Még az omikronpara kitörése előtt, múlt hét csütörtökön adott ki új ajánlásokat az Európai Bizottság az uniós covid-igazolással kapcsolatban, a cél továbbra is a könnyű, de biztonságos utazás biztosítása a tagállamok között. A javaslatcsomag ismertetése szépen körbement a magyar sajtóban, de érdemes megkülönböztetni az elméletet a gyakorlattól. Az uniós covid-igazolás ugyanis nagy találmány, baromi hasznos, de messze nem tud annyit, mint amit Brüsszelből kommunikálni szeretnek róla. És a friss változtatási javaslatokat se valószínű, hogy egy az egyben alkalmazni kezdenék a tagállamok.
Az Ács világa rovat első cikkében elemezgettem júliusban az indulás nehézségeit és azt, hogy a szabad utazás még messze nem jön el az uniós igazolással. Az első hónapok tapasztalatai is azt mutatják, hogy érdemes a helyén kezelni az igazolást. Óriási eredmény, hogy egyáltalán létrejött, minden uniós állam használja a rendszert, működik. Letöltjük és igazoljuk vele a védettségünket. Megnézik vagy lecsippantják egy másodperc alatt, nem vizsgálgatják percekig, hogy valódi-e, mint például egy noname-nek tűnő laboratórium negatív tesztről szóló igazolását.
Utazás: őskáosz, hogy mire is jogosít az uniós igazolás
Legfőbb félelmem viszont, hogy az országok eltérő kritériumrendszert kapcsolnak hozzá, legalább részben igazolódott. A határátlépésnél még egy-két kivételtől eltekintve máig él, hogy a nyugati oltással rendelkezők az igazolás birtokában szabadon beléphetnek. Sőt, a tagállamok többségében negatív teszttel ugyanezt kaphatjuk. Ez Magyarországról nézve azért fontos, mert a keleti oltások elfogadása ma is kaotikus, a tagországok többsége már elfogadja a WHO által jóváhagyott Sinopharmot, de nem ismeri el a Szputnyikot.
