Fejes Eszter érettségi után kezdett el vállalkozni. Tizenhét évig teaházat vitt, majd reggelizőre váltott. Az Anyám szerint nem csak egy hangzatos név, a szerdai rétesnapokért hat éve az alapító édesanyja felel, aki egyben a hely arca és lelke is. Az egymás hegyére-hátára zsúfolt turisták helyett most a főváros és a vidék is a nappalra visszafoglalt bulinegyedbe jön reggeliért.
Fejes Lászlóné, vagy ahogy az Anyám szerint nevű reggeliző vendégei ismerik Eszti néni idén lett nyolcvannyolc éves, de az életigenlését néhány ötvenes éveiben járó is megirigyelhetné. Arról mesél, hogy igyekszik divatosan öltözni és aktív életet élni. Amikor telefonon beszélünk, éppen a délutáni sétájához készül.
„Anyámtól örököltem a hagyományos rétesreceptet. Ha valahol lakodalom volt, őt hívták sütni. Körülbelül hetven évet dolgoztam fodrászként, de mindig is imádtam sütni-főzni.”
