Kevesebb lesz-e a drogfüggő, ha az utolsó szórakozóhelyet is bezáratják? Sikerült-e már valaha törvénnyel visszaszorítani a kábítószereket? Ha pedig nem, akkor mi a megoldás? A szórakozóhelyek bezárása és a kábítószer-fogyasztás összefüggéseiről beszélgettünk Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal.
A tavaly áprilisban elfogadott, minden eddiginél szigorúbb drogtörvényre hivatkozva több szórakozóhelyet is bezáratott a rendőrség. A törvény értelmében akár egy évre is lehúzhatják a rolót azok a szórakozóhelyek és üzletek, amelyeknek valamilyen formában közük volt kábítószer-kereskedelemhez, a kábítószer készítésének elősegítéséhez vagy tudatmódosító anyaggal való visszaéléshez.
Februárban az óbudai Symbol és a ferencvárosi Arzenál, majd márciusban a józsefvárosi Turbina is így járt. Bajzáth Sándor addiktológussal a szórakozóhelyek és a drogfogyasztás vélt és a valós összefüggéseiről, társadalmi elvárásokról és az intézkedések hatásairól beszélgettünk.
Bajzáth Sándor súlyos drogfüggőből lett addiktológiai konzultáns (a Forbes.hu vele készült interjúja itt olvasható), hosszú évekig használt intravénás kábítószereket, és összesen negyven hónapot töltött rehabilitációs intézetben, mire sikerült maga mögött hagynia a függőségét. Közel 25 éve tiszta, a tudását és tapasztalatait felhasználva segít szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak a felépülésben.
Forbes: Mezopotámiától napjainkig volt-e már olyan, hogy valaki azért lett drogfüggő, mert szórakozóhelyre járt? Vagy: történt-e olyan, hogy valaki azért jött le a drogokról, mert bezártak egy szórakozóhelyet?
Bajzáth Sándor: Mind a kettőre határozott nemmel tudok válaszolni. De kezdjük távolabbról: minden később függővé váló ember úgy kezdi, hogy valahol valamit valamilyen formában kipróbál. De ez nem jelenti azt, hogy mindenki feltétlenül függővé válik később. A helyszín lehet éppen egy szórakozóhely vagy az óvoda vécéje, bár ez utóbbinak meglehetősen kicsi az esélye. De a lényeg, hogy ez bárhol megtörténhet, koncerten, diszkóban, a Balaton-parton, egy lepattant vagy egy luxus lakásban, a helyszín ilyen szempontból teljesen lényegtelen. Nem a helyszín a döntő, hanem a társas közeg – például az a társaság, baráti kör, amelyben valaki először kipróbál egy szert. Éppen ezért a szórakozóhelyek bezárása legfeljebb látszatmegoldás. Szerintem akkor lehet releváns a szórakozóhely bezárása, ha ott a drogfogyasztás és -terjesztés a tulajdonos tudtával és beleegyezésével történik, vagy netalántán anyagilag is érdekelt benne.
A budapesti éjszakának voltak olyan helyei és időszakai, amikor ennek azért fennállt a megalapozott gyanúja…
Biztos vagyok benne, hogy volt már olyanra példa – és lesz is – hogy az adott hely üzemeltetője szemet huny felette, vagy egyenesen részese a terjesztésnek. De az összes többi esetben ez nem működik.
Ha bezárják a drogfogyasztó kedvenc helyét, akkor majd megy egy másikra, jönnek az illegális bulik vagy átáll otthoni fogyasztásra, ami egyébként sokkal kevésbé követhető és ellenőrizhető.
Amikor valaki már súlyos függő, általában nem jár szórakozóhelyekre. A szerhasználat ilyenkor beszűkül és gyakran magányossá válik. Talán az alkoholisták kivételek, ők sokszor eljárnak a kocsmába, bár sokan közülük inkább otthon, egyedül isznak. A kőkemény drogfüggő viszont már nem nagyon megy szórakozóhelyre, mert a függőség előrehaladtával beszűkül az élettér, és kezdetét veszi az elmagányosodás.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Van egy időszak, ami a buliról szól és arról, hogy megyünk és pörgünk, de aztán eljön az, amikor már egyre több kell és egyre kevesebb a pénzem, és olyankor már nem szívesen osztom meg mással, ilyenkor már a szégyen is erős szerepet játszik.
