Családi örökségből, kis egri pinceként indult, a 25 éve alapított St. Andrea Szőlőbirtok mára már az ország egyik legsikeresebb borászata. A hazai siker mellett a világ is felfigyelt az egri borvidék különleges „cool climate” boraira, az egri bikavérüket az elmúlt években kétszer is a világ legjobb 50 bora közé választották. A birtok mellett két budapesti egységük is van: a Parlament közelében a St. Andrea Restaurant, a Vörösmarty téren pedig a St. Andrea Wine&Skybar várja a vendégeket. A két és fél évtizedes St. Andrea-sztorit Dr. Lőrincz György borász, illetve Lizsicsár Miklós és Berényi Oszvald étteremvezetők mesélik el.
Ki lehet ez az ismeretlen nevező – kérdezgették egymástól a zsűritagok az 1999-es borversenyen, a későbbi nagy-aranyérmes tétel kóstolása után. Lőrincz György jóformán az esélytelenek nyugalmával vágott bele a versenybe: bízott benne, hogy amit készített, az jó, de azt még ő sem gondolta, hogy a kis borászat a nagyobb nevekkel is felveheti a kesztyűt, rögtön az első évben. „Az első boromat huszonévesen, otthon, édesapáméknak készítettem. Nagyon szerettem volna megmutatni egy szakmai zsűrinek, így beneveztem az egri borvidék borversenyére. Volt bennem egy kis gyámoltalanság, így nem a saját nevemen küldtem be, hanem azt írtam rá, hogy Szent Andrea Borház. Aranyérmet kapott 350 bor közül” – eleveníti fel Dr. Lőrincz György az indulás történetét.
Dr. Lőrincz György és fia, a borászat második generációja
Az érdeklődés hirtelen nagy lett, sokan kérdezgették, hogy kié lehet ez az ismeretlen szőlőbirtok. „A bort ki másról, mint a feleségemről, Andreáról neveztem el, a szent előtag pedig azért volt fontos, mert már akkor is azt vallottam, hogy az emberiség leginkább kitüntetett itala a bor. És ha valami ennyire méltó és hagyományos, érdemes így, a szent szóval is kiemelni. Ekkor ez Isten sugallata volt – és a St. Andrea Szőlőbirtok most, 25 évvel később is létezik.”
A díjnak annyira megörült ő és apósa is, hogy összefogtak, és közösen elindítottak egy kis pincét az egri Kőporos pincesoron. Ekkor született az első, induló borászat, az alapító pedig boldog volt, hogy már fiatalon saját borokat termelhet, és ezt a közönségnek is meg tudja mutatni. Egyszer csak betoppant az életébe egy támogató, László István, aki lehetővé tette, hogy a kis pince elinduljon a növekedés útján – ez a támogatás sok fejlődést és komolyabb léptékváltást hozott.
default
„Amikor István meghalt, nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, nemcsak anyagilag, de lelkileg is kilátástalannak tűnt a helyzet. Hiszem, hogy akkor ebben a sötétségben a Gondviselő Isten két segítőt küldött, Bozó Andrást és Kovács Attilát, akik beszálltak mellém befektetőként, és komoly lenületet adtak a birtok építéséhez. Ez nagy ajándék volt.”
Az építész és ingatlanfejlesztő Kovács Attila akkor nem állt meg a szőlőbirtok támogatásánál: Budapesten is szerette volna hallani Egerszalók visszhangját. Ekkor alapította meg a St. Andrea Restaurantot, majd a St. Andrea Wine&Skybart – amelyeknek történetét az alapító Kovács Attila halála után felesége, Holló Klára gondozza tovább.
Mindkét budapesti egység kiemelt történeti műemlékek revitalizációjában született: az étteremnek helyet adó Eiffel Palace épülete eredetileg nyomda volt, amelyet Gustav Eiffel irodája tervezett, a Skybar pedig a Vörösmarty tér fölött, az Alpár Ignác által tervezett Első Pesti Takarékpénztár tetőteraszán jött létre. Kovács Attila víziója nemcsak a nagyvonalú építészeti és belsőépítészeti koncepcióig tartott: elegáns, nyugati színvonalú, kiemelt vendégélményt biztosító helyeket álmodott – és valósított meg.
