A mesés vagyonok birtokosainak élete – akár akarták, akár nem – már száz évvel ezelőtt is a nyilvánosság előtt zajlott. A korabeli sajtó szívesen tárta fel és mutatta be a leggazdagabbak tündöklését és bukását elemző cikkeiben.
Kik voltak a leggazdagabbak 100 évvel ezelőtt? A teljes listát itt találod!
Kiknek a kezén van a magyar föld? Legendás vagyonok tündöklése és bukása. Kiknek a kezében vannak a nagy vagyonok? Gondolhatnánk, hogy ezeket a címeket korábbi Forbes magazinok gazdag családi vállalatokról, sikeres vállalkozásokról vagy a leggazdagabb magyarokról szóló írásaiból vettük. Pedig egyik sem mai cím: száz éve folyhatott különböző szerkesztőségekben arról a vita, hogy a rikkancs milyen címet kiabálva tudja leginkább eladni az új lapszámot.
A legnagyobb érdeklődést a nagy vagyonok iránt az 1850-ben alapított Pesti Napló című politikai napilap mutatta. A szerkesztőség évtizedeken át kitartóan dolgozott azon, hogy „szóra bírja az adólajstromokat”, nyomon kövesse a „letűnt nagyságokat, elmerült neveket”, és hírt adjon új és „nagy vagyonok születéséről”. Hosszú és alapos elemzések voltak ezek, fontos korrajzként őrzik a 20. század első felének legendásan ismert és méltatlanul elfeledett sikeres vállalkozóinak történetét.
A SZÁZADELŐ GAZDASÁGTÖRTÉNETE
A 20. század eleji Magyarországon fontos változások teljesedtek ki. A polgáriasult zsidóságnak köszönhetően kialakult a nagyipar, megújult a kereskedelem, felépült a banki, biztosítási intézményrendszer, és háttérbe szorult a hitbizományos földbirtokos nemesség szerepe a gazdaságban. Az I. világháború különösen felerősítette a nyomorúságos szegénység és a háborús konjunktúra látványos gazdagodása közötti szakadékot. A zsidó családok legnagyobb része eleve vagyonos volt, és Magyarországon nem vagy alig létező iparágakat teremtettek meg.
Valószínű, hogy ha a földbirtokos nemeseinkre várt volna ez a feladat, talán sohasem vagy további fáziskésésekkel és még kevésbé teljesen iparosodik gazdaságunk. A „hadimilliomosok” esetében a kitartó munka mellett persze olyan tényezők is hozzájárultak a gazdagodáshoz, mint a háború.
A vállalatok egy része fontos hadiipari beszállítóvá vált, mint például a Weiss Manfréd Művek. Néhány esetben, jellemzően az élelmiszeripari ágazatban az is előfordult, hogy a vállalkozó jelentős földbirtokkal is rendelkezett – a Hatvany-Deutsch családé volt a második legnagyobb nem arisztokrata földbirtok a Dreher család után.
Rengeteg korabeli cikk található az Arcanum adatbázisában. A gazdagokról szóló írások forrását az adóívek, illetve a virilista jegyzékek jelentették, és legtöbbször az átrendeződéseket, a változások okait is elemezték. A számításoknál a vagyon- és jövedelemadókat, a települések legnagyobb adózóinak jegyzékét vették alapul, és bemutatták az ágazati, a földrajzi arányokat is.
Pengőmilliomosok – a leggazdagabb magyarok 100 évvel ezelőtt. A teljes listáért és a módszertanért kattints a képre!
A virilizmus a vagyonosok, a legtöbb adót fizetők számára biztosított egyenlőtlen, különleges választójogot: a listára felkerülők közvetlenül kerülhettek be, vagy közvetlenül voltak megválaszthatók törvényhatósági bizottságokba, községi, városi képviselőtestületekbe. A virilizmus porosz mintára, a kiegyezés után honosodott meg hazánkban, és Budapesten 1920-ig, vidéken a II. világháborút követő időszakig létezett. A sajtó érdeklődését azok a vagyonok is kivívták, amelyek körül aktuálisan valamilyen fontos esemény zajlott: tőzsdét mozgató utódlás, tragikus és váratlan haláleset, az örökösök vagy üzletfelek közötti pereskedés, a válságos időkben pedig a jelentősebb vállalatok felszámolásának híre.
A gazdaglistán előkelő helyet elfoglaló Weiss Berthold örökösein túl számtalan további perrel kívánták érvényesíteni családi jogaikat azon rokonok, akik úgy érezték, felmenőik előnytelen szerződéssel léptek le a családi bizniszből. Voltak olyanok is – mint Weissék –, akik nem bíztak aktív és sikeres vállalkozó rokonaik becsületességében, és bírósághoz fordultak, hogy megtudják, valóban megkapják-e a forgalom után járó részesedésüket.
Az ismertebb, de nem a leggazdagabb cégek között
olyan pereskedő utódokat találhatunk, mint Kugler Henrik hasonló nevű unokaöccse, aki a Gerbeaud-cég által birtokolt híres Kugler névvel kívánt üzleti előnyökhöz jutni, vagy a több mint tíz éven át pereskedő Zsolnay unokák, és a Zwack-céget perlő unokahúg.
E pereket rendre azok a családtagok nyerték, akik tulajdonolták és továbbvitték az üzletet. A bíróság úgy találta, hogy az örökösök közötti szerződéseket betartották, a hoppon maradt utódoknak meg kellett elégedniük addigi vagyonukkal.
A GAZDAG GAZDAGABBÁ VÁLIK
Listánk szereplői alapvetően tőkés vállalkozók, akik jellemzően egy-egy vállalatot birtokoltak, de gazdagságuknak további meghatározó elemei is azonosíthatók: vagyonuk más vállalkozások (rész)tulajdonlásából, ingatlanvagyonból, esetenként földbirtokból, jövedelemszerző pozíciókból, kapcsolati rendszerből és olyan házassági kötelékekből állt, amelyek más vállalkozásokkal kapcsolták össze a családi vagyont. Többen nemesi címet is kaptak, leginkább úgy, hogy megvásárolták.
A listánkon szereplők többsége „self made man” típusú tőkés vállalkozó volt, aki a maga erejéből lett sikeres, még akkor is, ha felmenőik és rokonaik is sokat tettek az üzlet megalapozásáért, sikeres vállalkozói dinasztiákat teremtve ezzel.
A századforduló elejére már kialakult az a 100–150 fő körüli nagyiparos, kereskedői és bankárelit, akik gazdasági és rokoni kapcsolataikon keresztül is képesek voltak erősíteni vállalkozásukat. Kiterjedt, kölcsönös függőséggel és összekapcsoltsággal leírható kapcsolati hálózat jellemzi ezeket a korabeli vállalkozókat, vagyis működésük sokszereplős, egymásra utalt és zárt, inkább az egymás közötti kapcsolatokat erősítő üzleti hálózatnak írható le.
AZ ELSŐ MINDENT VISZ?
