Egy könyv lapjai között megbújó Benczúr Gyula-levél, egy négymillió forintos római aranypénz és egy képeslap, amiért végül a kikiáltási ár hetvenszeresét fizették ki – Darabanth Péter és társa sosem tudhatják, milyen kincset hoznak be hozzájuk másnap. Aukciósházuk bélyegekkel indult, mára legalább hatszázezer tételt árverezett el, és a sűrű fillérre alapozott üzleti modelljével már kétmilliárdos árbevételnél jár. Az alapító az elején eldöntötte: a műgyűjtés neki nem gyűjtői szenvedély, kizárólag üzlet.
Hogyan épül fel egy online aukciósház, ahol bármelyik nap előkerülhet egy rejtett kincs, de egy csalódás is? A Darabanth Aukciósház tulajdonosai elmondják, miért nem működött náluk a hagyományos teremárverés, mi alapján dől el egy tárgy értéke, és milyen gyűjtői divatok határozzák meg most a piacot. Közben az is kiderül, hogyan látja a hazai műtárgypiac jelenét egy meghatározó galériatulajdonos.
Nyolcezer forint. Ennyiről indult egy régi bukovinai képeslap licitje a Darabanth Aukciósház 510. árverésén tavaly októberben. Aztán valami történt. Az ár egyre magasabbra kúszott, a licit végül ötszázötvenezer forintnál állt meg. Egyetlen képeslapért. „Vannak ilyen finomságok, fel se lehet rájuk készülni” – mondja a Forbesnak Darabanth Péter, az aukciósház alapítója. Pedig nem kezdő a szakmában, 1987 óta bélyegkereskedelemmel foglalkozik.
„Tudtuk, hogy a bukovinai képeslapok értékesek, de nem gondoltuk, hogy ennyire.”
Erről szól még a cikk
- Miért vonultak ki végleg az árverési teremből, és mi történt, amikor a járvány után mégis visszahívták a gyűjtőket egy élő aukcióra?
- Mekkorára nőtt a vállalkozás: hány aukció, hány tétel, mekkora ügyfélkör, árbevétel és profit áll ma a Darabanth mögött?
- Virág Judit szerint miért nem lehet egy százmilliós festményt online eladni, és miért fogy ki a magyar műtárgypiac a jó anyagból?
- Milyen gyűjtői divatok mozgatják most a piacot a takarékbélyegektől a matchboxokig, és miért nem ér semmit egy százéves, ritka verseskötet?
