vásárlási élménnyel tesszük hozzá azt a plusz pár százalékot, amit az árversenyben nem tudunk.”
A Green Aqua két területen is olyan előnyt épített ki, amivel nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is versenyképesek maradnak.
Az egyik ilyen az informatikai rendszerük, amihez elengedhetetlen volt Viktor programozói múltja. Igyekeznek minden új technológiát behúzni és beépíteni a működésükbe, már a mesterséges intelligenciát használják az ügyfélszolgálati szinten is.
Az akvarisztika inkább szól a növényekről, mint a halakról. Néder Attila és Farkas Balázs alapítók a cég újbudai bemutatótermében. Fotó: Ránki Dániel
A másik, ami nemzetközi mezőnyben is helyzetbe hozza őket, a videózás. „Az első egy-két videó még inkább annyi volt, hogy odatettük a kamerát a kanapé elé, és beszélgettünk. Aztán jött Balázs, és mondta, hogy itt akváriumok építését kell kamerázni, szépen bevilágítva, profi minőségben. Akkor a világ pénzét elköltöttük eszközökre, de a végén világszínvonalú minőség került ki az internetre.” Már az első pillanatban eldőlt, hogy videóikkal sem a hazai piacban kell gondolkodniuk, így angol nyelven forgatnak.
Ennek az eredménye, hogy hatszázezer feliratkozójú csatornájukon némelyik videó többmilliós nézettséggel fut.
A nézettség felfutásával a szponzorok is megjelentek, az ebből származó bevétel jóval meghaladja azt, amit a Youtube fizet, és így már megéri fenntartani egy háromfős stábot. A csatorna hatalmas nemzetközi ismertséget hozott, a kétévente Nürnbergben megrendezett nemzetközi akvarisztikai kiállításon nem tudnak úgy végigsétálni, hogy ne állítanák meg őket néhány méterenként. A cég operatív vezetője, Danyikó Tamás a csatorna legismertebb arca, a külföldi akvaristák szemében mostanra igazi celebbé vált.
Attila szerint a Green Aqua sikere sok mindenen múlott, az időzítéstől a koncepción, közösségépítésen és a rendszeres fejlesztésen át az üzletméretig, de mindez nem jött volna össze, ha nincs meg a megfelelő szemlélet.
„Ha Magyarországon minőséget tudsz előállítani, az kelendő lesz az egész világon. Az más kérdés, hogy a léc magasan van, de ha meg tudod ugrani, azt külföldön elismerik. Ebben ez a tanulság.”
Irányzatok az akvarisztikában
- A holland stílus teljesen a növényeké, ez egy víz alatti virágoskert, ahol a növények színével, formájával, magasságával és ezek elrendezésével lehet játszani.
- A japán stílus különlegessége, hogy ágakból, kövekből és növényekből építkezik, komplett tájképet, vagy tájkép részletet idéznek meg, filozófiában és látásmódban közeli rokona a bonszaikertészetnek és a japán sziklakerteknek.
- Brazil stílus. A japán irányvonal módosulása, a dél-amerikai esőerdők tájait idézik. Imádják a színeket, a hatalmas sziklákat, ágakat és a meghökkentő formákat.
- Dioráma stílus. A növényes akváriumban a természet vagy egy fantáziavilág kicsinyített, részletgazdag tájképe jelenik meg, a térhatásra és a történetszerű kompozícióra épít.
Bár csak lazán kapcsolódik ide, de egyre divatosabb irányzat a paludárium is, ahol az akvárium nem ér véget a víz felszínével, fölötte is folytatódik. Ezek a félig terrárium, félig akvárium hibridek a vízpart metszetét viszik be az otthonunkba.
Az akváriumokat ezek mellett műszaki szempontok szerint is lehet kategorizálni. Low technek hívják azt az oldschool akváriumot, amelyik kevés fénnyel, kis kapacitású szűrővel is működőképes. A high tech ezzel szemben speciális, nagy fényerejű világítással, szén-dioxid-adagoló rendszerrel fut, egy ilyen már rengeteg növényt meg tud eltartani. Ugyanakkor komoly és precíz tápozást, odafigyelést és sűrű növénynyírást kíván, vagyis gondozása heti, de akár napi elfoglaltság is lehet. Ezért sok akvarista egy idő után visszalép egyet a low tech és a high tech akváriumok közötti mid tech szintre, ami már alkalmas a kényesebb növények életben tartására, de elviseli, ha csak heti, kétheti szinten foglalkoznak vele.
