Világszinten hódít az ázsiai gasztronómia, ami már Magyarországon is akkora jelenség, hogy még Orbán Viktor is azzal próbált lájkokat gyűjteni, hogy egy távolkeleti étteremben ebédelt. Kulturális forradalom, bevándorlás, vagy a gazdasági helyzet miatt nőhet a japán, koreai, vietnámi és kínai cégérek száma? És maradt-e még hely új próbálkozásoknak a piacon? Ezekre kerestük a választ jelentős éttermek tulajdonosaival.
Emlékezetből legépeltem, hogy a Ráday utca három méteres szakaszán balra elnézve egy pho levesezőt látunk és egy instant ramenes helyet, míg jobbra egy koreai éttermet. Gondoltam illene leellenőrizni, de kinek van kedve kimenni a hidegbe, szóval rákerestem Google Earthen, és egy vietnámi helyet leszámítva csak magyaros, kockás terítős asztalok fogadtak.
A találat erősen szembemegy azzal az élményemmel, hogy vannak részei Budapestnek, amiket mára elleptek az ázsiai étkezdék. Aztán észrevettem, hogy 2022-ben frissült utoljára a térkép, szóval felkerekedtem és megdöbbentett, hogy három év alatt mennyit változott a helyzet. Egyértelmű, hogy hemzseg a belváros a keleti éttermektől, minden árkategóriában. A legtöbb vietnámiból van, a Tripadvisor szerint 88 ilyen hely működik Budapesten. Úgyhogy most elsősorban ezekre fókuszálok.
Mi áll a robbanásszerű jelenség mögött és érdemes-e még új nyitásban gondolkodni a telített piacon? Ezekre kerestem a választ két nagy piaci szereplő, az Oriental Soup House (OSHO) és a Sáo tulajdonosainak segítségével.
Kínai büfétől a gasztroforradalomig
„Tíz éve még teljesen máshogy nézett volna ki ez a gyűjtés, főleg kínai büfékbe és egy-két tradicionális értékeket vagy stílust képviselő kínai étterembe lehetett elmenni” – mondja Regős Dániel, a Sáo, Khan, Quí, Opium és a Kakurega éttermek egyik vezetője. Dániel vendégként ismerte meg a Sáót, majd később az egyik alapító, Wang Song Tao barátjaként csatlakozott a csapathoz.