„Törekszünk a jónak gyakorlására”
Egerszalókon korán indul a nap: reggel ötkor Lőrincz György már a pincéhez érkezik. Megissza az első cortadót („az egész faluban nálunk a legjobb” – teszi hozzá) és tollal a kezére ír néhány számot, szót, régimódi to-do-list ez. Autóval a szőlőbe indul, közben szóba elegyedik ezzel-azzal, olyan „lőrinczgyurisan” mindenkihez van egy kedves szava.
Szikár, komoly ember, egykori vízilabdázó, akinek mindig mosolyog a szeme. A borászszakmában mindenki ismeri, hiszen ahogy él és ahogy gondolkodik, teljesen egyedi. Van, aki úgy hívja, hogy a „Máriás borász” – nem véletlen a név, hiszen a szőlőbirtok ikonikus pontján, a világszinten is egyedi adottságokkal rendelkező Nagy-Eged-hegyen hófehér Mária szobor áll. Munkájának alapköve a mély istenhit, amely a mindennapokon túl a borkészítési filozófiáját, a borok neveit és a borkóstolók hangulatát is áthatja.
Azt szoktam mondani, mi háromszáz évre tervezünk. Világviszonylatban kisbirtok vagyunk rövid múlttal, de a munkánkat nem a mostnak és nem magunknak végezzük, hanem a Jóistennek ajánlva az egri borvidéket. Nála biztos kezekben vagyunk.”
Többet. Jobbat. Mást, mint más!
Amikor mások lassan a nyugdíjon kezdenek gondolkozni, esetleg tagságot váltanak egy szivarklubba, akkor jött a nagy lehetőség Lizsicsár Miklósnak: 50 éves volt, amikor Kovács Attila hívta, hogy új éttermet nyit és szeretné felkérni üzletvezetőnek.
Miklós a nagybetűs vendéglátós. Fiatal kora óta dolgozik, és a fél szemét még a legkomolyabb beszélgetés alatt is a pályán tartja. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenség. Megfelelő stílusérzékkel összeállított szettben, napszemüvegben lép be minden nap 11-kor az étterembe – és veti bele magát a munkába. Fények igazítása, virágok 5 fokkal történő elforgatása és az emlegetett playlist tökéletesítése – így indul a nap. Rögtön fel is küld valakit a létra tetejére, mert nem tökéletesek a fények, „másszál csak bátran, kapaszkodni sem kell, kicsit sokan jöttünk ma dolgozni úgyis.”,
Lizsicsár Miklós és a csapat
Az ő pályája 45 évvel ezelőtt messziről indult: mezítlábas kőbányai csibész volt, a szerencse barátja, aki szép lassan jutott el a legjobb magyar éttermekig és végül a St. Andreáig. „A pályám csúcsán vagyok, ez egyértelmű, minden gyönyörű, telt házas estén azt érzem, ennél ez nem lehet több, most kellene abbahagyni. De hát mit tegyek – nem tudom.”
Többet. Jobbat. Mást, mint más. – az alapító szavai a falra írva emlékeztetnek minden nap az alapokra. Az étterem már rég elengedte a fine dining kategóriát és visszafordult a bisztró-csapdából is – a műfajt komfort diningnak nevezik, hiszen az otthon ízeiről, erdők és mezők alapanyagairól, nagy húsokról, vadakról, Merengőről szólnak itt az esték.
Közelebb a Naphoz
„Szerintem mi vagyunk a világ egyetlen bárja, ahol a DJ pult fölött egy gyönyörű, hófehér Mária-szobor van a sarokban. Egyúttal az egyetlen olyan budapesti bár vagyunk, ami mögött hazai borászat van és ez komoly felelősség. Egri bort kínálunk annak is, aki a világ másik feléről azzal a szándékkal érkezett, hogy aperolozni fog” – mondja Berényi Oszvald üzletvezető, sommelier.
