Egy szokatlanul hosszú védjegytörlési eljárás végét jelenti a Kúria nemrég meghozott döntése, ami a Tisza ruházati márka egyik védjegyét érintette, az ügy több mint 10 évig húzódott és precedens értékű döntés született.
Noha a 2000-es évek elején mindenben megegyezett a Tisza cipőmárkát megmentő és újra felfuttató vállalkozó, Vidák László a korábbi védjegytulajdonossal, a martfűi cipőgyár új tulajdonosi köre mégis perre ment vele, komoly kártérítés forgott kockán az ügyben. A 10 évig húzódó eljárásról éppen ezért mondja szabadalmi ügyvivője, hogy Damoklész kardjaként lebegett a covidot is viszonylag jól átvészelő társaság felett. Az ügyben most hozott határozatot a Kúria: Vidákéknak adtak igazat, precedens értékű döntés született.
Nagy múlt, hanyatlás és újraélesztett márka
A bonyolult védjegyvita megértéséhez érdemes tudni az előzményeket. A martfűi cipőgyárat a cseh Tomáš Baťa (ma is létező) cipőbirodalma hozta létre eredetileg még a 30-as években, majd a világháború után államosították. A gyár 1971-ben kapott engedélyt saját márka létrehozására, ami igen népszerű lett: ez volt a Tisza. Később a márkához tartozó több védjegyet is bejegyeztek. A gyár már a 70-es évektől bedolgozott olyan nagy márkáknak is, mint az Adidas, a rendszerváltás után mégis hanyatlásnak indult a cég, amit aztán 2007-ben privatizáltak. Az egykori üzem ma a Tisza Cipő Grouphoz tartozik, a cégcsoport jelentős autóipari beszállító, de munkaerőkölcsönzéssel is foglalkozik, ma már ez a két terület a főfókuszuk, Szerbiában és Ukrajnában is vannak érdekeltségeik – belföldi magánszemélyek a többségi tulajdonosai (ennél több nem tudható meg a cégnyilvántartásból).
