Szinte túl szépnek hangzik, hogy igaz legyen, pedig a nyilvánosan elérhető publikációk, szabadalmak és céginformációk szerint tényleg nincs a világon még egy olyan cég, aki az egyszerhasználatos műanyagok lebontására olyan robusztus technológiát tudott kialakítani, mint a Poliloop. A két fiatal alapító, Madaras Liz és Lévay Krisztina kizárólag a szabadidejéből áldozott számtalan munkaórát a kutatásra, ma, két évvel később a világ legnagyobb cégeivel (és szennyezőivel) ülnek tárgyalóasztal mellé, hogy ez a két tulajdonság végre ne járjon kéz a kézben.
Csak az volt biztos, hogy új utat szeretnének találni a szakterületükön, ami különbözik a nagy gyógyszercégeknél bejárt ranglétrától, és hogy ezt az új karrierutat a környezetvédelem szolgálatába állítanák. Később jöttek rá arra, hogy a műanyag lehet a kutatásuk kiindulópontja, ugyanis itt a vegyészmérnöki és a biomérnöki végzettségüket is használni tudják az anyag összetétele miatt. „Szerintünk az a furcsa, ha valaki nem próbál meg tenni valamit a környezetvédelemért” – mondja Madaras Liz, alapító-ügyvezető. Nem is várták meg a munkával az egyetem végét,
saját erőforrásból labort béreltek, ahol az óráik után esténként, hétvégén és tanítási szünetekben pedig simán napi tizennégy órát dolgoztak.
