Problémamegoldás és gondoskodó figyelem – nagyrészt ezzel a két készséggel épített cégbirodalmat Csizmadia Mária. A párkányi Speed Line Kft.-nek már három országban van telephelye, Mária mégis mint managing director mutatkozik be, és vannak ügyfelei, akik nem is tudják, hogy valójában ő a cég tulajdonosa és elsőszámú vezetője.
A 90-es évek szlovák vadkapitalizmusában nem a fiatal magyar nőknek lejtett a pálya, Csizmadia Mária mégis hamar vezető pozícióba került egy frissen privatizált szállítmányozó cégnél. Rövid válasza van rá, miként tudott érvényesülni: szakmailag. Azóta céget alapított, és a Speed Line ma már az egész világban fuvaroz, és nyújt logisztikai szolgáltatásokat közúti, tengeri és légi útvonalakon is. Három országban van telephelyük, és ötven kamionjuk rója az utakat. Mária sohasem érezte, hogy mint nő hátrányból indult volna ebben az férfiak uralta szakmában, ugyanis a végső kérdés mindig az volt, meg tudja-e oldani a problémát.
Nemcsak meg tudta oldani, de azzal is tisztában volt, hogyan lehetne az üzletet jobban csinálni. „Eljutottam arra a pontra, hogy ha valamihez a nevemet adom, annak a szolgáltatásnak legyen bizonyos színvonala” – mondja. Cégének indulása leginkább a társ- és biztosítókötél nélküli – úgynevezett free solo – hegymászáshoz hasonlított.
„Szerencsére az elhivatottságom nagyobb volt, mint a félelmem”
– mondja, miért tett fel mindent egy lapra, tőke és kapcsolati háló nélkül. „Ezzel nem olyan egyszerű együtt élni. Sok vállalkozót ez roppant meg, hogy mindenért ő felel. Elég egy hiba, és minden elveszik.”
Elsőként érzik a változást
Párkány mellett, egy élelmiszerüzlet felett bérelt irodát, és onnan egyedül intézett mindent. Utólag úgy látja, jókor vágott bele, szerinte ha valaki elhivatott volt, és értett valamihez a 2000-es évek elején, adta magát a siker. Ő pedig értett hozzá, öt megkeresésből kettő biztosan üzlet lett. Fél év múlva már megengedhette magának az első alkalmazottat, majd hamarosan elindult a máig tartó állandó költözködés és építkezés. Két évvel később saját irodába költöztek, majd újabb két év után azt is kinőtték, és irodaházat építettek. Ott ma már az alkatrészüzletük van, mert a Speed Line-nak idővel az is szűk lett.
2009-ben a legnagyobb problémát az új telephely megtalálása okozta – Párkány belterületét is kihízta a cég. „Az a másfél év már az őrület határán zajlott, hogy meg tudjuk oldani.” Ebben az időben lett egyértelmű, hogy a további növekedéshez a cégstruktúrát is át kell alakítani, szükség van középmenedzsmentre. Ez a felismerés nagyjából egybeesett a gazdasági válság begyűrűzésével. Ekkor született Mária második gyereke.
„Még gyorsan elszaladtam szülni egy kislányt, de három hónap múlva vissza is tértem. Jött a krízis, hát, nem nagyon lehetett csak babát ringatni.”
A magyar ügyfélkör növekedése megalapozta a 2015-ben a budapesti iroda megnyitását, később jött a pozsonyi, amival a tengeri és légi szállításokra fókuszáltak. Utóbbi egyben a brünni terjeszkedést is előkészítette, így ma már Csehországban is van irodájuk. Fotó: Ránki Dániel/Forbes
Sokakkal ellentétben Máriát nem lepte meg a világgazdaság megroppanása, ahogy ő mondja, a szállítmányozás és a fuvarozás a gazdaság lakmuszpapírja. „Ha egy gyártó cég tudni akarja, hogyan áll a piac, hívjon fel egy logisztikai céget. Ők pontosan elmondják, mi az a termék vagy alapanyag, amit mostanában nem rendeltek. Mindig mi érezzük legelőször a változást.”