Küldetéssel megyünk neki minden napnak: itt az is boldog, aki koktélozni jön vagy szarvasgombás sültkrumplit enne, de ha lehet, szívesen tereljük a vendégeket egy szép Egri Csillag vagy egy komoly Egri Bikavér felé.”
A bárok világában gyakori az átrendeződés, így a közelgő tizedik évvel a St. Andrea ritka, stabil pontnak számít a budapesti mezőnyben. Berényi Oszvald szerint a titok, hogy komolyan veszik az alapokat – a borkínálatban számos olyan tétel szerepel, ami a világon csak itt elérhető, folyamatosan figyelik a nemzetközi közönség visszajelzéseit. A sommelier azt is elmondja: nemcsak ő képzi magát és jár szakmai kóstolókra, a kollégák is teszteket írnak, tanulnak a borokról, hogy magabiztosan, ismeretek birtokában lépjenek a vendégek elé. Bár a nyarat elviszi a tetőterasz-koktélok-könnyed bárételek hármasa, ősztől komoly steakvacsorák, céges események, nagy borok szerepelnek a naptárban, amit csak felkészült csapattal lehet végigvinni.
Oszvald fiatal, lendületes és örök kíváncsi – de a St. Andreát semmiért nem cserélné. „Volt pár szinte visszautasíthatatlan ajánlat, amivel megkerestek az elmúlt években, de úgy érzem, itt a helyemen vagyok. Ha volt is bennem egyszer-egyszer bizonytalanság, a covid nyolchónapos bezárása után átértékeltem mindent – amikor ott újra elindult a lift fölfelé az első vendéggel, olyan boldogságot éreztem, amit nagyon kevésszer. A felhők fölött amúgy is mindig süt a nap – mégis mire cserélném ezt, egy esős bisztróra?” – teszi hozzá egy kis szemtelenséggel.
Dr. Lőrincz György, Berényi Oszvald, Lizsicsár Miklós
Áldás, Merengő, Örökké, Agapé: a világra nyitottan
Mit jelent az első negyedszázad – ahogy ők nevezik – „egy kis falusi borászat” életében? Erős kezdetet, ha a háromszáz éves tervet nézzük, de rengeteg kihívást is, ha az elmúlt évekre visszatekintünk. A borfogyasztási szokások változása, a forrósodó klíma, az aszály, a fogyatkozó munkaerő mindennapi kihívást jelent.
De a borászatnál évről évre tisztult az üzenet és a küldetés, hiszen már apa és fia, ifjabb és idősebb Lőrincz György együtt dolgoznak a szőlőben, van idő együtt gondolkodni és beszélgetni, a cél pedig világos: ez a borvidék a házasításokban erős, sőt, világszínvonalú borokat képes megalkotni. Azt kell adni a borszeretőknek, amiben a borvidék a legjobb: Egri Csillagot és Egri Bikavért kell készíteni.
„Egerben megvan erre minden adottságunk, nem kell kitalálnunk semmit, csak önmagunkat megmutatni. Van saját legendánk, vannak egyedi fajtáink, lélegzetelállító termőhelyeink, és van két olyan védett eredetű borunk, amiknek már a nevében is benne van, hogy csak nálunk lehet megtermelni. Ha beérik a háromszáz éves terv, az Egri Borvidék felkerülhet a bor világtérképére is.”
Addig pedig dolgozik a St. Andrea-család: a két Lőrincz György ma éppen a Hangács dűlőben tart terepszemlét, Andrea borkóstolóhoz teríti az asztalt, és amikor az Egri borvidéken a hajnali kezdés után, koraeste lassan megpihennek, indul az élet Budapesten: az első pohár Áldással koccintanak a vendégek. (X)
