Ha már mostanában majdnem mindenki társasjátékozik, ideje megérteni, hogyan áll össze egy játék, amiből mi csak annyit látunk, hogy nehéz megérteni a szabályokat, elég drága és ha rosszul választottunk, tíz alkalom után már unalmas. A társasbiznisz ugyanis nagyon hasonlít a legtöbb más iparágra annyi különbséggel, hogy itt kizárólag élményt szeretnének eladni.
A legtöbb ember úgy ül le társasjátékozni, ahogy egy könyv vagy egy film mellé leül: aznap épp ezt a formáját választja a kikapcsolódásnak. Mint a könyvkiadásra és a filmkészítésre, úgy már a társasjátékozásra is egy teljes iparág épült a maga versenyével, szakértőivel és célcsoportjaival. A most inkább nappaliban, a régi, szép időkben a kocsmában is előkapható kártya-, bábu- és táblagarmadára keveset gondolunk kőkemény üzletként. A társasjáték-fejlesztés-és kiadás mégiscsak ez: üzlet, de legalább már a “gyerekeknek való” jelzőtől sikerült megszabadulnia a közvélekedésben.
“Nehezen találok olyan társasjáték-kedvelőt, akinek ne lenne legalább egy saját játékterve a fiókban”- mondja Horváth Balázs, a Game Shuttle Labs társalapítója, mikor vele és Török Balázs ügyvezetővel leültünk a távinterjúnkra. Kérdeznem alig kell, lelkesen mesélnek a társasjátékosok szubkultúrájáról, saját játékukon, a Moonshoton keresztül pedig elmagyarázzák, hogyan lesz négy fizikus és egy geográfus hobbijából egy prémium társasjáték.